"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: film. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: film. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. február 14., vasárnap

Mint testvérek a szélben

Wie Brüder im Wind (Brothers of the Wind) film 2016. Magyar címe még nincs, odahaza még nem játszák.
Egy film, amire az első bemutató után azonnal felfigyeltem!
Akik szeretik a természetfilmeket, azok kedvelni fogják ezt a nagyszerű felvételekből készült 98 percet is Otmar Penker természetfotós kamerájából.
„Elképesztő jelenetet sikerült megörökítenie Otmar Penker természetfotósnak, aki egy szirti sas és egy zerge küzdelmét filmezte le. Miután a szirti sas lecsapott rá és a hátába kapaszkodott, az életéért küzdő zerge elkezdett lefelé száguldani a meredek hegyoldalon, miközben nagyokat bukfencezett, hogy kiszabaduljon a sas karmai közül. Otmar Penker a felvétellel kapcsolatban elmondta, hogy egy ilyen jelenet megörökítése egy természetfotós számára olyan mintha megnyerte volna az olimpiai aranyat.”  “a megfelelő helyen, a megfelelő időben lenni”



A különleges felvételek mellett szólt még nálam Tobias Moretti (Rex felügyelő Richard Moserének alakja) játéka, aki számomra mint színész úgy ember is szimpatikus.
Wikipedia: “„Sokáig nagyon szívesen csináltam, de a sorozatsztár nem létező szakma. Nem kiadó az arcom! Nem vagyok sem modell, sem szexista szimbólum! Színész vagyok, akinek igénye van. Az embert könnyen elkápráztatja a pénz és a népszerűség. Ám a művésznek egyszer meg kell kérdeznie magától: hogy állok ? “ 
A tiroli színész és gazda olykor színházban játszik, forgat egy-egy filmet, de főképp odahaza a tiroli hegyekben gazdálkodik (állatok, növények) Általam igen kedvelt film, amiben szintén játszott a Sötét völgy (Das finstere Tal).

A másik nagyon jó színész, mint márkejel a francia Jean Reno, akit szerintem nem kell bemutatni.

Az inkább drámai történetű filmet “light drama” jelzővel illetném. Nem túl kidolgozott, kevés energiát fektettek bele, annál inkább a fantasztikus közeli és különböző nézőpontokbeli felvételek ejtik ámulatba a nézőt.
Az idomított madarakat helikopterről, motoros sárkányrepülőről és az eagle-cam (saskamera) segítségével nem mindennapi nézetekből filmeztek. Megjelennek az Alpok más állatai is a filmvásznon és egy különleges kapcsolat Lucas (főszereplő) és Ábel (főszereplő szirti sas) találkozásáról.

Szívesen nézek saskamerával készült felvételeket, olyankor is átélhetem a repülés varázsát. Van több is a neten...


A rendező nevét is érdemes megjegyezni Gerardo Olivares, akinek a Wölfsbrüder (Entrelobos) film (német-spanyol kooprodukció 2010 valós történeten alapszik) is köszönhető.

Egyik legtüneményesebb jelenet, amikor a kisfiú (Lucas) rágógumilufit fúj és a sas csőrével kicsípkedi azt.

A film forgatásához Tirol, Dél-Tirol és a már általunk is bejárt osztrák nemzeti park a Hohe Tauern adták a helyet.

A “light drama” megoldása hirtelen leütéssel oldódik meg és egy mondanivaló is sikeredik a film végére: elengedni, a szabadságot jelenti!

