Eső utáni hajnalon és madárdalos szürkületkor

Medárd a múlt héten kitett magáért. Szakadó eső, de azért meleg napsütés is adatott.

„Vannak, akik érzik az esőt. Mások csak megáznak.“ Bob Marley

"A valódi szépséghez és a valóság világának varázsához képest a természetfeletti varázsigék és a színpadi trükkök csak olcsó bóvlik. A valóság varázsa nem természetfeletti és nem is trükk, hanem - egészen egyszerűen - csodálatos. Csodálatos és valódi. Azért csodálatos, mert valódi." Richard Dawkins

"Bús mosolygás és vidám könny!

Csodálatos keverék.

Észrevétlen karon fogja

És egy más világba vonja

A merengés emberét." Petőfi Sándor

„Mindannyiunkban van egy gyönyörű virágoskert, a lélek kertje. Minden leckével, amit az élet ad, lélek- kertünk növekszik, és egyre ragyogóbbá válik. A lélek- kertek békéje, fénye és boldogságának illata pedig szétterjed a világban, széltében és hosszában.“ Sri Chinmoy

Este, már szürkületkor megérkezett Sünbereki és az egész kertet átszimatolta vacsora végett.

 A videón úgy hangzik, mintha egy erdőben készítettem volna a felvételt olyan hangos az esti csivitelés, pedig a kertünkben, a környéken történt. 

Mikor már besötétedett egy kósza szentjánosbogár világított ide-oda cikázva.

Közeledünk Szent János napjához (június 24.) végre megjelentek a 2015-ös év bogarai!

„Tudom, rosszak a viszonyok, de azért gyengécske ez a fény” –

fitymálta le a Szentjánosbogarat a Telihold

„Lehet – felelt a bogár – de az enyém” Trilussa: A szentjánosbogár

Varjak, szarkák, vércsék

Egy kora reggel, mikor még csend honol az utcákon, kertekben sikerült megfigyelnem a madarak reggelijét az ablakon át.

Varjak érkeztek elsőnek, majd a szarkák az éjszakai esőből nagyokat kortyoltak és egy bizonyos varjú úgy gondolta, a reggeli-pálya csak az övé... (a képek minősége nem túl jó, mert az ablaküvegen át készültek, különben esélyem sem lett volna lencsevégre kapni a társaságot)

Varjak a garázstetőn

Az első szarka is megérkezett

Egy varjú maradt, jött két szarka

Három szarka

Négy szarka

Öt szarka

Hat szarka

Hét szarka

Harc a reggilizőhelyért

Maradt egy varjú... egyedül

Délután a vércséknél figyeltem meg nagy hangoskodást, minden bizonnyal a kicsinyük kirepült, napok óta vijjognak a távolból egymásnak. Sikerült is a hangjukat megörökítenem.

Saját őszi természetfilm

Az én mozim...  egy röpke film

Forgatókönyv:           a természet maga

Kameramann(frau):  én

Szereplők:                a mókus, a varjú, a szarka, a galamb

Mellékszereplők:      a macskák

Helyszín:                  a vén diófa alatt

Röviden a filmről:  őszi napok szorgos élelemszerzése a tél beállta előtt. Ki milyen okosággal, furfanggal jut hozzá napi betevő falataihoz vagy a téli almáriumhoz.

A vén diófa

Mókus, a fürge fricska rohan fel és alá, a lehető legtöbb még a fán függő és a már aláhullott diót is beszerezni.

 

Mókus

Varjú, a nagyon okos sem maradhat le a finom falatokról. Bár tudja, neki nincsenek olyan diót feltörő erős fogai, ő eszesebb módon jut az olajos béleshez. Csőrébe kapva egy szem dióval a magasba röppen, majd a kemény aszfaltra leejti azt, és voilá, a dióhéj megnyílik. Már csak gyorsan fel kell szedegetni és egy biztos helyen kicsipegetni.

Varjú

 

Ekkor jön a rafinált szarka a színre és megpróbál sokkal, de sokkal gyorsabb lenni a varjúnál és elszedegetni előle a már frappánsan feltört csonthéjast.

Szarka

Galamb olykor esélytelenül utolsónak érkezik, neki csak a törmelék-maradék jut.

Galamb

Macskáék a bágyatag nézőközönség: “..milyen jó, hogy mi a májat szeretjük”…

Macskáék

 Vége!  Nem, nincs vége, mert a tél beálltáig nap mint nap újra játszódik. :-)