"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2013. október 30., szerda

Egy másik világ halk szellői...

“Gyűjtjük az adatokat, dolgokat, embereket, ötleteket, “mélyenszántó tapasztalatokat”,
anélkül, hogy megértenénk lényegüket…
De néha eljönnek más idők is. Amikor megálljt parancsolunk magunknak. 
Nyugodtan elüldögélünk valahol. Elveszünk egymásra rakódott emlékeink halma alatt. 
Figyelünk, és meghalljuk, amint egy másik világ halk szellői susogni kezdenek.”


                                                                                                                    James Carroll


2013. október 28., hétfő

Heligan elveszett kertje...

Ha már az utóbbi hetekben angliai kerteknél jártunk (valóságban a müncheniben, majd virtuálisan a Dartmoor Nemzeti Parkban) az utóbbi időben, akkor had mutassam be azoknak, akik még nem ismerik a The Lost Gardens of Heligan. 
Heligan a korni/cornvalli nyelvben (kelta nyelvrokon) fűzfát jelent. Az előbbi bejegyzésben említett nemzeti parktól mintegy 45 km-re nyugatabbra fekszik ez a 400 ha birtok, ami korábban egy család tulajdonában volt. Az ősrégi kert múltja a 12. századig vezethető vissza. 

Mai újra elevenített arca szurdokkal, dzsungellel és természetesen angol parkkal, díszkerttel, gazdasági kerttel, sok-sok munkaerővel működik és mindenütt ökológiai kertépítés folyik. A kert szebbnél szebb növényei mellett több vadállat, madár, rovar és hüllő talált itt otthonra. Az utóbbi években lehetőség van látogatóknak ezen állatok mindennapjaiba kamerán keresztül bepillantani.
A különleges gonddal kialakított kerti szobrok a parknak egy elvarázsolt hangulatot kölcsönöznek.

The Mud Maid

 Kép innen


Pár perces képes bemutatót a kertről itt láthattok!

A kert weboldala itt érhető el!  

A teljes botanikus kert még nem kész, nem is lesz soha, hisz évek-évtizedek alatt mindig változik. 

A lényeg, hogy soha ne vesszen el többet,… mert még mi sem láttuk élőben!

2013. október 26., szombat

A Föld Vándora

Satish Kumar egy indiai születésű természetvédő, író, jainista pap (jainizmus: indiai vallás, amely tagadja a személyes istent, de hisz egy reális, örök, változatlan világban, s minden létezőnek lelket tulajdonít.) 
Egy igen elgondolkodtató dokumentációs természetfilmje a Dartmoor - Paradies im Wandel der Jahreszeit a Dartmoor - Az évszakok váltakozása a Paradicsomban.
Fantasztikus felvételekkel és rengeteg üzenettel ( tulajdonképpen az egész film egy üzenet) mutatja be a dél angliai Dartmoor Nemzeti Parkot egy éven keresztül, a négy évszak alatt. 
Az 50 perces műsor nem egy egyszerű kikapcsolódás, sokkal inkább egy tan, egy ima, egy intelem összességében.

A szerény életet élő ma 77 éves ember a Föld Vándorának nevezi magát. Nemcsak, mert indiából éveken át több országon keresztül pénz nélkül vándorolt egész Angliáig, mígnem ott a 60-as években letelepedett. Hanem, mert üzenete szerint mi mindannyian Földi Vándorok vagyunk(lennénk).
A 954 km2 területű lápi nemzeti park csodás flórával és faunával már a kelta időkben is közkedvelt kultikus hely volt. Dartmoor - dart kelta szó tölgyet jelent, moor jelentése láp, mocsár. Tölgyesből és mocsaras részből van itt bőven érintetlenül. Érthető, hogy ez a spirituális hely inspirálta Kumar-t évről évre a parkot bejárni és egy filmben bemutatni.

