"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sankt Johann. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sankt Johann. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. szeptember 27., vasárnap

Gesztenye koppan, jönnek a tehenek és mi gombócozunk

“Ijesztő, ahogy ezek a faóriások lassan haldokolni kezdenek, tegnap reggel még a koronájuk csúcsán volt észrevehető egy kis vörösség, ma már az egész fát átlengi valami rőt szín, mintha bengáli tűz égne a lombjai között. Az ember alázatot tanul a gigászok türelmétől, ahogy ezek a gesztenyék és platánok az őszt elviselik: moccanás nélkül, egy helyben állnak, s reggelre, mint egy sárga tócsa áll a lábuk körül az éjjel lehullott avar.
A növények magánya rettenetes, százszorosa az emberének, és magányos haláluk ezerszer olyan szánalomra méltó. Minden bajunk, gondunk eltörpül itt e fák alatt.” Örkény István

A napokban hallottam egy útifilmben, hogy Korzikán a (szelíd) gesztenyefát kenyérfának is hívják. Régen - meg újabban ismét - e gesztenyéből késztettek lisztet, amiből aztán a kenyér is készült.

Akik gyűjtik a gesztenyét, már biztosan felfigyeltek rá, hogy egész biztos akad a gesztenyék között legalább egy, amelyiknek a rajzolata egy szivet formáz… :-)



A múlt hétvége annyi programmal hivogatott mindenfelé... 
Megkezdődött az idei Oktoberfest, a tiroli gombócfesztivál - amiről már évek óta nem maradhatunk le - és vele egyúttal a tehenek lehajtása a hegyekből a falvakba, mely mindig ünnepélyes keretek között zajlik.
Hangos kolompszóval érkeznek, a tehenek színes fejdíszeikre a gazdák már hetekkel előtte készülnek. Fonják, díszítik teheneiket. E több mint 400 éves hagyomány ma az internet segítségével könnyebben nyomonkövethető, hol mikorra tervezik.
Tirolban, Sankt Johannba igyekezve a gombócfesztiválra sikerült lencsevégre kapnom e színes-zajos pillanatokból.




Röviden e szokásról:
A marhák mellett lovak, birkák és kecskék is fenn tartózkodnak az alpesi legelőkön minden év júniusától szeptemberéig. Viszont én csak teheneket láttam díszes pompában masírozni. Szeptemberben kerül sor erre az évzáró eseményre - felkészülve a télre - a falvakban.
A lejövetel előtti este utoljára megfejik a kérődzőket és felkészítik a szerencsés menetre. Térségenként változik a díszítés. Van ahol a fejdíszek színes szalagok, fonatok, virágkoszorúk. Örökzöldek kerülnek bele gyógynövény és/vagy alpesi virágokkal "fűszerezve". Vannak szokások, ahol apró figurákat, kereszteket, szent képeket is felhasználnak. De a kolompok mindenütt jelen vannak a rossz szellemek elűzésére. Ha valamelyik családban az évben szerencsétlenség, halál történt akár el is maradhat a pompőz menet vagy fekete díszítés jelzi azt.

Az idei 34. gombócfesztivál semmiben sem különbözött az előzőektől. Belépő (4,00 Eu 2015.) megváltása után mindenki megkapja az azévi kitűzőjét és kezdődhetett a mulatság. A megterített asztalok már telítve voltak. A sátrak előtt hosszú sorokban várakoztak az éhes, szomjas látogatók. Részletes leírást már korábban itt olvashattatok. A gombócok ízei még mindig kitűnőek, a zene, a hangulat sem hagyott alább. Nálam még mindig a sárgabarackos gombóc viszi a primet. :-)

2013. július 3., szerda

Piller-völgy, Piller-tó és Waidring

A bajor és osztrák határ közelében Ausztriában lévő Pillerseetal volt a kirándulásunk célja. Tirolban járunk, nem messze Sankt Johann in Tirol, ahová minden év szeptemberében ellátogatunk a Gombócfesztiválra.


Első pihenőnket egy pici hegyi faluban Waidringben tettük meg. Mindenképp megér egy megállót, ha nem egy-két hét nyaralást vagy telelést! A több mint 1.800 m magas Steinplatte lábánál húzódó rendezett falu és környéke nyáron hegyi túrákkal, mountainbike utakkal, télen pedig síparadicsommal vár. 

Steinplatte
A települést bejárva, az volt a benyomásom, minden második ház a turizmusra rendezkedett be. 
A Gasthof zur Post fogadó hangulatos kerthelységébe telepedtünk le, később konstatáltuk csak, hogy az 1700-as években Mozart is itt vendégeskedett.



