Kitisztul

Végre elhúzódnak a felhők, végre kék lesz az égbolt, végre melegít a napsugár…

Élt itt a vízparton egy hatalmas nagy fűzfa. Kivágták olyan egy-két éve. Azóta jól látszik micsoda törzse volt, mintegy három méter átmérőjű. Minden évben termett rajta a fodros gévagomba, több család.

A pár évvel ezelőtti fűzfa gomba-pompában

Ezt, a már kivágott rönköt tavaly ősszel fotóztam

Az év eleji enyhe idő kicsalogatta a rönkön a gombát és a rossz idő tönkretette. Remélem tavaszra ismét kifodrosodik a már belül korhadt fűzfarönk.

 

Az elmúlt hétvégén készült kép

Egy sor bokorrózsa alatt - ami kopár - most fedeztem fel egy réztáblás emlékkövet. Áll ugyan előtte egy két méteres kő is két jellel, de értelmet számomra csak most kapott. Nyaranta úgy benövi a földbe tett táblát a növényzet, hogy eddig elkerülte a figyelmem.

Marco Pogacnik szlovén szobrász műve 1997-ből. Ez a kő további négy kő közül az egyik, mely szimbólumai az Alpok egységének több országon át. Így Ausztria (Villach), Olaszország (Meran), Szlovénia (Maribor, Bohinj), és Németország (Gstadt - Chiemsee) között.

Kinagyítva képzeletben vezessétek ujjatokat a szimbólum jelén. A végtelen egy rajza.

Kár, hogy ilyen eldugott helyen van ez a szép szimbólum. A művésztől a világ több pontján található kiállított szobor. A szobrászat mellett író, tanító az ezotéria területén. Tavaly nyáron a Bükkben tartott előadást.

Szüreti gasztro

Bizonyára többen valami szőlős receptekre asszociálnak a cím után. Őket le kell, hogy lombozzam, szőlő nem lesz benne. Lesz viszont gomba és füge.

A géva gomba nekem újdonság, pontosabban az íze az újdonság. Olvastam már róla, láttam is már, de enni csak most először volt szerencsém. Öcsém jóvoltából, aki talált jó pár friss legyezőnyit a közelben, amit azonnal el is készítettünk.

A sárga gévagomba ártéri erdők fatörzsén terem, semmi gombaillata nincs, megfogva gumi jellegű.

Elkészítése roppant egyszerű, alapos megtisztítás után a “torzsrészt” ahol a fával érintkezik kivágtuk, sóztuk, borsoztuk és forró olajban kisütöttük. Nekem az ízlett a legjobban, amelyiket jobban megsütöttük, mert a széle ropogós a belseje meg puha lett. Semmi gombaíze nincs, ha csukott szemmel ettem volna, azt hihettem volna, hogy csirkemellet eszem(csirkehúsgombának is hívják - joggal). Isteni finom, aki még nem próbálta, tegye! Magában, körettel, mártással, de tésztával pörköltesen is el tudom képzelni, főleg hús helyett.

A sós után kell valami finom édes is. :-) Az idén rengeteg füge termett a szőlőhegyen és mindet aszalni sem lehet. A neten olvastam - sajnos már nem tudom hol - fügés-mákos rétesről. Nyersen a fügét nem igazán kedvelem, viszont már a recept olvasásakor elképzeltem a rétesben az édes füge ízét a mákkal… ki kell próbálni!

A tiszta fügeszemeket apró kockákra daraboltam és vaníliás-cukros-fahéjjal alaposan megszórtam, állni hagytam.

A réteslapokat (4 db) egyenként megkentem vaj-tejföl-tojás keverékével, erre halmoztam a fügéből, de csak a szélére, hogy könnyebb legyen feltekerni. Halmoztam rá szilvalekvárt (méghozzá olyat, amiben összesodródva benne van a héja is), meghintettem porcukros mákkal, reszeltem rá citromhéjat, feltekertem.

Mákos

Diós

A tetejüket is megkentem és be az előmelegített sütőbe. Készült két mákos és két diós is. Mindegyik nagyon finom, de nekem a mákos verzió a kedvenc. A tetejére szükségtelen volt a porcukor, elég édes volt a fügétől a bélés, a szilvalekvártól kellemes aromás szaftos lett.

Jó étvágyat!