Neki, a sivatag szülöttének e hely a Paradicsom, benne “a fák költemények, festmények” vagy “a Föld templomai”, “az emberek tanítói”, "ami alá érdemes leülni, hisz Buddha is egy fa alatt világosodott meg".
“A víz értékes és szent. Ahogy mi a vízzel bánunk, az mindent elmond rólunk.”
A szitakötők a legősibb élőlények egyike, “repülő ékszerek”, az örökös élet körforgásának apró lényei.
A mezei rókák csoportos kiirtása, levadászása számára felháborító. “Emberi arroganciánkban Istent játszunk és önkényesen döntünk arról, melyik állatot kell irtani és melyik maradhat életben. Vitatkozunk emberi jogokról, előtte meg kellene tanulnunk a természetet ismerni. Élni és élni hagyni!”
“A madárvilág perfekciója az egerészölyv.”
Tavasszal Kumar kószál az angol kékcsengő (Hyacinthoides non-scripta) virágzó mezein, mesél annak édes illatáról. Nem ismertem eddig ezt a növényt, mi minden még a pótolnivaló! 
Láthatjuk a tavaszt köszöntő kakukkot, és a nyár szorgos méhecskéit. A szorgos mézgyűjtő méhek, akik csak annyi mézet gyűjtenek, amire nekik szükségük van és melyek populációja veszélyeztetett. “Az emberiség mértéktelenül elveszi a természet készleteit, melyek már kimerülőben vannak, míg a méhek csak annyit, amire szükségük van a fennmaradáshoz.”
“Ha a méhek kihalnak a Földön, akkor az emberiségnek 4 éve van még hátra…” “A méhek sorsa a kezünkben van, és a mi sorsunk a méhekében.” Hozzátenném, a méhek nem irtanak bennünket…
Az ősz egyben az elmúlás, de egy új élet kezdete is. A körforgás teljes.

“A Földünk egy nagylelkű vendéglátó, de vagyunk e hálás vendégei?”

Kumar éveken keresztül kereste a halál nélküli életet. Megértette, ahol a halál van, ott nyílik egy új élet kapuja is. “Mint egy érem, egyik oldala az élet, a másik a halál”, elválaszthatatlanul. “Minden, ami születik és meghal a természethez tartozik: növények, állatok és mi emberek is!” Egy része vagyunk a természetnek, nem urai.

“Az univerzum egy költemény, egy dal, egy vers - különböző arccal. Minden mindennel kapcsolatban áll, minden szervezett, egy elbűvölő rendszer! Ellenőrizni, uralni akarjuk a természetet, befolyásolni a folyamatokat. A mód, ahogy az állatokkal és növényekkel bánunk háborúhoz vezet, amivel csak önmagunknak okozunk problémákat. Magunk alatt vágjuk a fát. Uralkodni nem a természet, hanem önmagunk felett kellene!

“ A Föld nem a miénk, a jövő gyermekeitől kaptuk kölcsön.”

A film németül többek között itt tekinthető meg.



Fotó innen:

2013. október 16., szerda

Apró pillanatok - Részletek 1.

Az apró hétköznapi részletek, amik az egészet széppé teszik, széppé egészítik. Sokszor nap mint nap elmegyünk mellettük és észre sem vesszük vagy ha észre is vesszük, átsiklik felette a tudatunk, mert sietünk, mert sok a dolgunk, mert csörög a mobil, mert nincs rá időnk… 

Pedig, ha ilyen apró pillanatokra sincs időnk, akkor miért is vagyunk ezen a bolygón..?

Dőljetek hátra, mély lélegzet, háttérben kapcsoljátok be ezt a zenét és induljon a film, időzzetek el egy-egy képnél, ne siessetek... :-)





Fukszia




Kőrózsa





































2013. október 15., kedd

Saját őszi természetfilm

Az én mozim...  egy röpke film

Forgatókönyv:           a természet maga
Kameramann(frau):  én
Szereplők:                a mókus, a varjú, a szarka, a galamb
Mellékszereplők:      a macskák
Helyszín:                  a vén diófa alatt

Röviden a filmről:  őszi napok szorgos élelemszerzése a tél beállta előtt. Ki milyen okosággal, furfanggal jut hozzá napi betevő falataihoz vagy a téli almáriumhoz.

A vén diófa

Mókus, a fürge fricska rohan fel és alá, a lehető legtöbb még a fán függő és a már aláhullott diót is beszerezni.
 

Mókus

Varjú, a nagyon okos sem maradhat le a finom falatokról. Bár tudja, neki nincsenek olyan diót feltörő erős fogai, ő eszesebb módon jut az olajos béleshez. Csőrébe kapva egy szem dióval a magasba röppen, majd a kemény aszfaltra leejti azt, és voilá, a dióhéj megnyílik. Már csak gyorsan fel kell szedegetni és egy biztos helyen kicsipegetni.

Varjú

 
Ekkor jön a rafinált szarka a színre és megpróbál sokkal, de sokkal gyorsabb lenni a varjúnál és elszedegetni előle a már frappánsan feltört csonthéjast.

Szarka

Galamb olykor esélytelenül utolsónak érkezik, neki csak a törmelék-maradék jut.

Galamb

Macskáék a bágyatag nézőközönség: “..milyen jó, hogy mi a májat szeretjük”…

Macskáék
 
Vége!  Nem, nincs vége, mert a tél beálltáig nap mint nap újra játszódik. :-)