A Garda-tó és az Etsch-gleccser közti hegyre, a Monte Baldora igyekeztünk. Eredeti terv szerint a felvonóval mentünk volna fel - mely közép és felső állomással is rendelkezik - majd visszafelé a közép állomásig a felvonóval le és onnan gyalog vissza a tóhoz.
Az időjárás keresztezte a tervünket a 34-36 fokkal. Elnapoltuk ezt a túrát egy kedvezőbb alkalomra.
Az alsó állomástól a felsőig (1.760 m) 1.680 m-t repít fel két részben a modern felvonó. A közép állomáson át kell szállni a sokkal panorámásabb fülkébe, ami fel- és lefelé haladva szép lassan körbeforog, így minden oldalról megcsodálhatjuk az alattunk elterülő látványt.
Érkezik a forgó kabin
Malcesine és annak vára
1.760 m
Épp, hogy megérkeztünk az 1.760 m-re és szálltunk ki a felvonóból pillantottam meg három mormotát. Nem sok időm maradt a gépet fókuszálni, egyik lábam még a kabinban, másik már kinn és hogy a pillanatot el ne szalasszam kattintottam a gépet.
Megtaláljátok a három mormotát?
Aki gyalog szeretne lejönni, a közép állomásig 3-4 órát számoljon, és még 1 órát az alsó állomásig. Fontos! A jegyvételt érdemes elővételben intézni. (Felvonójegy oda/vissza 22,- Euro/fő) Több órás sorban kell várakozni a megvételre, majd a feljutásra. Mivel egy felvonókabin megy fel egy meg le, meglehetősen lassú a menet. Elővételben vett jegyünkkel is bő másfél órát tartott az út felfelé, holott a közép állomásig 5 perc, majd onnan a felső állomásig 15 perc, a legtöbb időt várakozással kell tölteni.
Odafenn lehetőség van piknikre, rossz időben odabenn, szép napos időben, amiben nekünk is szerencsénk volt odakinn. Majd hosszan sétálhatunk az 1.700 m magas gerincen. Szép kilátás nyílik a Garda-tóra, a közeli hegyekre. Hosszan nézhetjük a siklóernyősök készülődéseit, ugrásait a felmelegedett kövekről.
Nyílegyenesen
Nem csodás?!
A szemközti város Limone
Utolsó ellenőrzés
Futás
Emelkedés
Repülés
Majd elindultunk, hogy felfedezzük a gerinc látványosságait.
Lago di Prà da Stua - gyűjtőtó
A hegy élővilága nagyon gazdag, vannak olyan növényfajok, melyek csak itt honosak, mint pl. a - magyarul viccesen hangzó - Carex baldensis, német neve Monte-Baldo-Segge, egysásféle. Azt ugyan nem láttunk, de kócos kis szegfűket, a buglyos szegfűt épp nyíláskor kaptunk el. Finom illatos kis virágai halvány rózsaszínűek.
Buglyos szegfű
Az Alpokban már jól megismert apró lilás harangvirágok mellett csomós harangvirágot, bogáncs féléket találtam. Majd egyszer csak egy olyan napos oldalra lettem figyelmes, ami tengernyi rózsaszín virágot rejtett… csak ámultam, mert ennyit egy helyen még sosem láttam!
Csomós harangvirág
Egy rétnyi erdei turbánliliom
Alig tudtam betelni a látvánnyal, csak ültem ott a kis turbánosok között - óvatosan, hogy egynek se ártsak - és bámultam, hogy milyen különböző szépségek. Egyik pöttyös, másik halvány, harmadik egész sötét színű volt.
Senkit nem érdekelt a fenn lévő turisták közül, mindenki elhaladt mellettük. Igaz, picit le kellett térni a gerincről a lankára, de egy fotósnak sem tűnt fel míg ott voltunk a sok rózsaszín virág.
A virágokon lepkék játszadoztak, fejünk felett ragadozómadarak kőrőztek és vijjogtak. Botanikusok, élővilágkedvelők előnyben!
A téli hosszú esték igen alkalmasak az egész évben átélt élmények felelevenítésére. A fotók által újraélni, töltekezni
a szép emlékekből. Egy ilyen csodás napot varázsolok most vissza
ez év szeptemberből, az osztrák Hohe Tauern Nemzeti parkjának kirándulásáról!
