"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2016. május 11., szerda

Majk ismét

Régi olvasóim bizonyára emlékeznek, mikor majd három éve Majkról, a majki remeték egykori birodalmáról írtam. Új olvasóim itt pótolhatják.

Szeretem ezt a bejáratot, már itt megül a csend és átölel
Látogatásunk egyik célja a felújított kastély (refektórium, foresteria), a vadászterem és mindezek kertje volt. Minden egész órában van idegenvezetős látogatás, míg várakoztunk sétáltunk a hatalmas virágú gesztenyefák alatt.



Odakinn áll egy nagy tábla, mely a hely vízvonalairól, a Szent György féle vonalakról tájékoztat. Magyarország különösen gyakran behálózótt, de más szakrális helyek is (pl. Stonehenge, Árpád-kori templomok) e vonalak kereszteződése köré épültek. E csomópontokban erősebb a meditatív feltöltődés, ha pár órát tartózkodunk ott. Hosszabb idő viszont nem ajánlott, a hatás az ellenkezőjét fejti ki.
Hiszem, hogy működik, mert az évtizedek alatt ennek tudta nélkül is mindig ezt tapasztaltam. Milyen felüdítő volt a kolostorok közti kertben különböző koncertek zenéit hallgatni a jó akusztika mellett!


Ahol a belépőtt lehet venni, vásárolni is lehet ezt-azt, picit szét is néztem.


Szárított levendulák 

Különösen ez a táblázat tetszett meg.


Míg a beengedésre vártunk a csendben hangos rágásra lettem figyelmes...

Ő volt az. A nádat rágta, de olyan hangosan...
Az élet él és élni akar

Ugyanaz a kedves idegenveztő kalauzolt bennünket, mint három évvel ezelőtt. Örömmel fedeztem fel, hogy újabb ásatások kezdődtek a templom körül. Sírboltokat alagútrendszerben tárnak fel.

Remeteházak egy sora
A templom tornya
Ásatások
A családban velünk volt egy majd két hónapos baba is és amikor a templomhoz értünk hangosan sírni kezdett. Beugrott, hogy erős lehet neki ott a hatás a vízerek miatt. Gondolataimat hamarosan megerősítette az idegenvezető. A babák sokkal érzékenyebbek rá, vigyük távolabb, a refektóriumnál majd megnyugszik. Így is lett.


A látogatható remeteház kertjében a fűszerek közül épp a zsályák tobzódtak a többi fűszernövény mellett.





A refektórium és foresteria kertje


Emlékezetemben romos, málló falú folyosók voltak és egy fa lépcső, melyre már nem mehettünk fel Kulcsár Emil egykori gondnokkal, mert életveszélyes volt. Amit most láttam nagy örömmel töltött el! Nagyon szép renovált termek, képek, freskók, néhány egykori és/vagy korhű berendezés, burkolatok, fotók, filmek, ásatási dolgok várnak a látogatókra.

Pontosan így élt emlékeimben
Ez vár ma





Az Utolsó Vacsora
Amit nagyon vártam még, a vadászterem átváltozása. Tudtuk meg, hogy a képeket jó pár évtizede kivágták, ellopták és egy erdőben a földbe eltemetve találták meg, melyekből kettő annyira tönkrement, hogy már csak az üres helyük van a falon. 
Amit meg tudtak menteni, szépséges fekete szénrajzok, készítőjük egy Pausinger nevű művész.




A Kislexikonban ezt találtam: “Pausinger Ferenc, osztrák festő, szül. Salzburgban 1839. A bécsi akadémián tanult, azután Karlsruheban Schirmernek, Zürichben Kollernek volt tanítványa. Majdnem kizárólag állatképeket festett, melyekben igen találóan ábrázolja az egyes állatok jellegét, főleg zergevadászatokat, rókákat, küzdő szarvasokat stb. Különösen szépek ilyen nemü szénrajzai. 1881. elkisérte Rudolf trónörököst keleti útjára és a trónörökösnek ez utazásáról irt könyvéhez sikerült illusztrációkat készített.” Született: Franz Xaver von Pausinger.

Főúri dolgozó, férfi, női szobák következtek.








Az egykori terület makettje nagy kerttel, gyümölcsössel


A négy pont, négy kamalduli rend az egykori térképen
A 17 remeteház címere


A következő folyosón egy mai lengyel kamalduli rend életébe pillanhatunk be fotókon keresztül.









A foresteria (vendégház) épülete következett, ahol a könyvtár, a levéltár, a gyógyszertár és még igen sok funkcionális helység működött.



Konyhai kiöntő
Ezen a praktikus konyhai kiöntőn elmorfondíroztam. Amire nem volt szükség kilöttyintették, anélkül, hogy a házat, helységet el kellett volna hagyni. Na, de télen.., meg ahol valami kimegy, ott akár más be is mehet, mint például egerek, patkányok.

Ló parkoló a házban!
Péküzem
 Ebben az volt a meglepő, hogy a kenyérsütő helységbe a lovak istállóján át vezetett csak út… 
Hm, más népek, más szokások.






Végszóként még egy fontos mondat maradt meg bennem, tervben vannak a gyümölcsös és a kert helyreállításai is. Örülök!