"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: meténg. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: meténg. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. április 23., csütörtök

Régi utak, új élmények

Jó összehasonlítani egy-két év különbséggel a fotókat ugyanazon helyről. Mi változott, mi maradt változatlan.


Két éve Pünkösdkor jártunk a Mühlweg útján a Steinbach patak mentén. Érdekes volt látni hogy változott a patakpart, igaz az akkori kirándulás pár héttel később volt.
Azóta kreatív kezek hozzám is közelálló művekkel díszítették a patak partját... Nem eldobálták amit ott találtak, környezetbe illően felhasználták.

Steinbach Nußdorfnál






Egy korhadt és megfaragott fa mint éjszakai lámpás



Az út ezen szakasza a hegyek árnyékában fut fel, kevesebb napsütés ér ide, ez a növényzeten is jól látszik. Itt még javában virágzott a májvirág és egy megkésett farkasboroszlán is - az első alpesi virágok egyikei - holott másutt már csak a levelek fedezhetők fel.
A naposabb lankák viszont virágszőnyegekkel tarkítottak, télizöld/meténg, kankalin, ibolya, ösztörűs veronika, boglárka telepek.
Májvirág
Farkasboroszlán
Fázós szellőrózsák becsukott virágfejjel
Kúszó boglárkák
Ösztörűs vernika
Meténg

Kankalin bokrok
Ibolya
Salátaboglárka
Zsurló
Lencsevégre kaptam az ikrás fogasírt és társát is, most virágoznak. Megint találtam ismeretlen növényeket, még nem tudtam beazonosítani, persze könnyebb lenne, ha már nyílna, de még csak bimbósak.

Ikrás fogasír
Bókoló fogasír
Mi lesz ebből?

És ebből?
A hűvös és nyirkos levegőnek köszönhetően mindenütt puha moha zöldelt.

 


A patak vízlépcsői nem változtak, ugyanolyan habosan hangosan zúdul az olvadó hólé a hegyekből alá.





Hangoskodók is jöttek libasorban... :-D

Amikor a fák és bokrok gyökerei nem fogják meg a lankák talaját, akkor következik be a földcsuszamlás.
 
 

A Mühltal-i hegyeket megkerülve közeledtünk célunk fele a Jägerhäusl fogadójához.




Visszafelé gyűjtöttünk a medvehagymák leveleiből, készült egy s más belőle, de erről majd a következőkben.


2014. április 13., vasárnap

Erdőt jártunk, vizet láttunk…

Fátylos volt az idő, alkalmas erdőt járni, medvehagymát gyűjteni. A közeli erdőben nem voltunk egyedül, sőt korábban már sokan járhattak itt, mert a fokhagymaízű növény már igen csak ritkítva volt. Persze jutott még bőven, kosaraink hamar teltek a szaftos levelekkel.


Medvehagyma
Aztán találtam valamit amiről akkor még nem tudtam mi az. A levél és szár találkozásánál egy magszerű bogyócska lenne az ismertetőjele. A virágja még nem nyílt ki. Mára már beazonosítanom, és az ikrás fogasírről van szó. Hamarosan kibontja ibolyaszerű lilás szirmait.



Keltike
Erdei ibolya
Meténg
Kék nünüke
Mikor elég medvehagymát gyűjtöttünk, tovább mentünk és egy erdei rendezett, őrzött tavat találtunk. A tavat a völgy aljában alakították ki, körös-körül hétvégi házak, később megtudtuk van aki itt él. Közelebb menve egy nagyon kedves házaspár invitált bennünket menjünk csak nézzünk szét, a tavat körbe is lehet járni.






Kedvesen invitáltak be a házukba, meséltek hogy is élnek itt májustól októberig és csak télre költöznek haza a városba. Micsoda szép világ a lankás tóparton! Mennyi szép növény, gondozott területek, madarak, vizi élőlények, no és persze halak a horgászoknak.
A tóparton a fátyolos napsütésre óvatosan merészkedett elő egy gyönyörű kékes fejű zöld gyík.

Zöld gyík figyel
A sziklakertek hálás lángvirágja
Nőszirom
A háziak etetik az énekes madarakat, így közel engedtek magukhoz a tengelicek és a rigók is.
  
Tengelic

Rigó
Jó volt felfedezni egy újabb gyöngyszemet ebben a rohanó világban és abból töltekezni!