Van úgy, hogy másutt kötünk ki, mint az eredeti tervünk volt. Korábban ez számomra elképzelhetetlen volt. Mára megtanultam és élvezem a spontán adta lehetőségek új és érdekes oldalát nézni, értékelni, mert mindig magukban rejtik az újat, az ismeretlen varázsát.
Sachrang (738 m) településének szélén egy válaszút előtt Tirol Moosbauer vagy a Spitzsteinhaus felé.
Spitz - csúcs, Stein - kő, Haus - ház. Ízlelgettem a szót és elindultunk az irányba anélkül, hogy tudtuk volna mi vár ránk.
A Mitterleiten, mint egy tanösvény iskolások által készített festett kövek, információk kísérik a turistákat felfelé. Az út meglehetősen meredek, nagyon örültem a vándorbotoknak!
A legjobb ómen :-)
Ki lakik itt?
Elszórtan házak, almok, alig akad bárkinek is közvetlen szomszédja.
Az erdőn át vitt tovább az út, ami egyáltalán nem volt könnyű. Mondhatom a túra horror-szakasza. Az esőtől megázott sáron, mely gyakran a lehullott falevelektől takarva álcázta magát csúszkáltunk az igen meredek hegyoldalon. Kövek, gyökerek olykor olyan magasra kellett felhúzni magunkat, hogy áldás volt a túrabot. Őszi kűzdelem.
Lemaradtam
Visszapillantás
Ezek a látványok feledtetik a kűzdelmet
Talán ezek közül a fogadók közül néztük ki valamelyiket, de ilyen látvány után nem volt maradásunk, tovább kűzdöttünk az 1250 m felé.
Hisz már látszott a Spitzsteinhaus.
Encián csokor
Orvosi szemvidítófű
Szártalan bábakalács
Boróka
Egy bájos harangvirág
Spitzsteinhaus 1252 m
A látvány magáért beszélt itt is!
A "császár" Wilder Kaiser havas hegyei
Visszafelé a délutáni lemenő napfényben változtak a színek, árnyak.
Elhagyva a kidőlt tölgyfát már a réti füzények díszítették az utat felfelé. Az első nehéz köves útszakaszt lekűzdve a látvány az Inn völgyével gyönyörködtetett.
Réti füzény
Odafentről a kidőlt tölgy látványa
„A
hegyek olyan elemeink, melyeket az embernek sem kötelessége, sem joga, hogy a
technika segítségével igázza le. Csak az ismerheti meg a világ
harmóniáját, aki alázattal közeledik hozzájuk, és segédeszközei
megválasztásában szerény.” Reinhold Messner
Viszonylag hamar elértük a Breitenberg Hüttét, ahol egy frissítőre megpihentünk.
Magunk mögött hagyva a fogadó
Meglestem, hogyan nyalják a tehenek a sót. Vicces látvány volt, ahogy a sókocka forog a tengelyén sarkai már mind elfogyasztva. :-)
Hív a távol!
Merre is?
1000 m feletti csend.
Beértünk az erdőbe, a csend körülvett, egyetlen madárszó sem hallatszott. Érdekes, hogy 1000 m felett is van lápos rész, ahol épp a gyapjúsás pompázott. Az előző napi nagy esőzéseknek köszönhetően a fűcsomók cuppogtak a nedvességtől.
Gyapjúsás ázott esetben
Van akinek ízlett
Korallgomba
Úton-útfélen látni hasonló építményeket, miért pont ne egy alpesi erdőben. Tettem hozzá én is egyet a tetejére. Egy mókus figyelte ténykedésemet, mire ráfókuszáltam volna elillant.
Csak úgy hever ott évek óta
Hirtelen a semmiből az út mentén egyetlen szál magában egy nyílásnak induló fehér zászpa, jó másfél méter magas példánya.
Fehér zászpa
Illatos kakukkfű szőnyegek
Harangvirág és páfrány barátsága
Törött szárnyú
Már kezdődik a gyapjas aszatok szezonja. Ezek az őszirózsafélék is jelzik kifelé megyünk a nyárból, évszakváltás közeleg. Méter, másfél méter magasra is megnőhetnek e hegyvidéki virágok. Formás, olykor teniszlabda nagyságú fészekvirágait mintha fehér pókhálóval szőtték volna be. A labdavirágok tetején bontja lilás szirmait és csalogatja a rovarokat magához.
Gyapjas aszat
Legközelebb korábban indulunk, nem időzünk másutt sokáig, hogy innen tovább tudjunk felfelé haladni.
