"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: orchidea. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: orchidea. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. augusztus 8., kedd

Egy 20.000 éves vízesés a Garda-tónál

Terveztük a közeli Veronát is egy nap megnézni, de jobbnak láttuk elhalasztani a hőség miatt. A tóparton volt lehetőségünk felfrissülni, de egy zárt várost a kánikulában számunkra nem élvezet felfedezni. Legközelebb. Egy hűvösebb helyet választottunk a régmúltból... akár mondhatjuk úgy is, Verona betűit egy pohárban összekevertük és újradobtuk... :-) 
Riva vízesésnek is hívják a tó kedvelői, pontos neve Varone vízesés. Riva del Garda, a tó északi pontjának közelében található. 
Az út szerpentines emelkedőn visz fel a hegyekbe, visszatekintve kies kilátással a Garda-tóra.

Garda-tó
Bejárat a vízeséshez


Tikkasztó melegben érkeztünk meg a vízesés közeli parkolóba, alig vártuk, hogy mihamarabb bejussunk a hűsítőre várva. A sok látogató ellenére gyorsan haladt a sor. (Belépő 5,50 Euro/fő - 2017.)



A vízesés különlegessége a hegyoldalban található tölcsér vagy inkább tornádó tölcsér formájú barlangban nagy robajjal alázúduló víztömeg, mely milliónyi vízcseppet permetez szét a közelben. Kiépített úton, lépcsőkön lehet haladni és a tölcsér aljától felfelé haladva lehet bejárni a környéket. Néhol a sötét barlangban színesen megvilágítva láthatjuk az üreget. Nehéz volt a fotózás, féltettem a gépem a víztől, a videók mobillal készültek. Sem a fényviszonyok, sem a nedves közeg, sem a mobil és a tömeg miatt nem volt alkalmas jó felvételeket készíteni, élőben egész más a barlang. A nagy robajtól alig érteni egymás szavát, a sok turista hangosan kiabál.





A szűk garat
Színes megvilágítással
Számozott infotáblák tájékoztatnak

A mészkőből álló jura korban képződött barlang vízesésének teljes hossza 98 m. Eredete a 8 km-re található Tenno-tó (Természetesen ide is ellátogattunk, következő bejegyzés erről is szól majd!) és véget a Garda-tóban ér. 
A publikum előtt már 150 évvel ezelőtt megnyitották a barlangot, de akkor még nem voltak hidak, ösvények, lépcsők, teraszok, főleg nem az alagút - mely a csavaros szurdok belsejébe is bevezet - ahonnan igen jól be lehet látni a belsejébe. Sok vízesés található a világon, de kevés olyan, amelyik egy eróziónak köszönhetően több, mint 20.000 éve alakult ki és ma is csodálhatjuk. A gondolat is megszédít hány m3 víz folyhat itt le évente... és már mióta... 
A hely további érdekessége még, hogy járt már itt Franz Kafka és Thomas Mann is.






Ti mit fedeztek fel a fenti videóban?



A növényzet a hegyoldalban érdekes vegyes. Földközi-tengeri növények mint pálmák, ciprusfélék, yukkák, olajfák, citrusfélék, leanderek - melyeket télen üvegházakban teleltetnek - és mellettük tölgyfák, csertölgyek, gyertyánok, babérok, fekete és vörös fenyők, melyek a magas hegység jellegzetes fái.



















Milliónyi kabóca húzta a nótát a hőségben, nem is igazán értettük miért kellett a parkot behangszórózni, zenét adni, hozzá olyat, amit temetésekkor is szoktak. Ez számomra sokat rontott a hangulaton. A természetben a természet hangjait szeretem hallgatni.



Folyt. köv.

2016. szeptember 4., vasárnap

Merano botanikus kertje 2.

Tavaly, jó egy éve augusztusban jártam először ezen a varázslatos helyen. Most úgy adódott, hogy a meg nem nézett részeket pótolhattam és összehasonlíthattam a változásokat vagy felismerhettem a hasonlóságokat.
Merano szépségéről is írtam már, aznap viszont a botanikus kert, Trauttmansdorff volt a célunk.

Az első szembetűnő különbség a felüljáróhíd, más színekben pompázott, mint tavaly. Akkor piros muskátlik övezték jobbról balról, most szolídabb színek vezettek be a kertbe. 




A bejáratnál szintén a hatalmas cserepes különböző színű plumériák (frangipánik) fogadtak.



Illatos plumériák



A liliomok már elnyílóban tavalyhoz képest. Az utolsó példányokat tudtam az idén fotózni.





Az üvegházi növényeket, főleg az orchideákat ismét meg kellett nézni és természetesen láttam számomra újdonságokat.

Egy indiából eredő magnóliaféle épp akkor nyílt. Még sosem láttam ezt a fajtát, enyhe illata is volt.

