"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2014. november 25., kedd

Még mindig a rómaiak nyomdokán egy egykori paradicsomba


Inn


Érdekes a tavaszi képeket az őszi színesebb képekkel összehasonlítani. Mennyi harsogó szín, mennyi élet van a mostani képekben még az akkori ébredezőkhöz képest.
Az Inn partja tele virító imolákkal, tiltakozásul, a tél még odébb van.





Röviddel munkagépek jártak ismét itt, lánctalpasok nyomai az iszapos homokban. Aggódó szemeim rajtuk. Két varjú keresgélt és károgott (rajtam kívül :-)) a környéken, a frissen döngölt talajon. Messziről egy birkanyáj érkezett az ártér egy tavacskájához. Szomjasak voltak a kis barik is.










Inn kavicsok










Fantasztikus színű nádas


Kései szitakötő










Elmentünk a St. Leonhard forrásig, ahonna egy új úton vettük az irányt visszafelé. Célzottan, mert már egy rég figyelt barokk épületet szerettem volna közelebbről is megnézni.

A fák mögött elbújva
 






Rég nem ül már itt senki

Feljárat a toronyházba




Információs táblákról lehet megtudni, - idehaza is utána olvastam -, hogy az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején egy “Inn paradicsomot” hozott itt létre egy Thomas Gillitzer nevű kereskedő, tenyésztő, termelő, utazó. A barokk stílusú pici kastély körül nagy park szökőkúttal, halastóval, faiskolával, gyümölcsössel, sőt pálmaházzal működött itt anno. Mára már csak a kastély maradt meg (magánkézben, nem látogatható) és a toronyház, aminek a pincéjében volt a hűtőkamra az eladásra szánt halaknak. A haltenyésztés viszont még most is működik. Milyen kár, hogy eltűnt ez a kis nyugalom szigete az Inn tövében! Szívesen visszacsöppennék ennek az évezrednek a fordulójára, pont ide.



Lazac és pisztráng tenyészetek




Az Inn ezen szakaszán működik itt kertészet, marha-, birka-, haltenyészet, gyümölcsösök adnak zamatos termést, itt az ősrégi (gyógy)forrás, római ásatások és nem beszélve az érintetlen folyóparti vadvilágról.
Egyre jobban megértem az itt lakókat és szimpatizánsaikat, akik a magasépítésű autóút ellen tiltakoznak, amit e térség fölé terveztek.



MerkenMerken

13 megjegyzés:

  1. Csodaszép kirándulás volt ez is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az volt Pipulka, meg érdekes és tanulságos számomra. :-)

      Törlés
  2. Nagyon szép az az épület, no meg a kertje, lépcsője..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is nagyon tetszik, el tudnám képzelni magamnak, a kertjét rendezni. Távol van a világ zajától csak néhány ház van a közelben.

      Törlés
  3. Milyen csodás vidék és fotók!!!!! Ezek szerint mindenfelé vannak elhagyott kastélyok? Pedig milyen gyönyörű!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az olvasottaim alapján van ugyan tulajdonosa, de nem lakhatja, kár érte!

      Törlés
  4. Érdekes volt összehasonlítani a tavaszi meg a mostani képeket.
    A mostaniaknál különösen szép a vízben kéklő ég...meg a fák színe...meg az ódon kastély kertje...a 49. kép...a nádas színe...a magányos zöld fenyő.
    Szóval...az egész kirándulás úgy ahogy van :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye, az őszi színek fantasztikusak. :-) Legközelebb havas képeket hozok, ha lesz egyáltalán hó...

      Törlés
  5. Köszi a virtuális kirándulást, mesés képek. Valóban kár, azért a szép barokk épületért....:-(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, ha tetszik Aloha, figyelni fogom a kastélyt, remélem életre kel!

      Törlés
  6. Kíváncsi vagyok, mire mennek majd az útépítés ellen tiltakozók ? Olyan tudathasadásos vagyok a témában: egyrészt tény, hogy a félelmetesre duzzadt forgalom miatt kellenek új utak, ugyanakkor szörnyen sajnálom, hogy szépséges tájakat tesznek tönkre, állatok élőhelyét bolygatják meg, nem is kicsit....
    Igazából nem tudok kiutat: mert még ha valami csoda folytán a tömegközlekedés ingyenes is lenne (mondjuk, mint egy mesében) - akkor se lehetne busszal/vonattal mindenhová eljutni...Egy megoldás kínálkozik, otthon maradni és közvetlen (akár gyalog is elérhető) környezetünket alaposan felfedezni. Na de ha ehhez túl hosszú az élet ? - avagy elfogynak egyszer a közeli néznivalók ?
    Nem könnyű jó, okos, értelmes választ találni. Olyan NINCS, hogy valami mindenkinek és mindennek jó legyen.

    VálaszTörlés