Hazafelé

Reggelente futás után vagy esténként naplemente előtt sokáig elfigyeltük a szörfösöket a tavon. Szörfözni hasonló, mint az életben helytállni. Fel kell állni a deszkára, mert különben csak állunk a vízben és nem haladunk. Ha felálltunk megfelelő szélirányba kell tennünk, hogy legyen hajtómű, erősnek kell lennünk, hogy meg tudjuk tartani. Persze a szél ereje és iránya mindig változik, leeshetünk. Sebaj, újra fel kell állnunk, megtartani és száguldani a hullámokon előre...

Mintegy 25 km-re hazafelé a Garda-tótól van egy pici tavacska Lago di Toblino. Minden egyes alkalommal elsuhantunk mellette, de megállni most először volt időnk. A tó egy félszigetén áll egy kis romantikus kastély.

A 12. századi épület állítólag egy szigeten épült, de ahogy csökkent a tó vízszintje így az “átkerült” egy félszigetre.

A bejárathoz vezető út is fecskefarkú párkányozott fallal vezet, ahogy a Scaligerik várain már megtapasztaltuk a Garda-tó körül.

Toblino-tó

A kastély udvarából kanyargó emelkedőn át visz az út fel a 20 m-es toronyhoz. Egy zöld szőnyeg és némi díszítés hívogatott, talán esküvő volt vagy arra készültek.

A kastély sajnos nem látogatható, csak bizonyos alkalmakra nyitják meg, rendeznek kiállításokat. Olvastam sok legenda, tiltott szerelmek lengik körül egykori történeteit... A külső falakon érdekes rajzolatok, belül egy 3. századi írás bizonyítja a vár egy templom romjaira épült.

Aznap nekünk nem volt szerencsénk betekinteni, pedig szívesen tettem volna! Körülnéztünk hát az udvaron, melynek egy része lekerített, így ott nem sok látnivaló kecsegtetett. Viszont felfedeztem egy régi masinát, egész jó állapotban, egy szecskavágót.

Illatos fák

Szegényes tavacska

Toblino-tó

A kastély egy oldalsó épületében éttermet alakítottak ki terasszal, mely a tóra néz. Egy frissítőre mi is megpihentünk és hát hová is ülhettünk le, mint a 11-es asztalhoz. :-) 

Vízimadarakat figyelhetünk meg a napernyős asztalok mellől.

Csend és nyugalom

Talán szürke gémek röpködtek ide-oda a túlparton

Szépséges búbos kemence az étteremben

Hazafelé Merano felé tettünk egy kitérőt, a Passer-folyó mentén egy újabb pihenőt iktattunk be és meglátogattuk Sissit is. 

Bolzano mellett elsuhanva sóváran néztem fel Messner egyik vár-múzeumára, ez a látogatás még mindig előttünk áll.

Merano virágos sétányai

Passer

Ilyen meleg volt :-)

Aztán ez a meleg fogadott idehaza bennünket is. Vége a Garda-tekergéseknek, de csak egy időre. :-)

Egy 20.000 éves vízesés a Garda-tónál

Terveztük a közeli Veronát is egy nap megnézni, de jobbnak láttuk elhalasztani a hőség miatt. A tóparton volt lehetőségünk felfrissülni, de egy zárt várost a kánikulában számunkra nem élvezet felfedezni. Legközelebb. Egy hűvösebb helyet választottunk a régmúltból... akár mondhatjuk úgy is, Verona betűit egy pohárban összekevertük és újradobtuk... :-) 

Riva vízesésnek is hívják a tó kedvelői, pontos neve Varone vízesés. Riva del Garda, a tó északi pontjának közelében található. 

Az út szerpentines emelkedőn visz fel a hegyekbe, visszatekintve kies kilátással a Garda-tóra.

Garda-tó

Bejárat a vízeséshez

Tikkasztó melegben érkeztünk meg a vízesés közeli parkolóba, alig vártuk, hogy mihamarabb bejussunk a hűsítőre várva. A sok látogató ellenére gyorsan haladt a sor. (Belépő 5,50 Euro/fő - 2017.)

A vízesés különlegessége a hegyoldalban található tölcsér vagy inkább tornádó tölcsér formájú barlangban nagy robajjal alázúduló víztömeg, mely milliónyi vízcseppet permetez szét a közelben. Kiépített úton, lépcsőkön lehet haladni és a tölcsér aljától felfelé haladva lehet bejárni a környéket. Néhol a sötét barlangban színesen megvilágítva láthatjuk az üreget. Nehéz volt a fotózás, féltettem a gépem a víztől, a videók mobillal készültek. Sem a fényviszonyok, sem a nedves közeg, sem a mobil és a tömeg miatt nem volt alkalmas jó felvételeket készíteni, élőben egész más a barlang. A nagy robajtól alig érteni egymás szavát, a sok turista hangosan kiabál.

A szűk garat

Színes megvilágítással

Számozott infotáblák tájékoztatnak

A mészkőből álló jura korban képződött barlang vízesésének teljes hossza 98 m. Eredete a 8 km-re található Tenno-tó (Természetesen ide is ellátogattunk, következő bejegyzés erről is szól majd!) és véget a Garda-tóban ér. 

A publikum előtt már 150 évvel ezelőtt megnyitották a barlangot, de akkor még nem voltak hidak, ösvények, lépcsők, teraszok, főleg nem az alagút - mely a csavaros szurdok belsejébe is bevezet - ahonnan igen jól be lehet látni a belsejébe. Sok vízesés található a világon, de kevés olyan, amelyik egy eróziónak köszönhetően több, mint 20.000 éve alakult ki és ma is csodálhatjuk. A gondolat is megszédít hány m3 víz folyhat itt le évente... és már mióta... 

A hely további érdekessége még, hogy járt már itt Franz Kafka és Thomas Mann is.

Ti mit fedeztek fel a fenti videóban?

A növényzet a hegyoldalban érdekes vegyes. Földközi-tengeri növények mint pálmák, ciprusfélék, yukkák, olajfák, citrusfélék, leanderek - melyeket télen üvegházakban teleltetnek - és mellettük tölgyfák, csertölgyek, gyertyánok, babérok, fekete és vörös fenyők, melyek a magas hegység jellegzetes fái.

Milliónyi kabóca húzta a nótát a hőségben, nem is igazán értettük miért kellett a parkot behangszórózni, zenét adni, hozzá olyat, amit temetésekkor is szoktak. Ez számomra sokat rontott a hangulaton. A természetben a természet hangjait szeretem hallgatni.

Folyt. köv.