A természet kalenáriuma (Dr. Xántus János) szerint január 21-től február 20-ig tart a pihenés hava. Ilyenkor látszólag élettelen az erdő, kihalt a mező. De nem most, talán 1958-ban még lehet, hogy így volt. Változik a változás is.
A nyírfák virágai nyiladoznak, sárgulnak-zöldülnek a fűzérek a fákon.
 |
| Nyírfa barkák |
Az Inn folyó mentén jártunk a kavicsosban, a vizenyős nádasban. Persze válogattam némi követ és lépten nyomon fedeztük fel az ébredező tavaszt.
 |
| Inn |
A kavicsok közt egy szintén szívós növény a martilapu sárgra virágai színesítik a még olykor szürke tájat.
 |
| Martilapu |
 |
| Zsilipek a folyón, háttérben a Wendelstein havas csúcsai |
Tavaszi tőzike telepekre találtunk a nedves bokrok alján. Zöld pöttyös kicsi harangjaik február elején ellentmondanak a pihenés havának. Március-áprilisra lennének programozva.
 |
| Tavaszi tőzikék |
Más is mozgolódik, dolgozik itt a környéken. Alakítja a tájat ösztönei, élete szerint. A hódok.
 |
| Akár művészi is lehetne |
A megrágott fákat aztán az emberek kivágják. Melyekből egyiket-másikat már bedrótoztak. Azt nem értem miért nem korábban, ha megvédeni szeretnék. Mit érnek azok a fák, amiket megrágtak majd megcsonkoltak..? döm-dödöm...
Az európai hódokról azt olvastam nem építenek hódvárakat és gátakat is csak ritkán emelnek. Nos, azt hiszem ezek a bajor hódok ezt nem tudják. Itt ugyanis gátakat is csinálnak. Jó pár évvel ezelőtti visszatelepítésük oly sikeres lett, hogy most már fokozottan figyelni kell a fadöntögetőkre. Ezek a 20-30 kg-os bundások pontosan tudják, hogy melyik fát melyik irányba kell dönteniük. Nem rég láttam egy filmet e rágcsálókról, ahol mutatták meddig rág el egy fatörzset, majd azt lábaival nekidőlve a kívánt irányba dönt ki. Fantasztikus! De jó lenne egyszer ezt élőben is megfigyelni.
A séta végére egy sötét színű hunyor-család tette fel a pontot. :-)
 |
| Hunyor |