Ha egy filmet valamely szempontból érdekesnek találok, akkor mindig átolvasom a végén a közreműködők, készítők névsorát. És lám, mire is bukkantam a film végén? Az állatok idomításáért köszönet két magyar idomárnak is. :-)

2015. június 22., hétfő

Vad Balkán

Vad Balkán (Wilder Balkan) 2009., német nyelven:



Csodaszép természetfilm közeli és mégis ismeretlen vidékről, melyről egy osztrák operatőr, rendező és forgatókönyvíró Michael Schlamberger készített egy 43 perces filmet. A profibúvár, és pilóta filmrendező sokoldalúsága a felvételek minőségén, igényességén is látható. A film harmóniájához az országoknak megfelelő népzene ad tökéletes keretet.
"Tolkien, a Gyűrűk Ura rendezője színkulisszának használhatta volna a Balkán e térségét." Hangzik el a filmben többször is... és valóban. 
Végeláthatatlan erdők, mocsaras vidékek, szakadékok, hegyek, völgyek és a hozzá tartozó vadállatok a történelem rejtekéből kivillanó természeti szépségek, olykor érintetlen területek.
Durmitor (Montenegro) - az áthatolhatatlan őserdeivel, ahol az 50 m-es fenyők 500 évükkel sokat mesélhetnének, mint az itt élő farkasok, barna medvék és ragadozó madarak.
Tudtátok, hogy a Tara folyó mentén a meredek kanyon a 78 km hosszával és 1300 m mélységével a második helyen áll a világon a Grand-Canyon után? A Tara folyót türkizkék színe miatt “Európa könnyének” is hívják és ebben semmi túlzás nincs, pedig még csak felvételeken láttam. A folyó Durmitor Nemzeti parkon átfolyó részét 1977 óta az UNESCO világörökségének listájára is felvették.
Kopacki Rit (Horvátország) - Európa legnagyobb mocsaras területe több mint 260 faj madárfélével büszkélkedhet. Gyönyörű halászsasok vadásznak e vizeken. Sajnos a 90-es évek háborúi otthagyták nyomaikat aláaknázott területeikkel. Sokat felszedtek ugyan azóta, de még mindig találni egyet-egyet. Aki kirándulóként biztosra kíván menni, az kövesse a vaddisznók csapásait. A “trüffelorrúak” ugyanis kiszagolják és messziről kerülik az aknás területeket! Nem csodás a természet a benne élő állataival?
Tikves (Macedónia/Görögo.) - zord hegyei, kietlen tája is a ragadozó madarak világa, ezek közül is a fakókeselyűk színtere, csak a kitartóan harcias hollók űzhetik el őket táplálékuktól.
Skadersko Jezero (Montenegro-Albánia) - magyarul a Szkutari-tó a Balkán legnagyobb tava. 50 km-es hosszával és 15 km-es szélességével az 5 m vízszintkülönbséggel 50 szigetet mondhat magáénak. Szépsége vetekedik bármelyik alpesi tóval! A szigeteken kolostorok, várromok, egykori börtönépületek fedezhetők fel. Európa legnagyobb vizimadár-rezervátuma figyelhető itt meg. Romantikus tavirózsa-szőnyegek teszik még vonzóbbá az idilli környezetet.
Dobrudza (Bulgária) - sztyeppéi a lengedező búzamezőkkel akár a Gladiátor c. filmet juttat(hat)ja eszünkbe. A napraforótáblák, mint a pipacs és búzavirág mezők legnagyobb tájképfestőink tökéletes “modelljei” lehetnek/lehettek. Többszöri invázióban Indiából iderepülő pásztormadarak - egy seregély féle németül (Rosenstare) rózsaseregély, - ornitológiai szenzáció!
Duna delta (Románia) - a szúnyogok tengere, a Föld legnagyobb nádasa található itt. Több mint 4000 állatfaj és 1000 növényfajta honos a delta környékén. Az Arktisz költözőmadarai itt telelnek, Afrikából a pelikánok ide járnak. Énekeshattyúk, vadlibák és seregélyek serege érzi itt jól magát. A lemenő Nap fényében lila és rózsaszín háttérrel a seregélycsapatok ezrei/százezrei különös formációkat felvéve - irányt soha el nem vétve - adnak okot a gyönyörködésre, a csodálatra.
"Európa ismeretlen szépségei, olyan közel és mégis távol…"

(A rendező egy másik sokat ígérő filmje "Lipizzaner - Könige und Krieger"  című film, június 26-án a ServusTv adja közre az esti órákban. )

