"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szörf. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szörf. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. augusztus 14., hétfő

Hazafelé

Reggelente futás után vagy esténként naplemente előtt sokáig elfigyeltük a szörfösöket a tavon. Szörfözni hasonló, mint az életben helytállni. Fel kell állni a deszkára, mert különben csak állunk a vízben és nem haladunk. Ha felálltunk megfelelő szélirányba kell tennünk, hogy legyen hajtómű, erősnek kell lennünk, hogy meg tudjuk tartani. Persze a szél ereje és iránya mindig változik, leeshetünk. Sebaj, újra fel kell állnunk, megtartani és száguldani a hullámokon előre...




Mintegy 25 km-re hazafelé a Garda-tótól van egy pici tavacska Lago di Toblino. Minden egyes alkalommal elsuhantunk mellette, de megállni most először volt időnk. A tó egy félszigetén áll egy kis romantikus kastély.
A 12. századi épület állítólag egy szigeten épült, de ahogy csökkent a tó vízszintje így az “átkerült” egy félszigetre.
A bejárathoz vezető út is fecskefarkú párkányozott fallal vezet, ahogy a Scaligerik várain már megtapasztaltuk a Garda-tó körül.




Toblino-tó



A kastély udvarából kanyargó emelkedőn át visz az út fel a 20 m-es toronyhoz. Egy zöld szőnyeg és némi díszítés hívogatott, talán esküvő volt vagy arra készültek.







A kastély sajnos nem látogatható, csak bizonyos alkalmakra nyitják meg, rendeznek kiállításokat. Olvastam sok legenda, tiltott szerelmek lengik körül egykori történeteit... A külső falakon érdekes rajzolatok, belül egy 3. századi írás bizonyítja a vár egy templom romjaira épült.
Aznap nekünk nem volt szerencsénk betekinteni, pedig szívesen tettem volna! Körülnéztünk hát az udvaron, melynek egy része lekerített, így ott nem sok látnivaló kecsegtetett. Viszont felfedeztem egy régi masinát, egész jó állapotban, egy szecskavágót.






Illatos fák
Szegényes tavacska
Toblino-tó

A kastély egy oldalsó épületében éttermet alakítottak ki terasszal, mely a tóra néz. Egy frissítőre mi is megpihentünk és hát hová is ülhettünk le, mint a 11-es asztalhoz. :-) 
Vízimadarakat figyelhetünk meg a napernyős asztalok mellől.



Csend és nyugalom

Talán szürke gémek röpködtek ide-oda a túlparton


Szépséges búbos kemence az étteremben

Hazafelé Merano felé tettünk egy kitérőt, a Passer-folyó mentén egy újabb pihenőt iktattunk be és meglátogattuk Sissit is. 
Bolzano mellett elsuhanva sóváran néztem fel Messner egyik vár-múzeumára, ez a látogatás még mindig előttünk áll.



Merano virágos sétányai

Passer
Ilyen meleg volt :-)

Aztán ez a meleg fogadott idehaza bennünket is. Vége a Garda-tekergéseknek, de csak egy időre. :-)

2017. július 19., szerda

Müncheni Angolpark frissítőnek

Szülők töltöttek nálunk pár napot és az ő kérésükre látogattunk el Münchenbe az Angolparkba. Tudtuk, hogy gyalog nem tudjuk bejárni az egész parkot, főleg nem azokban a forró napokban, amikben már hetek óta részünk volt.
Visszakerestem a blogomban és legutóbb majd négy éve írtam a parkról. Akkor az időjárás nem fogadott a kegyeibe, ezúttal nagyobb szerencsénk volt, ami a napsütést illette.
A metróból kijőve a Lehel téren épp a St. Anna templomnál jöttünk fel és ha már ott jártunk akkor be is nézünk oda.


St. Anna templom a du. napsütésben
A neoromán stílusban épült templomot a második világháborúban négyszer érte találat, így 1950-ben újraépítették. 
A félköríves timpanon a nyugati bejárat felett aprólékosan és gazdagon díszített.



A templombelső egyszerű díszítésű, a falak fehérek és simák, a padok sem díszesek és a színes üvegablakok is szolidabb képet mutatnak, mint általában.






Szinte lebeg, nagyon szép
A templom előtt egy szép kút áll a nagy gesztenyefák alatt.




Prinz Carl Palais - bajor reprezentációs épület 
Haus der Kunst - Művészetek Háza
Elértük az Angolpark déli részét, a vad hullámű Eisbach patak csomópontját, mely a szörföseiről híres. Már sok bámészkodó volt a patak partjain és a hídon is, a nap folyamán egyre többen érkeztek. A korábban itt nem engedélyezett mára legalizált sport a város szívében már-már világhírű. Egyáltalán nem veszélytelen, sőt csak profi szörfösöknek ajánlják! Rövid nézelődés után indultunk a park belsejébe.




Eisbach


Egyre fülledtebb idő érkezett, olykor felhős, olykor napos, jó volt az árnyékban, a patak mentén hűsölni.


"Aki fát ültet elnyeri/eléri az eget" Konfuciusz
Az 1988-as ítéletidő során több szilfa tönkrement a parkban. Egy évre rá egy helyi újság kezdeményezésére sok privát adakozó, a kert szerelmese 400 újabb fát ajándékozott és ültetett el. 

A hatalmas nyílt füves területen át már messziről integetett a római körtemplom, a Monopteros. Ión oszlopfői, kupolájának belső színezete és nem utolsó sorban a magaslatra elhelyezett építményről a kilátás München nevezetességeire nagyon szép.


Monopteros


A körtemplomot I. Ludwig építtette Karl Theodor válaztófejedelem emlékére.




Az Eisbach aztán beletorkollik a Schwabinger Bach-ba, ugyan csendesedik picit a sodrása, de még így is élvezettel viszi tovább a merész vízimádókat. Sok gyerek Tarzanként ugrándozott a patakba.





A mesterséges kis vízesést még 1900-ban hozták létre.





Elsétáltunk a Kínai toronyig, ahol a sörkertben frissítőt vettünk magunhoz az árnyas fák alatt. Sokan "szárolják" a tornyot, nekem kevésbé tetszetős.



Kínai torony
Étterem a Kínai toronyhoz


Visszafelé szerettünk volna a japán teaházhoz is benézni, ami egy pici szigeten áll, de zárva volt. A szigetet körülölelő Schwabinger Bach tele volt halakkal, főként pisztrángokkal és indiai lúdak úszkáltak, tollászkodtak ide-oda.




India lúdak



A legkellemesebb és elviselhetőbb ismét a szörfösök mellett a fák alatt volt. Még hosszasan elnéztük őket, a legtöbbje nagyon ügyesen szelte a hullámokat.