"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. augusztus 28., péntek

Gießenbach-szoros

Kiefersfeldnél járunk, a bajor és osztrák határral párhuzamosan húzódó Kieferbach patak mentén. A cél az e patakba torkolló Gießenbach patak és a Gießenbach-szoros. Kb. 500-700 m magasan jártunk, egy körtúrával a szoros mellett, pihenővel a Schopper Alm-nál, majd az erdőn keresztül vissza a kiindulópontunkhoz.
A nagy vizikerék malmától indultunk és nem csak mi, rengetegen előttünk, mögöttünk, sokan gyerekekkel. Az út egy könnyű hétvégi kirándulásnak is választható.
A hatalmas átmérőjű vizikerék egy apáról fiúra szálló családi műhely/cég emlékeinek nyomai. Az 1800-as években fűrésztelep, cementgyár, szöggyártás virágzott itt. Olyannyira, hogy Bécsbe is szállítottak.


 



Ma a Gießenbach patak és a hatalmas kerék villanyerőműként hasznosul. 105 éve már, hogy Kiefersfelden és környékén környezetbarát villanyáramot használnak és tárolnak.

Enyves zsálya


Galacsinhajtó galacsin nélkül

A patak most valóban csak egy pataknyi volt, de széles medre láttatja, hogy bátor folyó is tud lenni. Jó volt a szigetek között a mederben kavicsok után bogarászni. Amik itt igen élesek, töredezettek voltak, nem nekem való gyűjtőhely. Csak pár szép gömbölyűre csiszolt darabot találtam. Ezek aztán olyan simák, hogy csiszolni sem kell már.



Miután nem bizonyult jó lelőhelynek indultunk is tovább a szoros felé a kellemes napos kirándulóidőben.
Míg lefelé figyeltem, a magasból éles vijjogásokra lettünk figyelmesek. Héja mama gyakorolt fiával (gondolom én), aki egyfolytában sivított. Ezt hallottuk.




Felismeritek a mama és fia közti különbségeket? Érdemes kinagyítani a képeket és a tollazat elárul mindent, na meg a fióka vijjogásra nyílt csőre.

Elérkeztünk a szoros kapujához. Öblös kimosások, a víz ereje és több évezredes munkája látható. Eltörpül az ember, ha a szoros aljából körülnéz.





Majd elindultunk a lépcsőkön felfelé… egyre feljebb és feljebb…


és odafentről lenéztünk a szoros aljába, az alattunk tátongó mélységbe. Jó, hogy vannak drótos korlátok.




 




Mohás falon alácsurgó vízfátyol, kéntől sárgás sziklák és a már nyíló fecsketárnicsok lilás-kékes harangvirágai ékesítették a meredeken megtört szoros falait. A hely szellemével is találkoztunk, épp aludt...





  
Fecsketárnics


 

Látjátok?


 



A zsilipnél látszott igazán milyen kevés víz folyik a mederben.

 
Elértük a Schopper Alm-ot, ahonnan már messziről hallatszott egy bajor zenekar játéka. Az Alm körül a szabadban a sörpadok telítve, gyerekek a játszótéren vagy az állatsimogatónál.

 


A kiépített hegyi fogadó belsejében találtunk szabad helyet, ami kifejezetten jól esett, mert hűs volt és a zene sem túl zavaró. A beltér elvarázsolt, a sok apró részlet kényelmessé, barátságossá tette az ottlétünket. A padokat puha birkaszőrök fedték, az asztalokon friss virág, a faház falain trófeák és egykor használati tárgyak. Igazi hegyi atmoszféra vett körül.

Schopper Alm


Mire is jó az egykori borona

Sílécek, hám, csiszoló kerekei

Tejes kanna

Hátizsák, bakancs, edény

Egy kiadós pihenő után a Gießenbach patak felett átívelő fedett fahídon át vitt az utunk.



Sokan kavicsoztak

Visszapillantás



Hol betonozott úton, hol kaviccsal felszórt kapatón mentünk. Érdekes módon a nehezebb szakaszon eltünedeztek a turisták. Olykor akkora volt a csend, hogy harapni lehetett volna.

Borostyános-páfrányos oldalak

 
Tölgy születik

Elmúlt évek



Harangvirág

Az erdők alján szeder- és málnaillat libbent.
 



Kiérve az erdőből tejes pompájában elénk tárult őfelsége a császár, a Wilder Kaiser.


Wilder Kaiser

Tovább menve elhaladtunk egy gazdaság mellett, aminek akkor nem tulajdonítottam jelentőséget. Később a neten kutakodva derült ki számomra, hogy ezt a hegyi gazdaságot Kr. e. 500 óta jegyzik.

A kép jobb oldalán az ősi gazdaság

Mint egy festmény
 
:-)