"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2014. november 30., vasárnap

Advent

Békés első adventet kívánok minden Olvasómnak!


“ Nézem a dérlepte mogyorófaágat,
ahogy a néma köd megüli a tájat,
ahogy a cinege ide-oda ugrál,
keresi a nyarat, de csak telet talál.
Kint fagyos alkonyat, istenadta hideg,
de idebent simogat a bársonyos meleg,
adventi gyertyának a biztató lángja
őszülő lelkemnek titkos kapuit lassan nyitogatja...
Mert, ahogy egyre nő száma éveimnek,
mind drágább lesz a múlt, kedvesebb szívemnek,
féltve őrzött kincset az idő múlása
s adventek ideje fényesre csiszolja.

Akkor csak sejtettem, mára már bizonyos:
mindig a jelen, nem a jövő a fontos,
addig kell együtt örülni, míg lehet...
kísérd utunkat, de ne csak Adventkor, jóság, szeretet! ”

Zelenka Brigitta: Az én Adventom


2014. november 29., szombat

Chiemsee az enyészet havában

Hideg szelek, ködös napok járnak a Chiemsee felett is, búszúzkodik az ősz. A tó most kisértetiesnek tűnik, eltűntek az őt körülölelő acélkék hegyek. Kopár fák, magányos hajók, tollázkodó, síró sirályok.
Az álomtakaró lep el mindent, az enyészet hava uralkodik...



A semmi felé


Sorakozó


"November kapui megnyílnak,
s beömlik rajtuk a köd,
száraz völgyét, vékonyka csemetefáit
áztatja késve jött eső..." 
Bisztray Ádám: November kapui 







2014. november 25., kedd

Még mindig a rómaiak nyomdokán egy egykori paradicsomba


Inn


Érdekes a tavaszi képeket az őszi színesebb képekkel összehasonlítani. Mennyi harsogó szín, mennyi élet van a mostani képekben még az akkori ébredezőkhöz képest.
Az Inn partja tele virító imolákkal, tiltakozásul, a tél még odébb van.





Röviddel munkagépek jártak ismét itt, lánctalpasok nyomai az iszapos homokban. Aggódó szemeim rajtuk. Két varjú keresgélt és károgott (rajtam kívül :-)) a környéken, a frissen döngölt talajon. Messziről egy birkanyáj érkezett az ártér egy tavacskájához. Szomjasak voltak a kis barik is.










Inn kavicsok










Fantasztikus színű nádas


Kései szitakötő










Elmentünk a St. Leonhard forrásig, ahonna egy új úton vettük az irányt visszafelé. Célzottan, mert már egy rég figyelt barokk épületet szerettem volna közelebbről is megnézni.

A fák mögött elbújva
 






Rég nem ül már itt senki

Feljárat a toronyházba




Információs táblákról lehet megtudni, - idehaza is utána olvastam -, hogy az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején egy “Inn paradicsomot” hozott itt létre egy Thomas Gillitzer nevű kereskedő, tenyésztő, termelő, utazó. A barokk stílusú pici kastély körül nagy park szökőkúttal, halastóval, faiskolával, gyümölcsössel, sőt pálmaházzal működött itt anno. Mára már csak a kastély maradt meg (magánkézben, nem látogatható) és a toronyház, aminek a pincéjében volt a hűtőkamra az eladásra szánt halaknak. A haltenyésztés viszont még most is működik. Milyen kár, hogy eltűnt ez a kis nyugalom szigete az Inn tövében! Szívesen visszacsöppennék ennek az évezrednek a fordulójára, pont ide.



Lazac és pisztráng tenyészetek




Az Inn ezen szakaszán működik itt kertészet, marha-, birka-, haltenyészet, gyümölcsösök adnak zamatos termést, itt az ősrégi (gyógy)forrás, római ásatások és nem beszélve az érintetlen folyóparti vadvilágról.
Egyre jobban megértem az itt lakókat és szimpatizánsaikat, akik a magasépítésű autóút ellen tiltakoznak, amit e térség fölé terveztek.



MerkenMerken