Kis Tata a ködben

Az ünnepek alatt néhány órára kisütött a nap a vastag köd alól és érdemes volt egy sétát tenni Tata belvárosában és a tó körül.

Olyan régen jártam a város ezen részén, már-már újnak tűnt, alig ismertem rá. Szépül a Kossuth tér vagy Fő tér (régebbi elnevezés, ami még a köznyelvben most is él) és környéke. A római katolikus templom tetejét már felújították, remélhetőleg jövőre az épületre magára is sor kerül.

Nagyon szép homlokzat

Szűz Mária szobor

Tovább sétáltunk a tópart felé az Esterházy-kastély mellett. Szomorú látvány az elhagyatott, málló épületegyüttes látványa. Gyönyörű díszes barokk stílusa egykori virágkorára enged következtetni. Tábla jelzi, hogy felújításra vár. Már elég régóta…több, mint 15 éve.

Esterházy-kastély

A kastély homlokzati kialakítására a német és osztrák barokk jelentős hatással volt, a würzburgi érseki palota és a melki kolostor egyes jegyei ismerhetőek fel rajta.

A 80-as, 90-es években pszichiátria működött itt, innen ered a köznyelvben a “sárga ház” elnevezése.

El Camino

Postosan itt halad az El Camino (Szent-Jakab út) egy útvonala is.

A tatai Öreg-tó

A 2015-ös év “Év fája” majdnem nyertese is itt áll az Öreg-tó partján. A hatalmas platán mintha mit sem változott volna gyerekkorom óta.

Az "Év fája" második helyezettje 2015

A győztes Észtországban egy tölgy, a tatai platán a második és egy spanyol fekete nyár lett a harmadik.

Bekukkantottunk a Cseke-tó partján lévő Angolparkba is, ott is szép felújítások vették kezdetüket.

Az egyik kaput - amin áthaladtunk - két griffmadár őriz, sajnos már csak az egyikről ismerhető fel a madár. A másikat “megette” az idő vasfoga, remélhetőleg őket is restaurálják majd.

Angolpark és Cseke-tó

Kiskastély

"Mi hatalmasabb számodra a természetnél, mi a szép vidéknél"

Az Esterházy család nyaranta itt töltötte idejét a Kiskastélyban. A régi képekekkel összehasonlítva a mostani épület tetejére felkerült két angyalka egy rózsakosárral és egy latin felirat: quid tibi natura potius quid rure beato

Csodaszép hóbogyóst, fehéret és rózsaszínt is látni a parkban. Ide a nyáron vissza kell jönnünk részletesebben körülnézni!

Visszasétálva az Öreg-tó partjához egy érdekes napórát kaptam lencsevégre.

A Tatai várat viszont ismét eltakarta a sűrű köd és arról már nem sikerült egy szép távoli képet sem készítenem.

Tata, halak, hallé...

Épp azon a hétvégén jártam odahaza, amikor a tatai lehalászás volt a tavon, és azon a csodás őszi napon ott volt a helyünk!

Már korán reggel nagy volt a tó körüli serteperte, igyekeztünk, hogy a halászatról le ne maradjunk.

Távolról úgy tűnt, csekély lesz a napi fogás a nagy hálóban, aztán közelebb menve nyugtáztuk, lesz itt halászlé és egyéb halétel bőven.

Tatai vár

Lehalászás

Van akinek ekkorka jutott

Van akinek ekkora

Szép színű és jó illatú

Készül a harcsapaprikás

Paprika nélkül nincs halászlé

Ebéd előtt bejártuk a zsibvásárt, a kézművesek, árusok standjait. Mindent megkóstoltunk, amit a kedves és készséges árusok kínáltak. Már tudom, hogy milyen íze van a fenyő-, a repce-, a medvehegyma-, a gesztenye-, a bálványfa-, az erdei gyümölcsméznek és amikre már talán nem is emlékszem. Minek milyen jó hatása van. A hölgy készségesen beavatott bennünket a “mézség” ízvilágába. Az édes nektáron túl talán még különlegesebb íze a szarvasgombából készült pástétomoknak volt! Mennyei, különösen az olaj! De a csabai szalámi, a kecsketejből készült sajtok, a lekvárok, a tiszta mentaolaj, a gyümölcskenyerek, a “csodamixerrel” előállított fagyi, kávé ízeit még most is érzem. Már csak azért is, mert némelyekből vásároltunk is. Egyetlen csalódást számomra a várva-várt hal okozta. Bajai hallét ebédeltünk, amiből csak a hal húsa volt finom. Azt hiszem tudom már, mi a különbség a hallé és a halászlé között…:-S

Később a vár körül kószáltunk és anyum ismét megmutatta az egykori kórház épületének azon ablakát, ahol születtem. (Ezt mindig megteszi, ha itt járunk, és nagyon jó érzés!)

Tatai vár

A Tatai vár visszavár!