A már megszokott és kedves kirándulásaink egyike az osztrák Ebbs község St. Nikolaus templomtól kacskaringózó betonút fel az Aschinger Alm-hoz.
A hegyoldalakban elvétve egy-egy ház, erdős rész, nyitott völgyek, rálátás a sziklákra. De jó volt visszatérni a “hegyeink” közé… Kedvenc kutunk is nyitva volt még, friss vizéből kortyolunk, ha arra járunk.
A túra kezdetén az árnyékban a dér cseppjei csillogtak az aljnövényzeten, majd szikrázó napsütés vakított el bennünket azon az októberi napon.
Skarlátvörös sarkantyúk
Száraz aszat
A Zahmer Kaiser-hez érve már lekerült a kabát, a pulóver. Itt a legelők zöldje, sosem fakul ki. Egy kis virágzó kankalin és a földi eper virága hirdette a tél még várat magára, a meleg ősz dédelgette a tájat.
Zahmer Kaiser
Kései erdei méhfű
Ebben az évszakban látszik igazán, hogy az alpesi hegyoldal mennyire gazdag tud lenni vegyes erdőkben. Nem csak fenyveseink vannak, hanem sok szép bükk, tölgy, éger, juhar, gyertyán, mogyoró és vadgyümölcs is vírít narancsos, vöröses színeivel.
Hegynek fel kell a bíztatás!
Elérve a Kölnberg fogadót a napos oldalon teltházas zsivaj fogadott, sokan használták ki a jó időt. A fogadó kerjében érdekes dolgok vannak...
Kölnberg fogadó
Viruló télizöld
A legelők birtokosai
A levegő urai
Zahmer Kaiser
Egy majd 360 fokos videón az októberi természet a hegy lábánál:
Elérve az Aschinger Alm fogadót és a Zahmer Kaiser-t, itt is sokat töltötték a délutánjukat, élvezték a nap sugarait. A kisebb látogatók kedvéért nyuszik szaladgáltak szabadon, menekülve a sok apró kéz simizésétől.
Napok óta éjszakánként esik, nyaranta az éjjeli eső igen gyakori itt. Ennél szebb napkezdést alig tudok elképzelni, mikor reggel a páradús levegőben felsüt a nap és szárad fel az erdő, a mező.
Már érnek a zamatos erdei málnák, szedrek, a virágok is érlelik magjaikat és egyre több gomba bújik elő, kalapját mutogatva. Mi ez, ha nem az ősz előjele?
A csiga álmát nem zavarja a csalán sem és a pók sem
Erdei nebáncsvirág
Senecio hercynicus
Még virágzó aszat
Egy mentaféle, nagyon kellemes aromás illata van
Elhagytuk a Hochries (1.570 m) felvonó Mittelstation (920 m) állomását, kiértünk az erdőből egy tisztáshoz. Ami az út mellett egy árokkal kezdődik majd egy pici sziget emelkedik ki a közepén. Alul patak csörgedez, a növényzet már messziről arra enged következtetni, hogy vizenyős talaj lehet, egykor talán tó is volt itt. Kár, hogy eltűnt. Illetve olykor megjelenik, egy tábla tanúsítja, hogy tavaly júniusban hol volt a vízállás…
Pici forrás
A Hochries tábla alatt egy fotó az árvízről, azalatt egy fatábla a víz állásáról. Ne felejtsük 900 m-en vagyunk fenn és nem tavaszi olvadás volt, hanem nyár közepi esőzés...
Ahol fotóztam, majd mellkasig érne a víz...
Balra fenn a Hochries
Itt megpihentünk, órákig időztünk, lepkékre vadásztam.
Citromlepke
Színes legyek - miért is ne, legyek :-D
Hangos zene-bonával volt az erdő, mező. Rengeteg sáska, szöcske, tücsök ciripelt.
Már bontja szirmait a szártalan bábakalács, a hegyi legelők egy gyakori virága, az ősz hírnöke. Németül Silberdistel vagy Wetterdistel (Wetter-időjárás) is a neve, mert eső előtt becsukódnak a szirmai. Már megint esőt jelez?
Szártalan bábakalács
Sokáig elidőztünk, visszafelé a Kräuterhexe fogadót nem tudtuk kihagyni. Már messziről olvastam a táblán mandulás süti is van. Isteni, már ettem itt és addig nem nyugszom, míg a receptjét meg nem tudom. Sajnos aznap sok volt a vendég, így nem jutott idő csevegni a szakácsnéval, de ami késik nem múlik. Már nézegettem a neten, de még AZT a receptet nem találtam meg. Egyszerűnek tűnik (szerintem liszt sincs benne), az íze csodás. Képes lennék egy egész tortaformányit megenni belőle… :-D Ha megcsinálom a sütit felteszem ide a receptjét.