Egy-két kép a településről...


1930



1764
Tovább haladva a Piller-tó irányába egy varázslatos szoroson keresztül vezet az út, a Griesel-patak kísért bennünket.


Az 1,6 km hosszú tó déli csücskénél Sankt Ulrich településénél egy parkolóban hagytuk az autót, hogy gyalogosan járjuk körbe a tavat. A keskeny, ca. 300 m széles hegyi tó könnyen áttekinthető, vize tiszta, hűs (nyáron sem több 20 foknál), amit nem csak mi emberek értékeltünk a melegben...

Sankt Ulrich a Piller-tónál
Infotábla kijelölt vándorutakkal
Iskolások készítette mű, hozzá tartozó monda egy táblán olvasható
"ScherbenMeer"
A tó egy tápláló folyója

A kijelölt úton haladva mezőkön, hídakon, erdőkön haladva változatos a környék. Itt jártunkkor júniusban egy érdekes bóbitás növényre lettem figyelmes, itt láttam ilyet először. Utólag kiderítettem, gyapjúsásnak hívják.

Gyapjúsás mező
"Bóbita, bóbita táncol..."
Kosborok




Vízi tehenek...:-)
Vadkacsák, szárcsák és rengeteg pisztráng
Alábukó szárcsa

Halászó szürke gém
Hattyúpár
A tavat körülölelő hegyek egy része

Egy fogadó a nyugati oldalon
Kijelölt strand





Variációk a vízbuborékokra a beömlő patakból...



Viszlát Pillersee!

2012. november 19., hétfő

Novemberi körút

Kufstein után letértünk az autópályáról és a Weissache (Fehér-Ache) folyót követve első állomásunk a Weissach szoros és a felette feszülő Hohe Brücke (Magas-híd) volt.

Hohe Brücke
A szűk szoros összekötésére épült hídnak több mint 100 évvel ezelőtt még nyoma sem volt. Az 1910-ben megkezdett akkori hídépítés nehézségeire ma szinte senki sem gondol, amikor átsuhan felette. Később, 1972-ben épült az eredeti híd mellé egy korszerűbb, de korántsem érdekes második híd - a ma is használatos -, mellyel a régi híd funkcióját vesztve mára már egy műemlékvédelem alatt álló turistalátványosság. Érdemes megállni, csak a régi híd “mutatja meg” a mély szoros és a folyó szépségeit! A parkolóban megpihenhetünk, kicsomagolhatjuk a hátizsákunk tartalmát, két információs tábla mesél az építés történetéről.



Hó, az árnyékos hegyoldalakon

Híd 1910-ből
Az előtérben a régi híd, a háttérben az új



Az új híd 1972-ből


Utunkat tovább Sankt Johann irányába vettük -ahol a gombócfesztiválkor is jártunk-, még mindig a Weissache mentén, a Wilder Kaiser-t követve.
Egy szeptemberi bejegyzésemben már jártunk a közelben. Going, a síparadicsom készül az idei téli szezonra. Egy különleges, hatalmas területen fekvő 5 *-os wellness Bio hotelnél volt állomásunk második pontja. A Stanglwirt mindennel rendelkezik, amiről csak álmodni lehet kikapcsolódás illetve szabadidő eltöltésével kapcsolatban.


Hotel, háttérben a Wilder Kaiser


A szobák a hegyekre néznek
Wilder Kaiser déli oldala
A bejáratnál vörös szőnyeg invitál, saját kis tavacskájukon kacsák és hattyúk, külön étterem, golfpálya, lovarda Lipicai-telivérekkel és sok más lehetőség, amit még nem láttunk. A szobák természetesen a Wilder Kaiserre néznek...! 
(Érdemes a weboldalukra kattintani, a képek beszélnek!) A stílusos és tiszta épületek aprólékos munkáról és odafigyelésről árulkodnak, minden a bio jegyében...


Bejárat
Díszesre festett ablakok




Lovaglócsarnok

Tiszta istállók
Egy lipicai...
Golfiskola
A gesztenyefát nem vágták ki, hanem beépítették
Alapkő 1755-ből
Kedves invitálás a vendégeknek
Sankt Johannt elérve követtük a Großache nevű folyót, - mely Kitzbühelnél ered - és egy híd mellett tettük le az autónkat, hogy gyalogosan vehessük szemügyre a folyót és környékét.






 
A november virágai:




A nap ugyan magasan járt, mégis az árnyékban fehérbe burkolt mindent a zúzmara, a tél a küszöbön, már csak arra vár, hogy benyithasson...