Kis Tata a ködben

Az ünnepek alatt néhány órára kisütött a nap a vastag köd alól és érdemes volt egy sétát tenni Tata belvárosában és a tó körül.

Olyan régen jártam a város ezen részén, már-már újnak tűnt, alig ismertem rá. Szépül a Kossuth tér vagy Fő tér (régebbi elnevezés, ami még a köznyelvben most is él) és környéke. A római katolikus templom tetejét már felújították, remélhetőleg jövőre az épületre magára is sor kerül.

Nagyon szép homlokzat

Szűz Mária szobor

Tovább sétáltunk a tópart felé az Esterházy-kastély mellett. Szomorú látvány az elhagyatott, málló épületegyüttes látványa. Gyönyörű díszes barokk stílusa egykori virágkorára enged következtetni. Tábla jelzi, hogy felújításra vár. Már elég régóta…több, mint 15 éve.

Esterházy-kastély

A kastély homlokzati kialakítására a német és osztrák barokk jelentős hatással volt, a würzburgi érseki palota és a melki kolostor egyes jegyei ismerhetőek fel rajta.

A 80-as, 90-es években pszichiátria működött itt, innen ered a köznyelvben a “sárga ház” elnevezése.

El Camino

Postosan itt halad az El Camino (Szent-Jakab út) egy útvonala is.

A tatai Öreg-tó

A 2015-ös év “Év fája” majdnem nyertese is itt áll az Öreg-tó partján. A hatalmas platán mintha mit sem változott volna gyerekkorom óta.

Az "Év fája" második helyezettje 2015

A győztes Észtországban egy tölgy, a tatai platán a második és egy spanyol fekete nyár lett a harmadik.

Bekukkantottunk a Cseke-tó partján lévő Angolparkba is, ott is szép felújítások vették kezdetüket.

Az egyik kaput - amin áthaladtunk - két griffmadár őriz, sajnos már csak az egyikről ismerhető fel a madár. A másikat “megette” az idő vasfoga, remélhetőleg őket is restaurálják majd.

Angolpark és Cseke-tó

Kiskastély

"Mi hatalmasabb számodra a természetnél, mi a szép vidéknél"

Az Esterházy család nyaranta itt töltötte idejét a Kiskastélyban. A régi képekekkel összehasonlítva a mostani épület tetejére felkerült két angyalka egy rózsakosárral és egy latin felirat: quid tibi natura potius quid rure beato

Csodaszép hóbogyóst, fehéret és rózsaszínt is látni a parkban. Ide a nyáron vissza kell jönnünk részletesebben körülnézni!

Visszasétálva az Öreg-tó partjához egy érdekes napórát kaptam lencsevégre.

A Tatai várat viszont ismét eltakarta a sűrű köd és arról már nem sikerült egy szép távoli képet sem készítenem.

Hóbogyók hó nélkül

A minap a városba menve át a hídon, ahonnan kies kép nyílik a hegyekre, a feljövő Napra, ahol sokan megállnak egy másodperc erejéig a távolba tekinteni. A híd túloldalán egy látásból ismerős orosz nő haladt át, némileg előttem. Amikor a hídra ért ő is abba az irányba fordította a tekintetét, majd a testét. Egy karjával kinyúlt a Nap felé, “vett” belőle magának, majd enyhén meghajolva megköszönte azt.

Azóta, ha áthaladok a hídon ez a jelenet jut eszembe.

Vajon ezen a tejsűrű napon is tette ezt? Olyan sűrű pára/köd lepte el a környéket, hogy a Napot is alig lehetett látni. Olyan nap, mikor a szürke, ködös, nyirkos időben a kutyát sem verik ki. Lehet ebben is a szépet meglátni? Azt gondolom igen...

Pőrén, kopaszan, de büszkén

Az egyik fán gondosan elkészített, de már rég elhagyott fészket fedeztem fel. A lomb eltűnt, az ágak felfedték az egykori madárbölcsőt. Mi mindent dolgozott bele volt szorgos lakója?

Szemét, plasztik is belekerült. Számomra borzasztó érzés. Ágak, levelek, vesszők, toll, szőr és haj szabadna benne lenni... Ilyenkor utálom ezt a "civilizációt"!

Hófehér havas tájat kellett volna fotóznom most december közepén a városba haladva is, de csak a zúzmara és a hóbogyók, amik fehéren pompáztak.

 

Hóbogyók

Csipp-csepp, egy csepp...

E szívós növény mérgező bogyói egyike-másika igen nagyra nőtt, és sok is van belőlük az idén. A rigók kedvenc téli eledelükre még nem fanyalodtak, még találnak más finomságokat, hisz puha a talaj.

Gyerekként mennyit játszottunk e fehér kis bogyócskákkal. Leszedegettük, a földre dobtuk és rátapostunk. Akinek nagyobbat pukkant az nyert… :-)

Az avar alól a télizöld is kikiváncsiskodott

“Az a sok élmény, ami beásta magát az emlékeimbe olyan mélyen, hogy az éberség már egyfajta ösztönné vált. Kitölt, segíti a mindennapi túlélést. Sőt, éjjel mikor álmodom az ösztön és az éberség egy forrásból merítenek.”  Reinhold Messner