Az Alpok legnagyobb nemzeti parkja az 1856 km2-nyi területtel még ezer meg ezer felfedeznivalóval vár, az sem baj, ha már ugyanazon az útszakaszon jártunk...
Ausztria
első nemzeti parkja a Hohe Tauern 1981-ben nyílt meg. Vízesésekkel,
gleccserekkel, hegyi tavakkal, gyorsfolyású patakokkal, meredek
sziklafalakkal, erdőkkel, mezőkkel, ápolt legelőkkel három megyén
elterülve várja egész évben az érdeklődőket. A park legmagasabb
hegycsúcsa a 3.798 m magas Großglockner, de további - tűz, víz és jég
formálta - 300 hegycsúcs 3.000 m felett vár még a meghódításra.
Természetesen ott a klíma és egyéb feltételek már embertpróbálóak. Csak
képzett és gyakorlott hegymászóknak ajánlott!
Ma egy - onnan nem messze lévő - másik völgyről lesz szó, a Habach völgyben lévő Smaragd út a cél. Európában ebben a völgyben található jelentős mennyiségben intenzív zöld színű smaragd. Ezt
az igézően szép drágakövet már elődeink is felfedezték. A mondák
szerint Néro császar is innen való smaragdból csiszoltatott egy nagy
“monoklit” magának.
Már
messziről, a kanyargós autóutakról csodás kilátás nyílik a
völgyekre, hegyekre. Útmutatók, információk segítik a turistákat.
Havas hegycsúcsok szeptemberben
Info táblák
A fauna és flóra mellett arany és smaragd is található
Kirándulóutak
A
szerpentines úton érdekes jelenségre lettünk figyelmesek, egy
“szivárvány-lyuk”, halojelenség a felhőkben adta jelül szép napnak nézünk elébe... jó
ómen!
Halojelenség
Pár évvel ezelőtt már túráztunk a völgyben, az 1313 m-en lévő Enzianhütte
volt a cél és hogy smaragdot is találjunk. Drágakövet ugyan nem
találtunk, de sok más szép dolgot - ha nem szebbet - igen.
Ez év
szeptemberében visszatértünk a Habach völgybe jó barátokkal együtt,
ugyanazon az útszakaszon. Túrabakancs, vándorbot és hátizsák tele
elemózsiával...:-)
Kabát, sál és kesztyűvel is "fel voltunk fegyverkezve", szerencsére nem sokáig volt rá szükség!
Jóbarátokkal a smaragd-kapunál (a fotót én készítettem :-))
Nemzeti Park Hohe Tauern információs iroda
Smaragd
A kijelölt vándorút közvetlenül a nagy robajjal leömlő Habach patak mellett vezet fel a hegyekbe. Friss levegő, nedves erdő illat mindenütt... a patak partján kövek, kavicsok minden mennyiségben...
Békésen legelésző lovak
Friss idő volt, de már ragyogott a nap
Visszapillantás, még az elején... :-)
A folyó mentén, egyre feljebb
Nagy lendületben
Szálloda gyerekeknek... :-O
Óriás páfrányok (1-2 m ø) a meredek partszakaszon
Az út során különböző állomások teszik még érdekesebbé, tanulságosabbá a túrát. Az első pont a “A gömb ereje” címet kapta. Kőböl egy gömböt raktak a forrás mellé. A víz és a kő erejének a szimbóluma.
A gömb ereje
Töltekezem...
Der Grüne Boden - “A zöld talaj” állomáson megismerhetjük a leggyakoribb itt előforduló ásványokat, kőzeteket, akár asztal és ülőhely formájában.
A köveknek is van arca...
Kőasztal, kőszékek
Madáritató
Der Blick in die Klamm - az első vízesések állomása...
Következő állomás egy kis ügyességi gyakorlat egy kidöntött több méteres fenyőfán...
Végig kell rajta/közte egyensúlyozni
Quellenreich - a források erdeje állomás...
Mitten in Wildbach - fából készült több kilátó, lelátó, pihenő...
