A Garda-tó és az Etsch-gleccser közti hegyre, a Monte Baldora igyekeztünk. Eredeti terv szerint a felvonóval mentünk volna fel - mely közép és felső állomással is rendelkezik - majd visszafelé a közép állomásig a felvonóval le és onnan gyalog vissza a tóhoz.
Az időjárás keresztezte a tervünket a 34-36 fokkal. Elnapoltuk ezt a túrát egy kedvezőbb alkalomra.
Az alsó állomástól a felsőig (1.760 m) 1.680 m-t repít fel két részben a modern felvonó. A közép állomáson át kell szállni a sokkal panorámásabb fülkébe, ami fel- és lefelé haladva szép lassan körbeforog, így minden oldalról megcsodálhatjuk az alattunk elterülő látványt.
Érkezik a forgó kabin
Malcesine és annak vára
1.760 m
Épp, hogy megérkeztünk az 1.760 m-re és szálltunk ki a felvonóból pillantottam meg három mormotát. Nem sok időm maradt a gépet fókuszálni, egyik lábam még a kabinban, másik már kinn és hogy a pillanatot el ne szalasszam kattintottam a gépet.
Megtaláljátok a három mormotát?
Aki gyalog szeretne lejönni, a közép állomásig 3-4 órát számoljon, és még 1 órát az alsó állomásig. Fontos! A jegyvételt érdemes elővételben intézni. (Felvonójegy oda/vissza 22,- Euro/fő) Több órás sorban kell várakozni a megvételre, majd a feljutásra. Mivel egy felvonókabin megy fel egy meg le, meglehetősen lassú a menet. Elővételben vett jegyünkkel is bő másfél órát tartott az út felfelé, holott a közép állomásig 5 perc, majd onnan a felső állomásig 15 perc, a legtöbb időt várakozással kell tölteni.
Odafenn lehetőség van piknikre, rossz időben odabenn, szép napos időben, amiben nekünk is szerencsénk volt odakinn. Majd hosszan sétálhatunk az 1.700 m magas gerincen. Szép kilátás nyílik a Garda-tóra, a közeli hegyekre. Hosszan nézhetjük a siklóernyősök készülődéseit, ugrásait a felmelegedett kövekről.
Nyílegyenesen
Nem csodás?!
A szemközti város Limone
Utolsó ellenőrzés
Futás
Emelkedés
Repülés
Majd elindultunk, hogy felfedezzük a gerinc látványosságait.
Lago di Prà da Stua - gyűjtőtó
A hegy élővilága nagyon gazdag, vannak olyan növényfajok, melyek csak itt honosak, mint pl. a - magyarul viccesen hangzó - Carex baldensis, német neve Monte-Baldo-Segge, egysásféle. Azt ugyan nem láttunk, de kócos kis szegfűket, a buglyos szegfűt épp nyíláskor kaptunk el. Finom illatos kis virágai halvány rózsaszínűek.
Buglyos szegfű
Az Alpokban már jól megismert apró lilás harangvirágok mellett csomós harangvirágot, bogáncs féléket találtam. Majd egyszer csak egy olyan napos oldalra lettem figyelmes, ami tengernyi rózsaszín virágot rejtett… csak ámultam, mert ennyit egy helyen még sosem láttam!
Csomós harangvirág
Egy rétnyi erdei turbánliliom
Alig tudtam betelni a látvánnyal, csak ültem ott a kis turbánosok között - óvatosan, hogy egynek se ártsak - és bámultam, hogy milyen különböző szépségek. Egyik pöttyös, másik halvány, harmadik egész sötét színű volt.
Senkit nem érdekelt a fenn lévő turisták közül, mindenki elhaladt mellettük. Igaz, picit le kellett térni a gerincről a lankára, de egy fotósnak sem tűnt fel míg ott voltunk a sok rózsaszín virág.
A virágokon lepkék játszadoztak, fejünk felett ragadozómadarak kőrőztek és vijjogtak. Botanikusok, élővilágkedvelők előnyben!
