"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2016. szeptember 30., péntek

Hazai színek, formák, hangok

“Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég. “ (Ákos)



 










 








Bizonyságul Aranyosnak, odahaza is vannak tücskök és éjjel nekünk is muzsikáltak. :-)
 

Aranyhajú első találkozása a tücsökkel


2016. szeptember 15., csütörtök

Vízesések mentén 1100 m-re a Hinteralmhoz

Az utóbbi időben hűtlenkedve a “mi hegyünkhöz” felfedeztük magunknak a Chiemgau hegység Hochfelln adta szépségeket, újdonságokat.
Legutóbbi kirándulásunk a leglátványosabbak közé sorolom. Ennyire változatos utat régen jártunk be. Néhol emelkedős, nem nehéz viszont annál látványosabb.



Bergen (Kohlstatt 746 m) parkolótól indultunk a Weiße Achen patak mentén. Egyre több jele az ősznek látható az út során, még ugyan zöld az erdő és a legelő, de már árulkodnak a jelek.



Egy fiatalon meghalt favágó emlékére

A fecsketárnicsok még mindig ontják kék harangjaikat. A patak mentén haladt az út, ha nem is mindig láttuk, akkor is hallottuk a csobogást. Ebben a szorosban mély utat vágva a sziklák közt halad a patak. Néha keskenyebb, olykor szélesebb mederben. Kisebb nagyobb vízesésekkel gyönyörködteti az erre járó turistákat.

Amint autóval közelítettünk a hegy lábához láttuk, hogy egy felhő ült rajta, sejtettük, esőkabátra is szükség lehet. 
Szerencsére csak enyhe permet-esőben volt részünk, később elúszott a felhő és kisütött a nap.

Fecsketárnicsok



 






Egy kiszélesedett és majd kiszáradt kavicsos meder közepén tudtam azt a hegycsúcsot fotozni, amelyiket 180 fokban aznap körbejártunk. Beazonosítani még nem sikerült a mintegy 172 hegycsúcs közül.

Permetesőben





Hamarosan elértük a legnagyobb vízesést ezen a részen, ami közel 45 fokos 30 méter magas meredek falról zuhan alá. De milyen falról! Gyönyörű “pikkelyes” réteges.

A vízesés méreteinek érzékeléséhez pár turista






Mekkora vízesés lehet itt hóolvadás után. Visszajövünk!

Menedék-gerendaház

A lombok között a távolban egy másik vízesés








Az út során több lehetőség nyílik megpihenni, elemózsiánkat elfogyasztani, a völgyekben, hegyekben elmélyedni.

 


Enciánok

Kutyabenge


Orvosi szemvidítófű




Egyre több erdei gomba feje bukkan ki az avar alól. Gombaillat terjed, ez is már az ősz jele.

Erdei gombák



 


Visszapillantás a hegycsúcsra, amit félkörbe-jártunk



Még 5 perc és megérkeztünk aznapi célunkhoz

Ebben a magasságban élnek az óriásfenyők, gyönyörűségesek! És az ezüstös szártalan bábakalácsok. Német neve Silberdisztel. (Silber - ezüst)
 
A méretekhez a párom a kép bal alsó sarkában

Őt már kivágták

Szártalan bábakalács

Egy encián fajta a sok közül





Hinteralm (jobb oldalt)



A kis hegyi fogadó teltházas volt. A bejárat melletti asztaloknál kértünk és kaptunk helyet. A faasztalon egy szép nagy szártalan bábakalács díszlett. Hamarosan rászállt egy poszméh és kigyűjtötte a még benne lévő nektárt. Ez a jelenet épp elég volt, hogy beszélgetésbe kezdjünk az asztalt körülülőkkel. A természet mindenkit összehoz. :-)



Előkerült új túrakönyvünk, mások is érdeklődést mutatva felé. Lapozgatáskor kiderült a fogadó bérlője - aki közelebb állt a 70-hez, mint a 60-hoz - is benne van a könyvben. Egy húsz évvel ezelőtti fotóra mutatott és akkor még egy másik hütte bérlője volt.

Frissítőnk mellé a házi készítésű almás sütit ajánlották figyelmünkbe, amiben valóban nem csalódtunk. Még langymeleg volt. 
Jó levegőn frissen sült házi süti… mi kell ennél több?