"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: az én mozim. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: az én mozim. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. március 24., hétfő

Saját tavaszi természetfilm

Az én mozim 2.

Egy saját “természetfilmet” tavaly októberben már készítettem. Most is valami hasonlónak a megfigyelésén vagyok, még tart a dolog, de egy előzetest már beszúrhatok. Ezúttal nem varjúdombi mese lesz, ez inkább egy thriller (némi erotikával fűszerezve)…      Szigorúan 18 éven felülieknek!!! :-)

Forgatókönyv:           a természet maga (mint eddig)
Kameramann(frau):  én (mint mindig)
Szereplők:                 a varjak, a vércsék
Mellékszereplők:       a mókus, a galamb (bíró 1, bíró 2.)
Helyszín:                   örökzöld és lombhullató fenyők

U alakú utcánk sok magas bokrot, fát, mint fenyő, lombhullató fenyő, nyírfa fog közre, ami jó fészekrakó hely madárnak, mókusnak.

A jobb oldali két nagy fenyő, a középső fenyő, a baloldali lombhullató a helyszín

Tavaszi reggelek, pirkadat után a fogyó Hold fényében hangos és szokatlan károgása előbb egy varjúpárnak. Válasz rá egy vércsepár halkabb ti,ti,ti,ti hangja. 
Horror részek, következnek a mély összecsapások a levegőben, harcias verekedések a territórium megszerzéséért vagy megtartásáért. Óriási üldözések fától fáig hol varjú, hol vércse kezdeményezéssel, mindez rikoltozásokkal, sivításokkal spékelve.
A varjak felvesznek egy érdekes testtartást, test, nyak előrenyújt és perlekedő hangon kárálnak. A vércsék sivítása felgyorsul és támadórepüléssel lecsapnak.

Vércse - varjú csata
Hol az egyik, hol a másik pár kezdeményez/támad, mindegyik pár szeretné jogait érvényesíteni. A vércsék itt a környékünkön újak, először tavaly nyár végefelé jelentek meg, és hogy maradtak, arra enged gondolni, jó a vadászmező. 

Első fotóm a vércsénkről tavaly nyár végén
Tanakodás, erőgyűjtés varjúéknál
Pihenőben némi közelítés, pózolás
Erősítést hívtak - bandáznak (varjúmaffia)
A harcias mérkőzést két bíró vizsgálja, egy szelíd kissé együgyű galamb és a mindig rohanó, izgága mókus. Két külön álláspontból elemzik az esetet. Igazi véleményt még nem nyilvánítanak. Az ügy folyik tovább. Holnap reggel pirkadat után újabb ülés. Én is ott leszek! :-) ülnök vagy inkább állnok (két ll-el, semmiképpen sem álnok!)

Galamb - bíró 1.
Mókus - bíró 2.
Az ellenfélnél szintén pihenő
Rárepülés
Tollászkodás
A tűzszünetben némi erotika
Méltóságteljesen
  
A fészek melegét őrizve
Pacsirta-bagoly, vércse-varjú

Jómagam bagoly típus lennék, mintsem pacsirta, de az utóbbi években mintha változna a dolog. Többször fordul elő, hogy korán ébredek és rögtön fel is kelek, teszek valami hasznosat, látok, hallok valami érdekeset. Utólag aztán megállapítom, hogy mennyire megéri korán kelni, mégha nem is mindig sikerül.
Hajnalban 4-5 óra között már megkezdik a rigók, cinegék, zöldikék, tengelicek és ki tudja még mely énekesmadarak reggeli ébresztő énekeiket. Mintha egyik a másikát túl szeretné harsogni!

Amint felkelek kinyitok balkonajtót, ablakot, had jöjjön be a tavasz a szobák utolsó szegletébe is. Egyik reggelen aztán erre az "ornitológiai mozira" lettem figyelmes. (Valahogy nem igazán illett a tavaszi képbe a varjúkárogás…)

A vércsepár fészkel(ne) a nagy fenyőfák egyikére, ha a varjak nem zavarnák folyton őket. Tovább figyelek, kiváncsi vagyok a fejleményekre, - még nem hangzott el az utolsó szó, akarom mondani, még nem történt meg az utolsó támadás - ki lesz a győztes vagy megbékélnek mint jó szomszédok..? :-)

A viadalnak aznap az utcaseprő autó hangos zaja vetett véget, és nekem is indulnom kellett munkába. Csend volt elült a csatazaj és az utcának tisztára mosott illata lett...


2013. október 15., kedd

Saját őszi természetfilm

Az én mozim...  egy röpke film

Forgatókönyv:           a természet maga
Kameramann(frau):  én
Szereplők:                a mókus, a varjú, a szarka, a galamb
Mellékszereplők:      a macskák
Helyszín:                  a vén diófa alatt

Röviden a filmről:  őszi napok szorgos élelemszerzése a tél beállta előtt. Ki milyen okosággal, furfanggal jut hozzá napi betevő falataihoz vagy a téli almáriumhoz.

A vén diófa
Mókus, a fürge fricska rohan fel és alá, a lehető legtöbb még a fán függő és a már aláhullott diót is beszerezni.
 

Mókus
Varjú, a nagyon okos sem maradhat le a finom falatokról. Bár tudja, neki nincsenek olyan diót feltörő erős fogai, ő eszesebb módon jut az olajos béleshez. Csőrébe kapva egy szem dióval a magasba röppen, majd a kemény aszfaltra leejti azt, és voilá, a dióhéj megnyílik. Már csak gyorsan fel kell szedegetni és egy biztos helyen kicsipegetni.

Varjú
 
Ekkor jön a rafinált szarka a színre és megpróbál sokkal, de sokkal gyorsabb lenni a varjúnál és elszedegetni előle a már frappánsan feltört csonthéjast.

Szarka
Galamb olykor esélytelenül utolsónak érkezik, neki csak a törmelék-maradék jut.

Galamb
Macskáék a bágyatag nézőközönség: “..milyen jó, hogy mi a májat szeretjük”…

Macskáék
 Vége!  Nem, nincs vége, mert a tél beálltáig nap mint nap újra játszódik. :-)