"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2016. január 31., vasárnap

Lelkemből

"A hegymászásról mára le tudok mondani, de a túrákról nem. Mintha bennem rejlene egy vándor nomád lelke. A meghatározó ebben nem a távolság hossza, hanem a tájékozódási készségem az adott környezetben. A rendszeres kirándulásokkal a világ mind titokzatosabb és nagyobb lesz." Reinhold Messner

2016. január 27., szerda

Befagyott angyalszárny a tóban

Sok festett házat láttam már közel s távolban. Az egyik legszebb számomra Kufstein közelében az osztrák Walchsee-nél található. Amikor először megláttam csak álltam előtte mint egy megigézett. Minden egyes apró részletét szerettem volna szemeimmel átpásztázni, magamba inni a formákat és színeket.


Walchseehof fogadó

Nyáron persze itt mindig nagy a nyüzsgés, most télies csend vett körül mindent. A Zahmer Kaiser hegyek lábainál fekvő tó most a sífutóké, a jégkuglizóké, egy-egy lovaglóé, hőlégballonozóké és a kirándulóké volt.

A befagyott Walchsee



Jégkuglizók a tavon

Egy darabig figyeltük a játékot, - melyet versenyszerűen játszottak - majd magunk mögött hagytuk a kuglik surrogását és elindultunk, hogy körbejárjuk a tavat.
Mindenütt szépen kiépített sífutópálya kísért. Ezt jövő télen kipróbáljuk!


Sífutó

 
Egy a tavat tápláló patak is befagyva

A mintegy 95 ha területű tavat egy kellemes sétával bármely évszakban körbe lehet járni vagy kerekezni. Kemping, golfpálya, lovaglás várja itt a nyári fürdőzőket.



 

  




Angyalszárny



Visszérkezve a falucskába, mely igen régmúltra tekint vissza egy forró tea és hozzá egy tiroli rétes tett pontot az i-re.

Emlékmű, háttérben a Sankt Johannes templom

Emlékmű 1431-ből
 
 

2016. január 26., kedd

Fekete István

“Az idő múlhat, a szépség és a jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekből annyit kap mindenki, amennyit megérdemel.” 

2016. január 22., péntek

Végre hó!

Az elmúlt hétvégén megérkezett, végre! Úgy ahogy szeretem a telet, úgy jött. Hóesés, nagypelyhű, ropogós - hozzá kellemes -3 és 0 fok között.
A reggeli asztalhoz még a nap is bemosolygott és csiklandozott, irány a hegyekbe!
Van, hogy előre megtervezett útvonalon haladunk. Előre kinézem a térképen merre, mi található. Van azonban, amikor az öszöneinkre hagyatkozva indulunk el. Olykor az is előfordul, hogy a tervezett utat, hirtelen másra változtatjuk. A szabadság ekkora ajándékát sok mindennél többre becsülöm és hálás vagyok érte.

Aznap Aschau és környéke, a vár - súgta az ösztönöm. Az információs irodánál hagytuk az autót és indultunk a Prien folyó mentén.


 Mire elindultunk eltűnt a nap és újabb hófelhők érkeztek a völgyre.




Aschau fellegvára

A vár és a felvonó a Kampenwand hegyre

A tél virága

Átkelés a Prien folyó egy hídján


A Bankerlweg - amiről már három éve írtam - egy útvonala is itt halad, arra mentünk, a házak között. Csend volt, csak a patak csörgedezett mellettünk.




Kiértünk a házak közül, fel a hegyekbe a féllábszárig érő hóban. Eleinte még könnyű volt a csapáson menni, de sokan meggondolhatták magukat, a nyomok ritkultak. 620 m magasról indultunk és cél a Hofalm fogadó közel 1000 m magasan.




Romantikus erdei utak




 
A fák közül a szemközti Kampenwand
 

Semmi sem rezdült, olykor az ágak váltak csak meg a hó súlyától, pergett alá csillogón. Talpunk alatt a hó ropogott és fogyott a levegőm. Az út egyre meredekebben kacskaringózott felfelé. A bakancs orrát csákányként vágtuk a havas útba, hogy tudjunk felfelé haladni. Így még nem harcoltam hegynek fel. A hó ólomsúlyokként nehezedett lábaimra és húzott lefelé. Az információs tábla szerint az út egy óra. Nem néztük, de egész biztos tovább tartott, mire a közel 1000 m-re érkeztünk.

Itt derékig álltam a hóban

A csúcsra érve hirtelen derékig érő hóba süppedtünk. Olyan hófúvás lehetette itt pár napja, hogy képtelenség volt a továbbhaladás. A Hofalm-ot a felhőktől nem láttuk és jobbnak láttuk visszafordulni, itt már csak a hótaposóval lehettett volna haladni, az pedig nem volt nálunk.
Igen, ilyen is előfordulhat, hogy közvetlen a cél előtt vissza kell fordulni.




Visszafelé menet sokkal könnyebb volt, a gravitáció ellen kellett csak tartani. Bár az sem volt gond, ha elcsúsztunk és belehuppantunk a puha hóba. Az általunk készült hóangyalkákról elfelejtettem fotót készíteni. De az ágakról lerázott porhóról sikerült...



  
 
Elértek a nehéz hófelhők és hirtelen az apró darahóból nagy pelyhes hóesés kezdődött.








Itt már nem látható a sűrű hózáportól a fellegvár


Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment a hózápor. 

Egy érdekes tábla, rajta egy fiatal nő arcképe és emlékmű előtt haladtunk el. Itthon aztán utánaolvastam, kinek állítottak emléket. Wilhelmine von Hillern (1836-1916) egykori bajor színésznő és írónő kedves arca nézett a fotóról. A müncheni színésznő itt Aschauban élte le utolsó éveit.



Kiderült, hogy leghíresebb művét már láttam is filmen (Die Geier-Wally - akik szeretik a régi bajor filmeket itt megnézhetik ) és találtam tőle több megjegyzendő idézetet:

"Amink van könnyen elveszíthetjük, amik vagyunk azt sosem".

"Nem attól függ, hogy kit szeretünk, hanem, hogy hogyan! Egy nemes lélek mindig nemes marad a szeretetben, egy aljas mindig ajlas."

"Kemény lehet a boldogságot akkor felismerni, amikor már elveszítettük, - de azután, miután önmagunktól eltaszítottuk az a legfájdalmasabb bánat, mert egy életen át mardos."

"Ahol a föld meginog, s az emberi alkotás és szerencse összedől, ott a romokon a hit tovább épít, s nincs az a külső hatalom, mely eltemetné az alapokat!"  Wilhelmine von Hillern