Michelia champaca
A rücskös törzsű vörös selymesgyapotfa sajnos virágát nem mutatta, pedig a lángvörös virágfejek biztos elragadóak lehetnek. Ennek a távol-keleti fának a megszárított virágait fűszerként és a népi gyógyászatban is használják.

Vörös selymesgyapotfa

A papaya már érőben
A számomra megunhatatlan sokféle és sokszínű orchideák.












  
Mint tavaly, idén is kígyózott le-/felfelé a hegyoldalról
Egy bokor tele volt megannyi rózsaszín pattogatott kukorica-virágokkal. Igen hasonlított a felénk is gyakori kecskerágóhoz. Idehaza beazonosítva igazam is lett, ez bizony egy kecskerágóféle.

Egy kecskerágóféle

Tamarillo vagy tojásgyümölcs
Óriás mályvák



Selyemmályva
Hibiszkusz
Mandevilla
A pálmák rostja mint szabályosan szőtt szövet.



A meredek hegyoldal hortenziás része következett. A pompáról már lemaradtunk, az utózönge maradt és még így is bájos volt.
Hortenziák


Idén arra a kilátóra mentünk fel, amit tavaly kihagytunk. A felhőbe burkolódzott hegyek, a szőlős kertek, az üvegházak, a szerpentínes hegyoldal és virágfoltok tárultak elénk. A kilátó pici tornyában néhány kósza, de szép színes papagáj szomorkodott.



Szőlős hegyoldalak





A kilátó alatti majd függőleges hegyoldalakat alpinista kertészek művelik kibiztosítva. Az oldalt befedik nedvességet tartó anyaggal, melyekbe lyukakat vágnak és oda ültetik a különböző növényeket. Munka-sport és talán hobbi egyben.




A nap elején még nem volt nagy meleg, a reggeli öntözéstől a vízcseppek sok helyen láthatóak voltak, gyöngyökként díszítették a virágfejeket.

Egy gránátalma szépséges rózsája
és annak termése 
Usszuri körte
Ha  másról nem, de a gyomrunk korgásából érzékeltük az időt és az egykori kastély épületében müködő étterem több mint kézenfekvő volt. Tágas teraszáról ebéd közben is a táj szépségében lehet gyönyörködni.




Az épületben egy turizmus múzeumot is kialakítottak az elmúlt 200 év Alpok turizmusát gyűjtötték össze, modellek, szobrok, filmek, hangok segítségvel röpítenek vissza és el azokba az időkbe. Főszereplő Erzsébet királyné, aki sokszor töltötte itt is idejét.

Sissi

A kastély kápolnája


Bennünket várt a kert többi érdekessége. Tavaly ilyenkor pár héttel korábban már narancsosan értek a maracuják, az idén még zölden csüggtek alá.

Maracuja



Citromos illatú pálmaliliom
Kavicskert
Árnyas, virágos sétányok

Lugasok
A kép, a pillanat, amitől nem tudok szabadulni
 A kaktuszok és pozsgások között is szétnéztünk és ekkor már a levegő hőmérséklete is illett a birodalomhoz.





Ezt hívják anyós-puffnak :-)




Jó volt átsétálni az árnyas szőlőlugasok alá...



Már pompáznak az őszirózsafélék

Megérkeztünk a kert legnagyobb tavához, a tavirózsák világába. Sokan etették az aranyhalakat, akik igen jó húsban voltak, kapitális példányok is úszkáltak közöttük.


 




Csodálatos lótusz






Végül elértük a kert hazai részét, a tiroli kultúra területét. Az ősz küszöbén egy fantasztikus dália-tenger fogadott. A formák és színek alig engedtek továbbhaladni.



 












Következett egy kisállat-zoo érdekes kis lakókkal.




Térképbogarászás közben tűnt fel, hogy magyar racka juhok is vannak a kertben. Nos, addig nem mehetünk haza, míg őket is meg nem néztük!



Ekkor már nagyon meleg volt, szegény bundások az akolban pihegtek.

A közelben van egy szemléletes ásványgyűjtemény kiállítás.




Egy újabb tavacska
Ötletes és inspiráló hangszer kicsiknek-nagyoknak. Rudakon, - melyek alul gumis rögzítéssel egy kör alakban sorakoztak - tetejükön csengők, láncok. Köztük bújkálással, azok mozgatásával zenét lehet “csinálni”.




Óriás méhkaptár
Belül
Legbelül
 A kijárat felé már messziről hívogatott napsárga színe egy napraforgóval beültetett hegyoldalnak. A búcsúzó nyár mit ér napraforgók nélkül..?


Érdekes kettős - napraforgó és gyertyatuja



Utolsó pillantás a völgyre, a közeli hegyekre
A Trauttmansdorff visszavár!
(A fotók augusztus 19-én készültek.)