Egy középkori vásár - Bozner Markt 2017

Pontosan öt évvel ezelőtt augusztus első hétvégéjén jártunk ezen a vásáron Garmisch-Partenkirchen közelében, a Karwendel hegység lábánál. Ott, ahol München folyója az Isar is átfolyik, de itt még ásványi anyagokban igen gazdag varázslatos színével az emlékeinkbe véste magát. Így is emlegettem férjemnek, aki már nem emlékezett a vásárra “ tudod, ahol olyan különleges színe van az Isarnak”. 

Így már tudta mire gondolok. Azért pontosan öt évre rá, mert ezt a vásárt öt évente rendezik meg Mittenwald hangulatos belvárosában. Korábbi bejegyzésemben a vásár történetéről, részletekről itt olvashattok.

Mittenwald címere

Sokan gyülekeztek a vásár első napján, mindenki egy irányba tartott a központi Obermarkt utcába. Már álltak a kapuk, de még nem kellett fizetni mikor mi megérkeztünk. A vásárosok, kirakodók középkori öltözetben, szakmájuknak megfelelően ténykedtek vagy értékesítették portékáikat. Szinte minden olyan volt mint öt évvel ezelőtt, sőt mindenki ugyanazon a helyen állt a standjával. 

Az ételek, italok már készen várták a vásározókat, sokan már elfoglalták az asztalokat, padokat.

Az asztalos épp vesszőket puhított, majd kerítést font

Az idei virágkötők munkája jobban tetszett

Havasi gyopár

Nekünk az újdonság a magyar stand volt. Kezdetben nem láttunk nagy mozgást a magyar finomságok körül. Később visszanéztünk és még mindig az érdektelenségben ácsorogtak az eladók. Remélem azért megérte nekik a vásár, hisz még 7 napig tartott!

A magyar stand

Hangulatos söntések, rögtönzött fogadók, utcai zenészek szórakoztatták a közönséget. Este színház, játszóház tarkította a napok végét. Aki még nem járt ebben a vásárban egyszer mindenképpen érdemes ellátogatnia. Nekünk sok újdonságot ez évben nem adott, így hosszabb időt nem töltöttünk ott, inkább körülnéztünk a kisvárosban.

Aszalt gyümölcsök

Sokáig időztünk egy kellemes hangú hangszer mellett. Utólag már tudom - itt is köszönet a segítségért Cs. Zs-nek! - dulcimernek hívják ezt a citerák családjába tartozó angol pengetős hangszert. A Youtube-on rengeteg felvétel van fenn kellemes hangjáról.

Dulcimer

A térhatású falfestészet (Lüftlmalerei) vitt bennünket egyik háztól a másikig, nincs szebb vagy jobb, mind más, különleges.

A következő bejegyzésben a vásáron túli városban nézünk szét, lesz mit megmutatnom az Isar-folyó különleges színén kívül is!

Szilveszter a csúcson

A Zugspitze (2.962 m) nevét gondolom mindenki ismeri, hallotta már. Németország legmagasabb pontja, majd 3.000 m-ével nem csak a síelőket vonzza. Rengeteg külföldi turista is szívesen látogat el a természetes hóval ellátott hegyek világába.

Kép forrása

Spontán döntésünk nyomós oka, a tökéletes időjárás is volt. Szikrázó napsütést ígértek, mínusz 2 és 5 fok között, ki kellett használni!

Az évvégi síugrás egyébként is sok látogatót vonzott, így nem München felől, hanem az Innsbruck felé tartó autópályát választottuk. A reggeli napsütésben Innsbruckot körülölelő és fehéren fénylő havas hegyek látványa mindig gyönyörködtető. Viszont jóval kevesebb volt a hó a megszokottnál.