2015. március 30., hétfő

Filmajánló

Tévéműsoros étlapomon többnyire természetfilmek, dokumentumfilmek szerepelnek. Arra az estére két egymást követő csemegét kaptam. Nem véletlen, hogy az adó egymás után adta ezeket a filmeket, noha mások a főszereplők, de sok a párhuzam és hasonló az üzenet köztük! Gondolom sokan hallottak, olvastak arról, hogy biológusoknak, tudósoknak sikerült vadállatokkal, mint gorilla, farkas stb. elfogadtatni magukat, hogy közelebbről megfigyelhessék és általa megismerhessék azok életét, szokásait. A minap egy filmben valami olyat láttam, amiről korábban nem is hallottam.


Mein Leben unter Hirschen (2014)- Életem a szarvasok között

Joe Hutto amerikai tudósnak sikerült ez a fajta közelség az amerikai Sziklás-hegységben egy vadon élő szarvas csordával. 

A filmet németül láttam és sajnos még nincs fenn az interneten.
Talán az egyik felemelőbb jelenettel amikor is az egyik nőstény szarvas teljes elfogadását mutatja a tudóssal - egy emberrel - szemben. Joe simogatja, szőrét ápolja az állatnak és a szarvas ezt viszonozza, nyalogatja a tudós kezét, arcát. Hihetetlen egy rőtvadtól!

A dokumentumfilm betekintést ad, milyen különleges állatokról - “személyiségekről” is van szó, szociális kapcsolatokkal egymás között. Mindenkinek megvan a helye, feladata a csordában.
További hasonló lélegzetelállító jelenet, amikor ez a nőstény vemhesen engedi a férfi közelségét. Ő beszélt hozzájuk, azzal a meggyőződéssel, hogy a gida majd emlékezni fog a hangjára. Milyen igaz! Később a nőstény állat ikergidához vezeti és megmutatja a tudósnak őket… Bámulatos. Majd hetek múlva kiderül, hogy hasznosnak is bizonyult az eset.
Az ikergidák egyike elpusztul, láthatjuk az anya “szenvedését”, majd később az anyaszarvas is oda lesz és a kisgida “maga” marad. Mint közelít az emberhez, akit az anyja “bemutatott” neki.
A filmben megcsodálhatjuk a kies táj évszakjainak váltakozását, szép felvételek. Érdekelne az is, hogy készült a film maga.
Végül a tudós, az ember vívódásai önmagával - el kell hagynia a csordát...

A második film igen hasonló a Levegő nomádjai, a költözőmadarak titkai (2001) című filmhez.
Der mit dem Gänsen fliegt (2014) - Aki a libákkal repül.


Christian Moullec francia ornitológus vadlibákat nevel fel és tanít meg repülni és mindazt, ami az életükhöz szükséges. A kisliba születése pillanatában azt tekinti anyjának/apjának, akit először megpillant. Megjegyzi az arcát, megjegyzi a hangját egy életre. A tudós a 80-as és a 90-es években már hasonló kísérleteket folytatott, több országot átrepült motoros sárkányrepülőjével és különböző fajtájú vonuló libáival. Utat mutatva nekik az áttelelésra, amit a szüleik tesznek a természetben. A madarak szemei különbséget tudnak tenni a magasból a különböző zöldekkel szemben (ehető vagy sem) csőrük mint egy gps működik, tájolásukhoz a nap és a különböző csillagok mutatnak utat.
Szépséges látképek odafentről, melyeket sok lassított felvétel tesz még vonzóbbá. Egyik ilyen megragadó kép, amint fürdenek a vadlibák a tóban és a vízcseppek apró golyók formájában gurulnak le gondozott tollazatukon.
Amikor sikeresen elérik az Atlanti-óceán partjait érkezik el a legnehezebb próbatétel - elbúcsúzni örökre a növendékeitől.

Ha már a vonulómadaraknál járunk, akkor egy teljes film (1:30) németül e csodálatos képességekkel rendelkező madarakról. Die fantastische Reise der Vögel (2012) Gyönyörű felvételek, csodás tájak madárperspektívából.