“Túrázni egy filozófia. Arról van szó, hogy lássuk a természetet, felfedezzük a környék kulturális aspektusait. Arról van szó, hogy megismerjük a környéket, annak kultúráját, abban elmélyülhessünk. A mai vándor egy modern sétáló az ösvényeken, megbízható felelősséggel van Földünk értékes kulturális, történelmi és ökológiai megtartásához.”
A Kampenwand (1.669 m)déli oldalára indultunk az 1.379 m-en álló Hofbauernalmhoz. (Fotók június 18.) Az irányadó táblát kerestük a bokrok némi takarásában (kb. 750 m), mikor egy idős házaspár szólított meg bennünkett. Épp arról az almról érdeklődtek, ahová mi is tartottunk. Egy ideig beszélgettünk, így tudtuk meg, hogy a bácsika 75 éves - korát meghazudtolva - igen fürgén szedte lábait és túrabotjait. Jó két órányira laknak ettől az útvonaltól, de ez nem okozott gondot, sőt, örömmel autóztak el idáig és vágtak neki a meredek útnak. Rövid beszélgetés után elbúcsúztunk tőlük, - a mi tempónk gyors volt a számukra -, hogy majd odafenn találkozunk.
Érdekes törésvonalú patakmederben csobogott a víz az út mentén. Erdei tündérfürtök és néhány sárga nőszirom színesítette az árnyas erdő halvány kosborjait.
Erdei tündérfürt
Sárga nőszirom
Kosbor
A gyöngyvirágok már rég elnyíltak
Erdei harangláb
Haladva egyre érdekesebb volt az út mentén a patak medre és a sziklás hegyoldal. Réteges, elcsúszott, málladozó, üreges és simára koptatott. Talán egy gleccser munkája látható itt.
Egyre melegebb volt, kerestük a hűset, amit egy kis vízesés mellett meg is találtunk. Jól esett a lábakat felüdíteni benne. A sziklában érdekes nyomokra leltem...
Illatos, nyíló kakukkfű
Gyapjúsás
Apró harangvirág
Farkasölő sisakvirág
Margaréta
Illatos, zamatos szamócák
1.000 m fölé érkezhettünk, mert bimbós erdei turbánliliomokat fedeztem fel. Még nem nyíltak. Viszont aminek nagyon örültem az az egy szál fehér madársisak, a vadon egy orchideája!
Bimbós erdei turbánliliomok
Fehér madársisak
Még 45 perc volt hátra és a melegben egyre nehezebb volt a menet. Eszembe jutott az idős házaspár, vajon jönnek e még vagy visszafordultak.
Elértük az óriásfenyők birodalmát. Gyönyörűséges méltósággal sorakoztak egymás mellett. Elmúlt példányaik is büszke és dekoratív díszei a hegyoldalnak.
Gondosan ápolják az erdészek a fiatal nemzedéket, friss hajtásaikat egy színes “csipesszel” védik a vadak elől.
Páromnak akadt egy szép potyautasa. Egy darabig jött velünk :-)
Tarka virágmezők
Megérkeztünk az almhoz, melyet tehenek vettek körül. Ez mindig egy jó jel, mert akkor ott is frissen készült tejtermékekkel várják a megéhezőket.
Hofbauernalm 1.379 m
Az alm befogadóképessége nem túl nagy és már többen sziesztáztak a padokon, csatlakoztunk, szorítottak helyet nekünk is. Egy rögtönzött hidegtál a legfenségesebb mannával is felért ott. Kétféle házi friss sajttal, sonkával, barna kenyérrel.
Alig kezdtem bele a falatozásba megérkezett az idős házaspár. Minden tiszteletünk, amit meg is mondtunk nekik. Hosszan beszélgettünk, kedves embereket ismertünk meg bennük. Ők is, mi is elmondtuk a jövőbeni túraterveinket, így hamar megegyeztünk, hogy remélhetőleg találkozunk! Remélem, hogy 75 évesen is ugyanerre, ugyanígy képesek leszünk, mint ők!
“Nem szabad hagyni, hogy az öregség megrohassza a lelkedet és szívedet, el kell menni, el kell utazni oda, ahol még álmodozhatsz.” Gérard Dépardieu