Azúrkék vagy smaragdzöld mini-öböl
Ketté hasadt kőtömb
Innen
egy lankásabb enyhe szakasza az útnak következik kis pihenővel és egy
600 m magas gránit kőfallal. A sziklafal fekete csíkokkal, barázdákkal
egy megfogó pillanat, tövében állva átrendeződnek az élet értékei... A
kékes fekete szín a kékalgáknak köszönhető.
A jégkorszakból maradt sziklafal története
A monda egy pihenés erejéig hallgatható meg németül
Fazenwand
mondája: A széles és gazdag legelőkön a fejő és a fejőlány nyarakon át
őrizte a nyájat. Gazdagságban éltek, tejben-vajban fürödtek, de nem
becsülték a jómódukat, nem gondoltak a szűkösebb időkre.
Egy este egy
idős anyóka kopogtatott a család ajtaján, de a nagy dínom-dánomtól csak a legkisebb fiúcska hallotta meg. Kinyitotta az ajtót a fiúcska, de a család a nagy mulatságban figyelmet sem méltatva az anyónak, kinevetve
kiüldözte a házból azt. Az idős néne megátkozva őket eltűnt. Hamarosan
elsötétedett az ég, villámokat szórt, dörgött, kénes köd lepett el
mindent, és a ködben feltűnt az anyóka arca. Megnyílt a föld és a
legelő a nyájjal, a házzal, mulatozó lakóival eltűnt a mélyben. A
monda szerint ekkor alakult ki ez a meredek sziklafal...:-)
Hamarosan elérjük az Enzianhütt-ét...kitartás !
Egy-egy "erdőlakó"...
Elénk
tárult havas hegycsúcsok világa. A technikának köszönhetően másodpercek
töredéke alatt közel, nagyon közel lehet hozni e zord világot.
Sapka, sál, kesztyű már rég a hátizsákba került, sugárzó napsütésben érkeztünk az Enzianhüttéhez 1.313 m magasságba.
Enzianhütte, gerendaház
Sikertelen smaragd-keresők itt megvehetik maguknak a drágakövet
Kilátás a Hütte teraszáról a havas hegyekre
Már-már
kitikkadva, nagyon jól esett egy pohár sör/rádler és egy tiroli rétes.
Itt hosszasan elidőztünk, a Habach folyót és a szemközti vízeséseket
egész közelről is szemügyre vettük.
Pár perces videót is készítettem a környékről.
Jéghideg víz
A
jó levegőnek köszönhetően megéheztünk, és ennél szebb helyet a hátizsák
tartalmának kiürítésére nem is találhattunk volna! Leheveredtünk a
patak partján a napsütésben, falatoztunk és egy csöppet el is
szunyókáltunk... Micsoda levegő volt!
Jövő-menő helyiek...
Enzianhütte a túloldalról, a vízesés lábától
Az 1.300 m magas legelők virága, szártalan bábakalács
Időközben
többször is hallottam a mormoták jellegzetes füttyögő hangját, de látni
nem láttuk őket. Viszont, amikor az üregeket felfedeztük, már csak egy
kis kitartás kérdése volt lencsevégre kapni őket... óvatos közelítéssel
sikerült néhány méterről megfigyelni a füttyös bandát, aminek nagyon örültem!
Mormotaüregek
Mormota őr
Következő állomások még előttünk magaslanak, amelyeket legközelebb fogunk meghódítani:
Csúcskilátó
Alpenrosa fogadó - itt lehetőség van smaragd-kereső felszerelést kölcsönözni is!
Alpenrosa fogadó
Romantikus Moa Alm és Ahornsee, ahol 1957-ben egy teniszlabda nagyságú smaragdot találtak! Tehát, a remény hal meg utoljára...!
Tagweide - az utolsó legelő odafenn, és az utolsó Hütte a Thüringer-Hütte 2.212 m-en, végül a Habach völgy legnyagyobb gleccsere a Habachkees.
Májustól
szeptemberig lehetőség van busszal a Habach völgyi parkolóból az
Enzianhüttéig vagy akár az Alpenrosa fogadóig fel- vagy leutazni. Ár:
egy út felnőtt 7,50 gyerek 5,00 Euro illetve oda-vissza felnőtt 13,00
gyerek 8,00 Euro (2012) Startpontnál menetrend tájékoztat!
