"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Wilder Kaiser. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Wilder Kaiser. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 9., szerda

Arany oktober 4. 1252 m Spitzsteinhaus

Van úgy, hogy másutt kötünk ki, mint az eredeti tervünk volt. Korábban ez számomra elképzelhetetlen volt. Mára megtanultam és élvezem a spontán adta lehetőségek új és érdekes oldalát nézni, értékelni, mert mindig magukban rejtik az újat, az ismeretlen varázsát.


Sachrang (738 m) településének szélén egy válaszút előtt Tirol Moosbauer vagy a Spitzsteinhaus felé.  
Spitz - csúcs, Stein - kő, Haus - ház. Ízlelgettem a szót és elindultunk az irányba anélkül, hogy tudtuk volna mi vár ránk.


A Mitterleiten, mint egy tanösvény iskolások által készített festett kövek, információk kísérik a turistákat felfelé. Az út meglehetősen meredek, nagyon örültem a vándorbotoknak!

A legjobb ómen :-)





Ki lakik itt?



Elszórtan házak, almok, alig akad bárkinek is közvetlen szomszédja.


 



Az erdőn át vitt tovább az út, ami egyáltalán nem volt könnyű. Mondhatom a túra horror-szakasza. Az esőtől megázott sáron, mely gyakran a lehullott falevelektől takarva álcázta magát csúszkáltunk az igen meredek hegyoldalon. Kövek, gyökerek olykor olyan magasra kellett felhúzni magunkat, hogy áldás volt a túrabot. Őszi kűzdelem.



Lemaradtam
Visszapillantás

Ezek a látványok feledtetik a kűzdelmet 

Talán ezek közül a fogadók közül néztük ki valamelyiket, de ilyen látvány után nem volt maradásunk, tovább kűzdöttünk az 1250 m felé.
 

Hisz már látszott a Spitzsteinhaus.


Encián csokor
Orvosi szemvidítófű
Szártalan bábakalács
Boróka
 
Egy bájos harangvirág
Spitzsteinhaus 1252 m

A látvány magáért beszélt itt is!






A "császár" Wilder Kaiser havas hegyei

Visszafelé a délutáni lemenő napfényben változtak a színek, árnyak.





Innen már nincs messze a csúcs

2016. május 19., csütörtök

Majdnem bob a rőtvadak mellett

Még az esős napok előtt, amikor a tavasz elhúzta előttünk mézesmadzagon a napsütéses meleg időt (be)hódoltunk régi “uralkodónknak” a Wilder Kaiser-nek, fiának a Zahmer Kaiser-nek.

Zahmer Kaiser




Látjátok?
Az almnál tettünk egy pihenőt és körülnéztünk.


Helyi simogató a gyerekeknek


Talán a tulajdonosé lehet a kedves kopó, mert minden alkalommal itt lebzsel a vendégek között. Egy jó falatért őt is megsimogathatjuk. Egyébként csak úgy nem adja a lehetőséget. :-)


 


Walchsee

Indulás lefelé a bobpályához
Még bimbós fogasír vagy cardamine
Nyíló példány
Boglárka





Walchsee
Hamar elértük a nyári bobpálya felső szintjét és azt gondoltuk lecsúszhatunk az 1 km hosszú párhuzamos pályán. Na, nem. Odafenn nem lehet jegyet venni (érthetetlen számunkra) le kell menni a völgybe, ott váltható jegy. Vagy felvonóval fel és a bobon le, vagy gyalog fel és utána lecsúszni.
Legyalogoltunk és a pazar látványban gyönyörködtünk!





200 m szintkülönbség
Kacskaringósan le a völgybe






Leérve a felvonó aljához beálltunk a sorba jegyet váltani, de csak nem ment a sor. Apák napja révén, na meg a jó időnek köszönhetően igen sokan választották ezt a programot.
Kiderült, hogy meghibásodás történt a bob mechanikájánál… Aznap nem sikerült kipróbálnunk. Felmehettünk volna a felvonóval, de mi a gyalogos megoldást választottuk. 
Nyári bob, nem menekülsz, előbb-utóbb lecsúszunk rajtad!