Útban Söll felé megálltunk egy röpke pihenőre a Hohe Brücke pihenőnél. Részletesen már írtam róla.
 |
| Hohe Brücke |
Kufsteintől délre, mintegy 13 km-re található Söll, egy osztrák kedvelt síparadicsom. E pici turisztikai falucska is a tiszta, virágos utcáival bűvöl el első látásra. Nem véletlenül kapta meg tavaly az Entente Florale Europe (Európai Virágos Városok és Falvak versenye) címet. Ez alatt a cím alatt Nagyatád kapott 2006-ban kimagasló elismerést, míg Balatonfüred 2011-ben.
Először a hegyekbe kirándultunk, 769 m-ről indultunk és csak ámuldoztam a csodás környéktől. Kedvező napos 24 fokban hamar lekerült a kabát rólunk, a vizeskulacs a hátizsákból elő.
 |
| Erdei hölgymál |
 |
| Ösztörűs veronika |
Egy ház előtt az út szélén egy beagle aludt békésen, jöttünkre feltápászkodott és mintha parancsra, elindult velünk a túrára. Hol az utat mutatva, hol lemaradva (sok volt a dolga, jelölgetni kellett), de azért komótosan bandukolt velünk. Dickinek (Dagi) hívtuk csak, mert igen túltáplált volt, de nem volt rest a kirándulásra, és ezt plusz pontként írtuk a kontójára. Azon viccelődtünk a párommal, hogy biztos a turistákkal bejárja a környéket, hol oda - hol vissza…:-) Beszéltünk hozzá, de ő csak a saját feje után ment. Férjem meg is jegyezte, biztos nem ért németül… próbálkoztunk az osztrák dialektussal, több kevesebb sikerrel... Dicki medve módjára cammogott, de azért mindig a közelünkben maradt.
 |
| Dicki, az útitárs |
Elérkeztünk egy hotelhez, ahonnan a kilátás pazar volt a szemközti hegyekre, az erdei hölgymál sárgított a gyermekláncfű helyett. Leültünk egy pardra és átadtuk magunkat az élménynek újdonsült társunkkal együtt…
Jött egy autó, letekert ablakon kiszólt a gazda Dickinek “ hát már megint elcsavarogtál, gyere, megyünk haza!” Dickit nem hatotta meg a kérés, maradt volna még velünk. A gazdasszonya kiszállt és kérlelte őkegyelmét, hogy fáradjon az autóhoz, ideje hazamenni. Nekünk meg elmesélte, hogy Dicki egy turista-kutya lett, mindenki kutyája, többször kell keresni és hazavinni. Komótosan az autóhoz tettyegett és némi rásegítéssel beszállt.
Mi pedig tovább élveztük a természet (néha az ember) adta szépségeket...
A közeli négy csillagos hotel maga a paradicsom, nemcsak a kilátás, hanem a sok apró részlet amire odafigyelnek a tulajdonosok… a szabadon álló kert, a pihenésre szánt hely a kaszálló tetején, most még szezon előtt lélek nélkül, pár percig csak az enyém volt... A Titkos kert című film jutott eszembe..
 |
| Orgonás híd |
 |
| Akácos pergola |
 |
| Süllyesztett tűzrakó |
 |
| “Buták rohannak, okosok várnak, bölcsek a kertbe mennek” |
 |
| “ Az illatok a virágok érzései” |
 |
| “Akinek van egy kertje, a paradicsomban él” |
 |
| Tyúkól |
Visszafelé a Wilder Kaiser hegyek hívogattak, Söll falujában is szerettünk volna kicsit szétnézni.
 |
| Wilder Kaiser |
Amikor elértünk az autónkhoz visszanéztem és Dickit láttam meg, amint utánunk jön. Észre sem vettük, hogy megint követ bennünket :-) Elbúcsúztam tőle, küldtem haza... Még az autóból visszanéztem, később ő is megfordult, cammogott haza.
 |
| Szervus Dicki! |
 |
| Viszlát Söll! |
