A szigetet négy prefektúrára osztották. A legkeletibb Laszíthi prefektúra és Iráklio között jártunk. A fővárostól, Irakliotól az északi Krétai-tengerparton a spanyol hangzású kis falu, Pacha Ammosig autóztunk. De jártunk a hegyekben szerpentines úttalan utakon, ahol szinte senkivel sem találkoztunk.
A hotelben bérelt autót egy görög egyetemet végzett lány bonyolította nekünk némi német nyelvtudással. Kiderült, hogy lakhelyünkhöz közeli településen élnek rokonai, többször járt már itt. Tőle tudtuk meg, hogy nagyon sokan elhagyták szülőhelyüket vagy diplomával, mint ő is a turizmusból, gasztronómiából próbálnak megélni.
Hotelünk egy keleti öböl partján feküdt, Elounda-ban. Szerpentines út vezetett keskeny utcákon, sziklafalakon a hotel területéig.
Elounda-t főleg a turizmus jellemzi, üzletek, tavernák és egy kis kikötő található itt. El nem maradhat a képről egy görög templom, - amit mindenütt látni, még a semmi közepén is - de ebben aztán ki is merül a hely. A legközelebbi nagyobb városka Agios Nikolaos.
Kikötő Eloundában
Agios Nikolaos-ba érve beborult az ég, picit szemerkélt is, vad szél tombolt, de a hőség alig mérséklődött.
Tavernák, kávézók, üzletek a parton, de csak nagyon kevésben vendégek. Ettünk egy fagyit, amihez alapból kihoztak egy nagy pohár vizet rendelés nélkül. Először nem is értettük, majd igen hálásak voltunk érte, mert olyan édes volt a fagyi - nekünk egyébként minden desszert igen-igen édes a görög konyhában - hogy egyhuzamra megittuk utána a vizet. Többet fagyit nem is fogyasztottunk. Azért a különböző édességeknek nem tudtam ellenállni, cukrosság ide vagy oda, mindet megkóstoltam.
Mikor a kikötőbe értünk egy varázslatra vakító napfénybe borult minden.
A part mentén a sziklák közt egy “vegyes kertre” lettem figyelmes. Tök érett a bazsalikom és aloe vera között. Meg egy igen érdekes, számomra ismeretlen virágzó bokor.
Már Rodoszon megismert kövek, csak ritkán láttam
Mi lehet ez?
Virág - tök - bazslikom kombó
Tovább a Mirabello-öbölben a part mentén porhanyós homokos strandok már-már elhagyatottan. Igaz, a Nap nem igen csalogatott fürdőzőket. Mégis jó volt mezítláb a homokba, majd a tengerbe gázolni...
A vöröses kőnek, talajnak megfelelően a homok is vöröses színű volt, puha pocukorszerű. A nagy szélben viszont az apró szemcsék sok-sok tűszúrásra emlékeztetően szurkálták bőrünket. Arcunkba hordva nem volt kellemes, eszembe jutott milyen lehet a sivatag homokvihara. Nem szeretném megtudni.
Nyaralásunk elsődleges célja a pihenés volt, a semmittevés, hisz odahaza egész éven át úton voltunk. Mégis elképzelhetetlen számomra, hogy egy más országban járok és azt nem próbálom meg valamelyest megismerni. Hisz mindig érdekel a vegetáció, az emberek, a szokásaik némi történelmi múlt. Így három napra béreltünk egy autót, hogy hatékonyabb felfedezőútra is mehessünk.
Az első felfedezés természetesen a közvetlen tengerpartra vezetett.
Korbácsliliom
A zöld erdős-cserjésen át vezető hegyoldal a tengerig azonnal megérintett finom tuja- és fűszerillatával. Ehhez társult a virágzó tamariska bódítása.
Szamócafa
Híoszi pisztáciafa
A magas növényektől mentes részeken alacsony sokszor szúrós cserjék már mind elvirágoztak, többnek már csak a tüskéje látszott. Mégis, ahogy jobban körülnéztem rengeteg hagymás növényt láttam lengedezni az állandó szélben. Olykor a kövek, sziklák között csak egy-egy szál. Másutt tömegesen meredeztek. A korbácsliliomok szépsége lenyűgözött.
Korbácsliliom erdő
A tengerparton, ami többnyire finom apró kavics - már-már homok, de jól maszírozta a talpam - fehér csillagvirágok pompáztak. Hihetetlen, ebben az ödeségben is van pompa!
Tengerparti nárcisz vagy homoki liliom
Csendes kis öböllel rendelkezett a szálloda, mindig fújt a szél, ami kellemessé tette a klímát. Amikor 29 fokot mutatott a hőmérő sem éreztük 26-nál többnek.
Az öböl bal és jobb szélén is volt egy-egy a tengerbe nyúló kis félsziget, amire jó volt begyalogolni. Az egyiken (elefántsziget) egy megmászható szikla is állt és a kövek, amiket ott találtam igen különlegesek és sokfélék voltak. Sok helyütt lehetett látni az egykori lávafolyások nyomait.
A sziklaelefánt örködött felettünk… :-)
A mi elefántunk :-)
Finom apró kavics
Minilagúnák, kimosások, rajzolatos kövek, tengeri élőlények, apró halak… többször bóklásztam itt. Noná, hogy nem bírtam ki kavicsgyűjtés nélkül, hogyan is - igaz Orsi? - mikor olyan szépek, simára csiszoltak, különlegesek. A markom mindig tele volt. (készültem, külön vittem egy zacsit a kavicsoknak).
Jó volt esténként a kőelefánt közelébe (ezen a videón különösen jól látszik) kiülni, a naplementét nézni, elmélkedni, hálásnak lenni, hogy még ezt is mind megélhetem, a tenger locsogására figyelni, eggyé lenni a kövekkel, láttam magam előtt mit fogok a gyűjtött kavicsokból készíteni, terveket szőni.
Vicces, csak idehaza vettem észre a videón, hogy egy rákocska bemászott a képbe. :-)
Egyébként csak kevés csigát, kagylót vagy rákot találtam.