2014. augusztus 17., vasárnap

Toszkána az utolsó Medici szemén keresztül

Toszkána a reneszánsz szülőhelye, lágy lankás formák, égbe nyúló cédrusok, oliva, citrom, Cianti.

 
Lorenzo De Medici az utolsó nemesi utód az egykori híres Medici családból egy 5 részes filmen keresztül elvisz bennünket Európa egyik legszebb csücskébe.
Utazásának elsődleges célja az olasz festői környék Toszkána megismerése. Másodlagosan az ősei nyomának Toszkánához viszonyuló kapcsolatának még meglévő maradványainak felkutatása. Nem utolsó sorban a szóbeszéd, hogy a Medicik már kihaltak "helyreigazítása", mit adott több generáción kersztül a család az utókornak, ősei mozgatórugóinak megértése és ezáltal önmaga megtalálása.
Állomásai során felkeresi a 15. században épült kastélyokat, villákat az abban a korban élő más nemesek - olykor riválisok - ma élő leszármazottait. Valamilyen formában mindenütt rábukkan a Mediciek nyomára.
A légifelvételekkel bemutatott kies táj mellett megcsodálhatunk gyönyörű kidolgozású szobrokat, festményeket, fali freskókat, szökőkutakat, álomszép toszkánai kerteket. 
Családnevek, hozzá városnevek hangzanak el, mint Oppenheim (Firenze), Corsini (Mezzomonte), Antinori (Firenze). Torrigiani Malaspina (Firenze) Pazzi (Firenze) Buonvisi (Lucca) Santini (Lucca) Burlamaqui (Lucca) Chigi (Siena) Antinori Chianti (Siena) D Èlci (Siena) Ricasoli (Siena) Ferragamo (Arezzo+Montalcino)
A sorozat német nyelvű címe: Zu Gast in den adligen Landvillen der Toskana (1/5) 2013

“ Az irígység egy olyan növény, amit nem kellene öntözni.” Cosimo de Medici
 
A villák nagy része látogatható, gyakran rendeznek meg itt családi eseményeket tehetősebb európaiak, némelyike hotel/panzióként működik.

Történelem, csodás kertek és tájak a szerző gondolataival és érzéseivel teszik emberivé és különlegessé az 5 részből álló sorozatot, melyet a különböző adók ismét műsorukra tűzik.
A Mediciek villái az UNESCO világörökség részei. A sorozat dvd-n is megvehető. 

Még egy érdekesség, amire felfigyeltem. A film végén szerepelnek a sorozat készítői, közöttük rendezőként Barbara Fally-Puskás. Aki nem más, mint Puskás Tivadar magyar feltaláló leszármazottja.

Az egyik - különösen pompázatos kertű villa a Villa Gamberaia Fiesole, Firenze külvárosában.
Egy angol kertszakértő Monty Don sorozatában a világ 80 legszebb kertjét mutatja be. Közte szerepel a Mediciek firenzei Villa Gamberaia reneszánsz kertje is.

Akinek még mindig nem elég Toszkána szépségeiből, annak harmadikként ajánlom ezt a gyönyörű természetfilmet Az Alpoktól Toszkánáig Von den Alpen zu Toskana HD minőségben (német nyelvű). Fantasztikus légi felvételek, az itt élő flóra és fauna bemutatásáról. 2014

2014. július 16., szerda

Bor, mámor, Provance

Bor, mámor, Provance című film (A Good Year - Ein gutes Jahr)

Ha szerencsénk van, a gyermekkor emlékei megelőznek bennünk minden elnyomott régi életérzést és újra élhetjük az életet… még ha el is mulasztottunk egyet s mást... láthatjuk a színeket, érezhetjük az illatokat, az ízeket és a boldogságot.

A film zenéje is megfelelően mámoros, a főszereplő Russell Crowe nagyon jól alakítja a szerepet. Nem gondoltam volna, hogy a Gladiátor megtestesítője egy ilyen szerepben is ugyanolyan hihető lesz. (Megint meg kellett jegyeznem magamnak, ne essek a beskatulyázás hibájába!)

