"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: St. Nikolaus. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: St. Nikolaus. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. december 21., szerda

Salzkammerguti adventi pillanatok

Rég volt, hogy a salzkammerguti Wolfgangsee-nél jártunk, adventkor meg egyébként sem. A tó St. Gilgen városkája már az első alkalommal a szívembe lopta magát, a kedves emlék beégett. A 158-as út felől érkezve, rálátás a hegyekkel körülölelt tóra rengeteg fotóalbumban lapulhat.

Wolfgangsee
St. Gilgen


 
Háttérben a Schafberg
Hotel Schafbergspitze

Mozart édesanyjának szülőháza





Negyedik advent volt, több látogatót vártam. Valami megváltozott és nem csak itt. A régi varázst nem adta nekem vissza a városka karácsonyi vására.


Viszont kaptam valami egész mást, szépségeset, különlegeset. A tóparti park és a sétány új alkotásokat kapott. De még milyet! Egyszerű és szép. Andreas Buisman gránit és bazalt kőszobrai díszítik (2017. év végéig) a települést.









Tükörsima felület
Akit bővebben érdekel ennek a tiroli művésznek a munkássága a saját weboldalán egy videóban meg is szólal a vicces, kreatív művész, érdemes rákeresni.

A tóparti vendéglő falán gondolatok a forró teához “ Egy évben csak két nap van, amikor egyáltalán semmit sem lehet tenni: az egyik a tegnap, a másik a holnap. Tehát a ma az igazi nap szeretni, hinni, cselekedni és mindenek előtt élni.”


Bőven volt időnk átmenni a közeli Bad Ischl városkába, ahol sötétedésig nézelődtünk.



 
St. Nikolaus templom

A település itt is csendes volt. Lovashintókba fogott lovak patkói kopogtak a kövön. A Lehár-tér előtti jégpályáról korizós gyerekek nevetése hallatszott. Olykor repült egy hógolyó is a semmibe, pedig hónak nyoma se, csak a jégpályán. Az üzletekben kedves eladók igen finom forralt borral kínálták a nézelődőket, vásárlókat.
 

A kézműves karácsonyi vásárt minden évben egy épületben tartják. Jól esett a hideg után picit odabenn átmelegedni.



A legjobban egy hatalmas farönkből faragott tiroli bőrnadrág finoman kidolgozott másolata tetszett.




A hegyek mögött eltűnő nap szürkületbe borította a belvárost, a Traun folyót. Csak egy távoli hegycsúcs fehér hóval borított oldala világított a napfényben.

Traun folyó


2015. július 4., szombat

Dél-Tirol - Merano 2.

Egy vargakanyar után visszaértünk a Kurhaus (gyógyház) épületéhez a Passer folyó túloldalán a Wandelhalle, a kerti sétalugas mentén. Az 1800-as évek közepe után épült lugas mint egy egykori állomás várórésze széles sétánnyal tűnt nekem. Benne sok festénnyel, mellette kávézókkal, éttermekkel, fagyizókkal. Igazán hangulatos hely!










Az egyik étterem előtt állt egy tábla rajta a kínálat, köztük “ungarische Gulaschsuppe”. Nem voltunk éhesek egyébként kíváncsian megkóstoltuk volna mennyire ungarisch az a gulyás. :-)



Kurhaus (gyógyház)




Az óváros felé haladva egy téren egy magas, érdekes műre lettem figyelmes. Csak közelebb menve láttam, hogy újságpapírból van az egész. Hány tonnát préselhetett össze a művész?



A hegyek ö(b)lében
 







Dél-Tirol egyik legmagasabb temploma a St. Nikolaus, története az 1220-as évekre nyúlik vissza. Azon túl, hogy már messziről is egy impozáns látvány, belül a csodálatos színes ablakok is marasztalóak. A templom kis kápolnája számomra még lenyűgözőbb volt. Az a “régi” illat szintén belém ivódott.

St. Nikolaus




Aranyos, itt Te jutottál eszembe :-)




 


 

Az óvárosban tovább haladva egy mini várat fedeztem fel. A Castello Principesco egy 1 emeletes kis alapterületű épület, bejárata is aprócska, mintha törpéknek épült volna. Tiroli hercegség uralkodott benne a 16. században, ma egykori fegyverek és hangszerek gyűjteménye látható itt. Belső udvarkája kavicsokból kirakva és egy nagy fügebokor tör felfelé a fényfelé. Belépővel lehet látogatni.




 
Történelmileg talán leghíresebb utcája a városnak a Laubengasse, a 13. században épült. Jó lett volna ott akkor egy órára visszapörgetni az idő kerekét és visszacsöppenni az akkori utcaképbe. Mára szép színes, kiülős kávézós, sok-sok üzlettel, ahol a híres dél-tiroli sonkát, borokat és egyéb helyi finomságokat is kínálják.


 





 



 

 

Ennyi fért bele pár órás városnézésünkbe, az idő haladt, a Garda-tó várt bennünket. Meranoból kimaradt Tappeinerweg túraút a hegyekbe, a termálfürdő, és a számomra talán legérdekesebb, a botanikai kertek a Trauttmansdorff kastély körül. (Több díjat is nyert kertek „Internationaler Garten des Jahres 2013“  - „Schönster Garten Italiens“ 2005 és „EuropasGarten Nr. 6“ 2006 )
Meranoban ott maradt valami, azért még vissza kell menni...