Nem időztünk Innsbrucknál, a város után letértünk az autópályáról. Korábban, mint terveztük (Zirl) és egy szerpentínes úton a hegyekben egy pihenőre megálltunk. Az olaszos (? :-S) fogadó tetőteraszáról, ahogy panorámaablakos belsejéből szépséges kilátás tárult elénk az Inn-völgyének egy szakaszára és az Alpokra. A fogadót csak a kilátásért tudom ajánlani, a hűvös és “élettelen” fogadtatás nem hagyott bennünk “idevisszakelljönni” érzést.

Inn-völgye

Még fátyolos a völgy felett

Messziről látva és elhaladva a sánc, a tömeg és a hőlégballonok mellett hamar megérkeztünk Garmisch-Partenkirchenbe. Szikrázó napsütés - ahogy ígérték - nagyszerű!

A város felett egy modern léghajó

Tovább autózva a hegy túloldalára az Eibsee felé, ahol a felvonó és a fogaskerekű visz fel a magasba. (Kombijegy  - akár a felvonóra, akár a fogaskerekűre és a gleccserfelvonóra - felnőtt: 44,50 Euro 2016.) Felfelé a felvonót választottuk a kilátás miatt, majd este sötétben lefelé a fogaskerekűt (nincs kilátás, alagúton át közlekedik).

A felvonóhoz

A csúcs, oda tartunk

A felvonós közlekedés szervezetten, kísérővel történik, némi információval németül és angolul. Lehetőség van kérdéseket feltenni. A tömeg gördülékenyebb szállítását, egy oldalon be- majd túloldalon kiszállással segítik, különös figyelemmel idősre, gyerekre, mozgáskorlátozottra. A szokott német precízió szerint, ahogy odafenn a különböző emeleteken is.

A felvonó kabinjának megkarcolt üvegén keresztül sajnos nem lehet szép képeket készíteni, de a szabadból aztán igen!

 

Eibsee félig befagyva

Felérve a csúcsra át lehet szállni a gleccserfelvonóra, ami pár perc alatt átröpít a gleccserélmény útra, ahol síelni, szánkózni is lehet. Meglátogathatunk egy kis kápolnát, szétnézhetünk a panorámakilátón, több mint 400 Alpok csúcsot csodálhatunk meg  és kifeküdhetünk napozni, lehet étkezni. Egy téli paradicsom.

Kilépve a felvonó kabinjából a tűző nap a fehér havon vakítóan szikrázott. Síkatalógusba illő felhő nélküli kék ég tette teljessé a képet a gleccserszinteken.

 

A gleccser munkálta

   

Sokan voltak a gleccsereken, de nem volt tömeg. Az embereken túl rengeteg havasi csóka ugrándozott, repkedett és kéregetett. Egyik-másik olyan szelíd lett, hogy kézből evett.

A csúcs

A csúcstól kissé lejjebb a környezetvédelmi kutató állomás

Sokkal több havat vártam. Nagyon száraz volt eddig az idő idefenn is és sajnos ennek is köszönhető a tragédia, ami szilveszter éjjel történt a közeli Jochberg-ben. Két hegymászó (?) tüzet gyújtott, ami aztán elharapódzott és nem tudták eloltani. Oltás közben az egyik több métert lezuhant, megsérült. Kimentették, de a 100 ha erdőterületet két napi oltással sem tudták megmenteni.

Melegítőnek egy kiadós levest vettünk magunkhoz. A kiszolgáló nagyon kedvesen  mesélte a hosszú munkanapok (reggel 7-től este 7-ig ha kell) után is, hogy napi 5-6.000 embert szoktak étkeztetni. Megtudtuk azt is, hogy az utolsó fogaskerekű 16 órakor meg le, de az érdeklődésre való tekintettel van, hogy este 8 vagy 9-kor megy le az utolsó vendégekkel a járat. Fenn nem marad senki, csak azok, akik ott éjszakáznak.

A nap igyekezett tovább, tűnt el a hegy túloldala felé és az árnyékban igen hideg lett hirtelen. Elindultunk mi is a fogaskerekű felé. A sorban várakozva két fiatal magyar állt mögöttem. :-)

Garmisch karácsonyi fényei