Már sokadszorra láttam a filmet, de még mindig van mit mondania!


Rövidke összefoglaló

Ha valakinek nem elég, akkor további képek és ZENE hozzá.



2014. május 20., kedd

Párás tavaszi reggeleken

Mindig érdemes korán kelni, de ha a tavaszi felszálló köd reggelén tesszük, akkor már duplán megéri. Egy varázslatos reggel fényeihez varázslatos zenét ajánlok Yann Tiersentől az Amelie csodálatos élete című filmből. A sokat vitatott és ugyanakkor sokat imádott film egyik betétdala nagy zenekari változata a kedvencem.
Mint Amelie saját teremtett világa olyan volt nekem ez a reggel...



“Az élet nem más, mint egy előadás végtelen próbája, ami soha nem játszódik le.”



“A boldogság mint a Tour de France, sokáig várunk rá, aztán elrohan mellettünk.”



"Ha te nem volnál, érzéseim csak a régmúlt érzések árnyképei volnának."







“Furcsa az élet. Amíg kicsik vagyunk nagyon lassan telik minden majd hirtelen 50 évesek leszünk… és mindaz, ami a gyermekkorunkból marad elfér egy dobozkában, megrozsdásodva és összezsugorodva.”






Szállt a pára, mint a füst, mire hazaértem a hajamba, ruházatomba beleivódtak a páracseppek… hazavittem a harmatillatot.

2014. január 18., szombat

Nádaskay István

Nádaskay István Ausztriában élő rendező, forgatókönyvíró, operatőr

A magyar nemzeti parkok filmsorozatának egy részét a Kiskunsági Nemzeti Park, A homok és szik birodalma neki is köszönhető. A napról napra változó szél formálta táj növény és állatvilága a különböző évszakokban, a nemzeti park védelme. A film itt nézhető meg. 

Másik egy szerintem igényesebben készített természetfilmje A baglyok röpte (Der Flug der Eule). A film több jelenetét Magyarországon a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvánnyal forgatták, egy részét a Fertő-Hanság és a Körös-Maros Nemzeti Parkban, és a szerb Kikindán. Zene Dés László. 

A különböző bagolyfajták mellett, mint uhu, kuvik, füles bagoly, gyöngybagoly láthatjuk a nemzeti parkok más élőlényeit is.
A részletes és érdekes, a hiedelmeket elűző információk mellett fantasztikus lassított felvételű madarak röptét csodálhatjuk, ami az operatőr igényes munkáját dícséri. Élvezettel nézem újra és újra!
A filmet magyarul nem találtam, csak németül.



2014. január 15., szerda

Antarktika

Antarctica – Gefangen im Eis (Eight Below 2006)

Hómegvonásos tüneteimben (most is hét ágra süt a nap) repüljünk el Antarktikára az örök (?) jégmezők világába egy film erejéig. (Németül a YouTube-on megtalálható a film, magyarul nem találtam.)
Az egyes valóságokon alapuló (1985-ös japán expedíció) Walt Disney film némely cicomáit* leszámítva, a következők merülnek fel - jutottak az eszembe:

8 fáradhatatlan, szívós szánhúzó kutya (husky+malamut)
Maya a falkavezér nőstény,
jég hátán jég,
csodálatos felvételek,
feszültség,
izgalom,
kűzdelem,
felelősségtudat,
önvád,
tehetetlenség érzet
törhetetlen, végtelen barátság

Kedvenc idézetem a filmből: “ ember, ha innen még délebbre szeretne jutni, akkor leesik erről a Planétáról”




(* az emberi gesztusokkal és viselkedéssel felruházot állatok adnak nekem némi illúziórombolást.. :-( Inkább vagyok híve olyan állatfilmeknek, ahol az alkotók törekedtek arra, hogy hűek maradjanak az állatok (itt kutyák) természetes viselkedéséhez.)