Az óceán partjáról visszatérve hűen a mi hegyünkre siettünk. (Fotók május 25.)
Meg kellett néznem a fenyőfámat és rajta az erdei szamóca tövet. Már hiányoztak, már megszokássá vált, beleivódik az életünkbe a környék, az út, az ott élő növények, mint a víz, amit naponta magunkhoz veszünk.
Az idei májusi túrát sem hagyhattuk ki! Ezennel a középállomástól (920 m) - aháva gyalog mentünk fel, de lehet oda is felliftezni - a kabinos felvonóval felmentünk Samerberg csúcsára a Hochries-re 1.568 m magasra.
A fám a szamócabokorral
Mécsvirágok
A felvonó szerencsemalacai :-)
Míg a felvonónál várakoztunk páran egy fiatal párra lettem figyelmes. Magyarul beszélgettek és tanakodtak, hogy lehet e jegyet venni, mikor lehet felmenni. Megszólítottam őket és beszélgettünk. Itt élnek és dolgoznak egy jó másfél órára tőlünk. Aznap reggel gondolkodtak, hogy a Chiemsee-hez vagy a hegyekbe menjenek e. Győzőtt a magasság! Együtt mentünk a Hochries-re fel.
Balra a Siemsee, jobbra a Chiemsee látható
Siemsee
Odafenn szeles, hűvös idő fogadott bennünket. Mégis a látvány, a nyíló virágok szelidítettek a hangulaton. Azért egy idő után jól esett a csúcson álló hütte belsejében átmelegedni és egy kicsit az épület múltjában elmerülni.
A háttérben a Kampenwand csúcsa
Tavaszi enciánok
Alpesi harangrojt
Az első hütte - félúton, nem a csúcsra - már az 1.900-as évek elején megépült. A hegy tetejére a síelőknek 1.914-ben viszontagságok és nehézségek árán került egy egyszerű faház. 30 hordár kűzdötte fel egy nyár alatt az építkezéshez szükséges alapanyagokat.
Az első kép 1914 tele, a második a közelmúlt
Egy ideig elnéztük a siklóernyősöket is akik a csúcskeresztnél ugranak alá, de a csípős hideg nem marasztalt bennünket.
Visszaérve a 900 m-re kirándultunk még egyet a zergeboglárok között.
Conil de la Frontera partjaitól délnek indulva km-es strandok finom homokkal várják a sétálókat, napozókat és fürdőzőket. Vagy a felfedezőket. A nagy hullámoknak, szélnek köszönhetően ideális hely a szörfösöknek, széllovasoknak is. Odafentről a levegőből pedig a siklóernyősők, motoros sárkányrepülők élvezhetik a kies kilátást.
Szép napos, habos felhős idők és nyári futózáporok párás levegővel váltakoztak ottlétünk alatt. Elég változatos klímát tapasztalhattunk meg e pár nap alatt is. A 19 foktól egész 32 fokig mindenben volt részünk május elején. A partszakaszon mindig frissebb, míg a szárazföld felé egyre melegebb.
Az itteni óceán ereje eltörpít minden hegyi vízesést és magas hegyet bennem. A több méteres hullámok, a szél, az, amibe belekiabálhatsz és senki sem hallja meg…
"A futóhomok apró tűként szurkálja csupasz lábam, különös, nem kellemetlen, inkább érdekes. Jó, hogy a széldzseki kapucnija összefogja a hajam, a cappyt már rég elvitte volna a szél. A napszemüveg védi a szemem, így szélnek szemben is jól látok. A sós levegő átjár és feltölt."
Csak mész a szélnek, napnak szemben mindent elengedsz had vigye…
"A finom szemcséjű homok márványos, hullámos mintáit figyelem. Az ár-apály, a hullámok és a szél alakította formák, rajzolatok minden órában más képet adnak. Egyszerű és mégis milyen sokszínű. Olykor mintha földöntúli lenne, pedig igenis földi..."
A partra vetett kagylók, kövek visszamaradva a parton, mint bőrgarnitúrába húzott gombok mélyedtek bele a majd liszt finomságú homokba. Gyűjtőknek egy oázis a sokszor 8-10 cm átmérőjű változatos, színes kagylóhéjak. Nekem a kavicsok. A homokkal-vízzel csiszolt selymes síma felületük egyedi.
Tengeri növények, tintahalak belső fehér vázának partra vetett példányai, melyek sokszor nagyobbak voltak, mint a lábfejem hossza.
Borsónyi tengeri sün
Tintahal váza
A homokkő partszakaszok rétegein hottentottafügék függönyként lógtak alá, hol sárgán, hol rózsaszínben pompázva.
Hottentottafüge
Andalúzia lovak nélkül elgondolhatatlan! A tengerparton is gyakran látni lovasokat ügetni.
A madárvilág is ugyanúgy sokoldalú, mint a vadvirágok. Fecskék, gólyák, feketerigók és egyéb énekesmadarak mellett héják is nagy számban fordulnak elő a sok-sok vízimadáron túl.
Míg odahaza a héják a varjakkal viaskodnak, itt a tengerparton a sirályokkal. Szemtanúja is voltam egy héja-sirály párviadalnak.
Héja
Sirály
Kedves énekes
Conil de la Frontera egyetlen folyójánál Río Salado (köszi Gaja!:-)) is körülnéztem, milyen állatvilágra lelek.
Különös a folyó és az óceán torkolata, néhol a sós víz ömlik a szárazföld felé árteret alakítva. Majd egy másik ágban találkoznak, keverednek.
Kagyló és kavics "bánya"
Ahol a homok apró kis rögökben díszlik, ott biztos kis rákok munkálkodnak. Csak el kell indulni az irányba és megannyi futó/menekülő - ez esetben - integető rákokat találtam.
Sirályok, kis kócsag és egy csapat kisméretű vízimadár került lencsevégre, míg egy habókos kutya el nem zavarta őket. Ha jól sikerült beazonosítanom a kis csapatot, akkor a Magyarországon is igen ritkán megforduló Baird-partfutókat láttam a sekélyesben.
Sirály szieszta
Kis kócsag
Baird-futómadarak
Apropó kutyák. Tavaly is, de idén méginkább úgy tűnt, hogy e dél-spanyol részen sokan tartanak kutyákat. A városokban is mindenütt kutyákat sétáltató emberek, de a partokon is sokan jöttek négylábú barátaikkal, akik szemmel láthatólag nagyon élvezték a vízben rohangálást.
Akik a szél ellenére is még előszeretettel mentek az óceán habjai közé, azok a horgászok. Derékig állva egymás után kapkodták ki a tenger fürge gyümölcseit. Segítőik a sirályok, akik fentről pontosan mutatták merre úsznak a halrajok, hová kell a csalit dobni.
