"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2017. április 30., vasárnap

Mert vízesésből sosem elég

Még a blogom kezdetekor írtam a közeli Tatzlwurm vízesésről. Ennek a kacifántos nevű vízesésnek a bejegyzését a blogspot összekuszálta, részben törölte, majd végleg én töröltem. Épp itt volt az ideje, hogy 5 év után újraírjam. Egy igazán téli kirándulás alkalmával már láthattatok egy-egy képet róla.


A szerpentínes úton haladva érdemes olykor megállni és a távolba meredni.





Tatzelwurm egy 95 m hosszú 3 lépcsős vízesés a bajor Oberaudorf és Bayrischzell között.
Nevét a 13. századbeli sárkánygyík-szörny monda alapján kapta, csak úgy mint a közelben lévő hegyi fogadó (Feuriger Tatzlwurm), melynek a parkolójában lehet hagyni az autót, hogy utána gyalog megnézhessük a közeli zuhatagot.




Az azonos nevű fogadó előtt egy képen és egy figurában is megálmodták ezt a zöld színű sárkányt.





Pár perc és el is értük a vízesést, amit először az alsó hídról közelítettünk és csodáltunk meg. Itt állva a víztömeg robaja hallatán a mélybe tekintve, a hófehér tajtékzó habokban látni vélhetjük a mondabeli víziszörnyet.










Felsétálva a felső részhez, ahol még, vagy már megint hó is akadt. Ebben a bolondos áprilisi időben nem igen lehet tudni.










Simára csiszolt sziklaoldalak



Egyensúly

Ebből a szelíd patakból lesz a vízesés

Talán egy vörös acsalapu


Erdei ibolya

Mocsári gólyahír

MerkenMerken

2017. április 28., péntek

Húsvét a hegyekben 5.

Rauris-völgy újra


Ahogy megbeszéltük előző nap, úgy indultunk neki másnap a völgynek, de most már a célig az Ammererhof fogadójáig 1.600 m-ig.

Csakhogy az éjjel az időjárás is újat gondolt és hó esett odafenn. Álmos szemekkel merengve a messzeségbe, egy pillanatig átfutott rajtam látunk e egyáltalán majd valamit. Aztán a belső izgatottság, ez a mozgatóerő, ami hajt, apró kételyemet azonnal elhessegette.



Elsuhanva a házak előtt, ahol előző nap gyalog mentünk és fehéret csak a krókuszok mutattak, most beterítette őket is a hó.





Megérkeztünk a tél birodalmába.

Friss hó a régire

Nyáron piknik park, most hótakaró

Hohe Tauern nemzeti park

És ha már húsvét hétfő volt, akkor gyorsan gyúrtam egy húsvéti hónyulat. :-)


Elindulva a hóban meglepetésünkre kifejezetten kellemes volt a szélcsendben, hidegnek nyoma sem, ahogy az a képek alapján gondolható!


Erőlködik a napsugár







A mozgás az enyhe emelkedőn, a szélcsend, a friss levegő, a fátyolfelhők alól erőlködő napsugarak egyre jobban melegítettek bennünket. Tőlünk jobban csak Fussel élvezte a havat! Szívesen pózolt nekünk a hóban és viccesen harapta azt. :-D

Havas orr
Távcsövünkkel is pásztáztuk a hegyeket, hátha sikerül a nem túl gyakran megforduló - Európában a legritkább - ragadozómadarat, a szakállas keselyűt (szárnyának fesztávolsága akár 3 m) megpillantanunk. Láttam is a távolban egy kőröző ragadozót, de túl messze volt, hogy be tudjuk azonosítani.


Tengerszint feletti magasságmérőnk mutatta közelítettük az 1.600 m-hez. Egyre inkább melegünk lett, a felhőkön átszűrődő gyenge fény olyan erős volt mintha hősugárzó lett volna a közelünkben. Szokatlan és egyben igen kellemes érzés volt.

Lemaradtam

Elmélyülve a tájban, mögöttem zajra lettem figyelmes. Azt hittem egy autó robog utánunk. Aztán láttam a távoli hegyekben egy kisebb lavina zúdult alá, megindult a hótömeg.


Lavina

Azt reméltem, hogy a következőt sikerül videóra is vennem. Sikerült! Épp, amikor egy 180 fokos videóra készültem megindult egy újabb hótömeg. Érdemes hangosra állítani a felvételt! Megnyugtató, hogy kellő távolságban voltunk tőle.





Már nem vagyunk messze



Nem, ez nem Tibet, ez az Alpok


Boriék cicájának rokona :-)


Megérkeztünk az Ammererhof-hoz 1.635 m magasságot mutatott a mérőnk.


A bejáratnál a kőbe 1897-et írtak, 120 éves a hegyi fogadó. Hihetetlen. A felirat egyetlen repedésén kívül minden összhangban volt.
 

Odabenn barátságos helységek fogadtak, emberektől üres volt mind. A kisebbet választottuk az ablak melletti padot. Kellemes meleg volt, a nap is épp besütött. Cserépkályha, festett sötét zöld tálaló, régi használati tárgyak rézből, fából, gyékényből, ma már csak dísz, hímzett faliképek, hímzett terítők az asztalokon, az ajtófélfákon. Egy kis fonott szakajtó pont úgy nézett ki, mint nagyanyámé. A húsvétnak megfelelően porcelán virágok, porcelán madarak lógtak le a mennyezetről egy faágról. Trófeák, régi képek a falakon. 
Idős, kedves néni korát meghazuttolva fürgén és nagyon barátságosan kérdezte mi jót hozhat nekünk. Mákos sütit rendeltünk teával, a fiúk söröztek. Becsukta az ajtót, hogy zavartalanul beszélgethessünk. Úgy éreztem magam, mint otthon.




A hely szellemét tükrözte teljes mértékben

"Aki vidám tud lenni és nevetni, napsugarat ajándékoz magának és másoknak." Megkaptuk, tovább adtuk.


A falon egy díszoklevél Georg Ammerernek tiszteletbeli tagnak a német és osztrák Alpok Egyesülettől 1932-ből.


Tálalás Gmundner porcelánból, természetesen házi

Barátunk T. gyűjti a különböző sörös poharakat. A képen ugyan nem látszik, de az a Pinzgau pohár különleges homorú formájával és persze a felirattal nagyon megtetszett neki. Megkérdezte, hogy lehet e venni. Az idős néni válasza: “magának ajándékozom, akkor egy épp eltörött, majd felírom…” :-)



Újabb szállások épülnek, -stílusosan gerendaházakból - lehet akár nyaralást is ide tervezni

Érdeklődtünk a vízesés iránt, azt tanácsolták itt is jöjjünk máskor, lezárva, veszélyes ilyenkor. Mi magunk is tapasztaltuk a lavinákat, már akkor eldőlt ide újra eljövünk, amikor az időjárás is lehetővé teszi a vízesés meglátogatását. Meg egyéb más lehetőségeket is kínál még a völgy, a Hohe Tauern. Jegyzeteimnek se vége!


Távolabbi hütték, új lehetőségek



Viszlát Rauris, hamarosan jövünk!