"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2016. február 29., hétfő

A felhők felett a főn melegében

Lassan két éve, hogy ezen az úton jártunk. Ideje volt felújítani az emlékeket, amik aztán minden egyes lépés után bevillantak…
“... emlékszel milyen szép szalamandrát láttunk itt?” … “a kavicsokból kirakott szív is errefelé volt, vajon megvan-e még?”...

Sűrű felhőréteg takarta el a fényt, borongós idő volt, amikor a Sankt Margarethen kápolnától elindultunk az 1000 m feletti Breitenberg Hüttéhez

St. Margarethen kápolna


A négy fokos hidegben fázósan bújt meg a száraz fűben az erdei ibolya. A szellőrózsa sem tárta még ki a Napnak a szirmait.


Erdei ibolya

Szellőrózsa

A tüdőfűnek nagyobb volt a szerencséje, őrá már a napfény mosolygott...

Tüdőfű

Egy emlékmű mellett haladtunk el, miszerint pár percre innen (mi most nem abba az irányba tartottunk) áll egy udvar, ahonnan a Dientzenhofer testvérek származnak, akik több templomot és kastélyt építettek távol és közel, s ezzel európai hírnevet szerezve.


Innen kezdve az út igen köves és meredek. A fentről olvadó és alácsorgó hólé nedvessé és sikossá teszi a köveket, sárossá a földet. Fokozott figyelemmel lehet csak haladni.

A meggyűrődőtt rétegek árnyékában a napon nyílnak a fehéres-sárgás pillangós pacsirtafüvek is. Igaz, januárban a Kaiser-hegységben is fotóztam már őket.



Pacsirtafű

Felkűzdve magunkat a köves szakaszon elértünk egy magasságot, ami egy csapásra volt meghökkentő és igen kellemes, sőt látványos. Először életemben volt ilyen természeti fenoménban részem!
Kiértünk, pontosabban felértünk a hűvös 4 fokos hidegből a meleg főn rétegbe. Azonnal lekerült a kesztyű és kabát. Érzetre legalább 10-15 fokkal volt hirtelen melegebb.

Az érzést nem tudom átadni, de a látványt...




Egy kiemelkedőn áll ott egy hatalmas fa. Talán tölgyfa a törzse alapján. A több méter átmérőjű fának a gyökereit már kimosta az eső, de ő áll ott rendületlenül és én alatta, mint valami felsőbbrendű méltóság előtt. Különleges és feledhetetlen emlék.
 




Sokaknak zarándokhely, a fa repedezett kérges törzse festett köveket rejt emlékekkel, érzésekkel.


 
Szép kilátás nyílik onnan az Inn völgyére, az ottani falvakra, a szemközti hegyekre. Egy pad kínál helyet a megpihenni, nézelődni, elgondolkodni vágyóknak. Egy rég kiszáradt farönk itatóként vizet a madaraknak.






Megvan a kavics szív!



Tovább haladva feltűnt a sok szép toboz. Az idős fenyők ágai szomorúfűz fátyolként lógnak alá, csúcsukon a szebbnél szebb tobozzal.





Távolodva a felhőrétegtől, de még továbbra is a kellemes melegben megjelentek a hófoltok is és újabb nyiladozó virágok.


St. Margarethen

Újabb elmélkedős hely, az én mozim

  
Májvirág

Százszorszép

Erdei kankalin

A fehér acsalapu is bontakozik

Az élet él és élni akar - májvirág

Sarjadó bodza

10 perc és ott vagyunk

Breitenberg Hütte hóban 1050 m-en

Tavaszi fogadtatás a bejárat előtt

Röpke pihenő után egy fotó az ottani kilátásról és aztán indultunk is vissza.


Találtam valami érdekeset a fogadónál. Kommentben várom a válaszokat, mi látható a következő képen?

Mi látható a fotón?

Hazafelé még összefutottunk Kiskormival. Épp az erdőből ért haza, ugrándozva üdvözölte a hegyről lejövő kirándulókat. Mindenkitől bezsebelt egy kis simogatást, köszönetképp néhány métert elkísért.




Irány hazafelé

2016. február 27., szombat

Tündérek teája

Régi olvasóim biztos emlékeznek találkozásomra az illatos tündérfával. Eszembe jutott, hogy februárban szokott nyílni és utamat kis kerülővel abba az irányba vettem, ahol egy nagy bokor található egy iskola sötét és huzatos udvarán.
Spontán döntésemet már akkor tettem, amikor úton voltam és a fotómasinám épp nem volt nálam.

Tavaly az időjárás nem kedvezett ennek a növénynek sem és nem sok virággal látta el a bokrot. De az idén, az idén annyi virágot láttam rajta, mint eddig soha.
Szedtem is belőle egy jó marékkal és a táskámba tettem. Hihetetlen milyen finom illata lett az egész táskámnak attól a pár virágtól!

Illatos tündérfa virágai


Itthon aztán teát főztem belőlük és megittam a tündérek illatos ajándékát. Párom nem díjazta a parfüm illatú és ízű teát. :-)

2016. február 26., péntek

A természet mint törvényhozó

"Az eszem engedelmeskedett az emberek alkotta törvényekhez, nem úgy az ösztöneim vagy az érzéseim. Pedig e kettő adja a szellemet, ami a lényemet alkotja. 
Azóta csak a természetet ismerem el, mint legfelsőbb törvényhozót." Reinhold Messner

Májvirág

2016. február 25., csütörtök

Kitisztul

Végre elhúzódnak a felhők, végre kék lesz az égbolt, végre melegít a napsugár…







Élt itt a vízparton egy hatalmas nagy fűzfa. Kivágták olyan egy-két éve. Azóta jól látszik micsoda törzse volt, mintegy három méter átmérőjű. Minden évben termett rajta a fodros gévagomba, több család.

A pár évvel ezelőtti fűzfa gomba-pompában


Ezt, a már kivágott rönköt tavaly ősszel fotóztam

Az év eleji enyhe idő kicsalogatta a rönkön a gombát és a rossz idő tönkretette. Remélem tavaszra ismét kifodrosodik a már belül korhadt fűzfarönk.
 
Az elmúlt hétvégén készült kép



Egy sor bokorrózsa alatt - ami kopár - most fedeztem fel egy réztáblás emlékkövet. Áll ugyan előtte egy két méteres kő is két jellel, de értelmet számomra csak most kapott. Nyaranta úgy benövi a földbe tett táblát a növényzet, hogy eddig elkerülte a figyelmem.




Marco Pogacnik szlovén szobrász műve 1997-ből. Ez a kő további négy kő közül az egyik, mely szimbólumai az Alpok egységének több országon át. Így Ausztria (Villach), Olaszország (Meran), Szlovénia (Maribor, Bohinj), és Németország (Gstadt - Chiemsee) között.
Kinagyítva képzeletben vezessétek ujjatokat a szimbólum jelén. A végtelen egy rajza.

Kár, hogy ilyen eldugott helyen van ez a szép szimbólum. A művésztől a világ több pontján található kiállított szobor. A szobrászat mellett író, tanító az ezotéria területén. Tavaly nyáron a Bükkben tartott előadást.