"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2013. február 17., vasárnap

Cím nélkül...

"Aki a szót csak meghallja, de nem aszerint cselekszik olyan, mint az az ember, aki a tükörképét megnézi, elmegy és már el is felejtette, hogy hogy néz ki."

Melk, apátság

2013. február 11., hétfő

Különleges téli nap - különleges találkozás egy gúnárral

Egy szikrázó téli napon a St. Margarethen hegyi templom környékét céloztuk meg Brannenburgnál. Kellemes téli időnk volt, mínusz 1 fok, porhó csillámlott a napfényben, puhán ropogott a talpunk alatt, szinte felhőtlen kék ég.






St. Margarethen templom
Első írásos feljegyzések a templomról már az 1445-ös évekre vezethetők vissza. A templomudvarban egypár sirkő áll a helyi közismert személyek nyughelye. A templom mellett egy hatalmas állítólag 400 év körüli hársfa áll. Köréje padot építettek az itt élők a megpihenni vágyóknak. Nyáron jól esik az árnyékában hűsölni. A templom lábánál a parkolóban hagytuk az autónkat, és innen indultunk a hegyekbe tovább.



Több méteres gyertyaegyenes fák




Kezdetben betonozott úton mentünk, majd az erdőn keresztül térdig érő puha hóban lehetett haladni. Csend volt és nyugalom, csak az olykor felröppenő madarak és a cinegék éneke volt hallható.
Egy-egy szellő seperte le a havat az ágakról. A porhó csillogóan szóródott szerteszét, mint megannyi csillámpor.


Csillámpor hullott ránk


Porhó

Egy közeli ház udvarában találkoztunk egy-egy lakóval...


Napozó macsek

Bundás lovak

Szelíd nyuszi a hóban

Hótartó :-)

Tetőburkolat

Jó érzés volt a puha hóban elterülni, süppedni, a kék eget bámulni. Angyalka is készült... Aztán tovább mentünk az erdőbe.

Szikrázó napsütés

Angyalka

A természet művészete







Tojásfehérje hab

Irány az erdőbe, a térdig érő hóba!


A fák közül lelátás a környék falvaira

Flintsbach am Inn

Visszafelé ugyanezen az úton mentünk, hogy újra átélhessük a látottakat. A St. Margarethe templom mellett van egy hegyi fogadó, a Kraxenberger család kúriája. A családot ismerjük már évek óta, visszajáró vendégek vagyunk. Olcsón, finomat és házi készítésűt lehet itt fogyasztani, nyáron a kertben van a vendégfogadás.
Amikor betértünk a fogadó bejáratához egy mérges gúnár fogadott bennünket. Párom nadrágját finoman csípkedte, amilyen agresszíven támadott, annyira megjuhászodott mikor látta nem menekülünk előle. A háziasszony mondta, hogy unatkozik és előszeretettel felhívja magára a figyelmet. Amint valaki vele foglalkozik, hűségesen engedi a simogatást, kísérget mint egy kutya és “beszélget” is veled. Falusi létemre ilyenben még nem volt részem, hát gondoltam ki kell próbálnom. És valóban!

Csipkelődős gúnár


Gyönyörű kék szemek

Hűségesen várt ránk odakinn

Simizésből sosem elég!

No, a sok simizésnek is meglett az ára... Nem akart bennünket elengedni, jött utánunk a kapun át, mi több az utcára követett és kiabált-gágogott utánunk. Hiába próbáltam meg visszazavarni, csak jött és elégedetlenül rikácsolt! Addigra barátnője egy macsek is csatlakozott hozzá. Hiába, nekünk indulnunk kellett! A parkolóból még szóltam hozzá, a hófal túloldalán várakozott és nézett utánunk...

Kétségbeesve jött utánunk



Csalódottan kiabált utánunk

Búcsúpillanatok :-(

Talán látjuk még egymást...!

2013. február 6., szerda

Cartagena

Cartagena ( Eredeti cím: L'homme de chevet 2009)

Egy film, amelyik semmi esetre sem tucat film a vállfáról, sokkal inkább hitet adó, a bizalom erejét és hatalmát mindenek felett bemutató történet.
A tragikus sorsú nő Muriel (Sophie Marceau) találkozik a tragikus sorsú férfival Léo (Christopher Lambert)
Közösen mindent meg lehet változtatni, az árnyékból együtt a napfényre menni. A német alcím Zwischen Liebe und Tod - Szerelem és halál között ott áll a bizalom.
        




"A vasmacska a földhöz szegez, de a bizalom... a bizalom oda repít, ahová csak akarod..."

Elisabetta Gnone

2013. február 4., hétfő

Februári tél a Tegernsee-nél

A tavaszias január vége után visszatért a tél... remélem csak rövid időre és a tavasz újra hatalmába veheti a környéket.
Azért az utolsó “szakállrázogató” télben is van valami szép, csak jó melegen fel kell hozzá öltözni, és/vagy egy jó meleg bajor étteremben felmelegedni!

Egy téli nap februárban a Tegernsee-nél, Tegernsee városban:

Tegernsee



A túloldalon Bad Wiessee

Éhes szárcsák és kacsák a parton


A vizi forgalom jól működik




A tóról egy részletesebb bejegyzés 2012. június hónapban található.