"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2013. május 27., hétfő

A kincs

“Játékaidat elvehetik, ruháidat, pénzedet is elvehetik mások.
De nincsen olyan hatalma a földnek, amelyik elvehetné tőled azt, 
hogy a pillangónak tarka szárnya van, s hogy a rigófütty olyan az erdőn, 
mintha egy nagy kék virág nyílna ki benned. 
Nem veheti el senki tőled azt, hogy a tavaszi szellőnek édes nyírfaillata van, 
és selymes puha keze, mint a jó tündéreknek.”                                                                           
             
                                                                                                       Wass Albert



2013. május 25., szombat

A boldogság

Élt valahol egy házaspár nagy boldogságban. Szerették egymást, osztoztak örömben és bánatban, munkában és szórakozásban, hétköznap és ünnepnap. Ebben a boldogságban teltek az évek míg...
egy napon azt olvasták egy nagyon régi könyvből, hogy van egy hely a világon, ahol az ég a földdel összeér, ott lakik a boldogság. A házaspár eldöntötte, hogy felkeresik ezt a helyet és addig nem térnek vissza, amíg meg nem találják azt.
Minden szűkölködést felvállalva vándoroltak a világban. Olvasták, hogy azon a helyen kell lenni egy ajtónak, amin csak kopogtatni kell, belépni és ott találják magukat az örök boldogságban.
Hosszú bolyongás után végül rátalált a házaspár, arra amit keresett... bekopogtattak és remegő szívvel várták, amint az ajtó kinyílt.
Beléptek és nagyon elcsodálkoztak!
Ugyanis ott álltak a saját lakásukban. Minden úgy volt, ahogy ők otthagyták.
Nem, nem egészen! Ott volt egy újabb ajtó, ami kintre vezetett és nyitva állt...

Ekkor értették meg: hogy a hely, ahol az ég a földdel összeér, - ahol a boldogság lakozik -, az a Földünk, ahol élünk. Ott van, ahol épp élünk, nekünk csak az ajtót kell kinyitni!
(ismeretlen szerző)



2013. május 23., csütörtök

Egy újabb szárnypróbálgatás...



www.tekintetekben.blogspot.hu  :-)


2013. május 22., szerda

Pünküsdkor a “Malom-úton” a Mühltalon át

A kb. 3,5 km-es erdei kiránduláson 18 állomáson keresztül tekinthetünk be az egykori vízmeghajtású malmok működésébe, mi mindenre használták a középkortól a víz erejét. A ma már “csak” áramnyerésre használt energiát anno 15 különböző foglalkozás vette segítségül. Gabonaörlő malomtól fűrésztelepig, olajsajtolótól cserzőig több foglalatosság gyarapította általa megélhetését.
Nußdorf am Inn faluból indultunk a Steinbach patak mentén.

Steinbach - szó szerint köves patak

Legutóbb, a télen mikor itt jártunk hatalmas gépek dolgoztak a patak medrének kiszélesítésén, kövekkel való stabilitásán. Mára majdnem elkészült...







Dolgozik a serény barázdabillegető is

A patak mellett haladva hol sűrű erdőn keresztül, hol tisztások mellett vezet az út. Már nyílik a gyöngyvirág is, a fák lombja is sűrűsödik - kiteljesedik a zöld...



Az első gyöngyvirágok



A patak lépcsős vízesésekkel szabályozva




Az egykori köszörűs üzem vizimalma egy még ma is lakott ház tövében.





Az erdő sűrűjében régi épület falainak romjai fedezhetők fel. Ez is egy vízmeghajtású üzem volt valamikor itt a patak parton. Információs táblák tudatják, hogy az írásos nyomok 1445-ig vezethetők vissza.




Pünkösd révén sokan járták a természetet gyalogosan vagy kerékpáron. Még az is előfordul, hogy az ember a saját főnökébe bottlik az egyik erdő alján... 
Szervezett csoportok, családok mindenfelé egy-egy hosszú hétvégén, ha az időjárás is engedi.  A túrázást pedig soha nem lehet korán elkezdeni, korhatár sincs mikor kell abbahagyni...sőt, jármű sem akadály :-)
Nagymama babakocsival...:-)

Volt, hogy meredek sziklafal tövében haladtunk - omlásveszélyre mindig figyelni kell! - több barlang fedezhető itt fel.





A következő állomásnál egy nagyobb és jobb állapotban maradt malomhoz értünk, amely ma múzeumként működik. Aznap ingyenes múzeumlátogatás volt, eszem-iszom és bajor zene...




Virágos tisztások váltogatták egymást az erdős részekkel. Majd egy mesterséges halastó sok-sok lakóval.







Elérkeztünk egy kereszteződéshez, ahonnan már nincs olyan messze a Duftbräu fogadó sem, ahol a múlt hónapban jártunk (bejegyzés 2013. április). Ma az irányt a Jägerhäusl panzió felé vettük.

Irány a kávézó...




Naaaa....


Hamarosan szaporáztuk a lépteinket, mert sűrű felhők nyomultak a hegyek között. Idefenn egyik percről a másikra változhat az idő...

Sűrű felhők közeledtek




Már a kávézó fedett teraszának biztonságából



Kilátás a Hochries-hegyre (bejegyzés 2013. április)

Miután a gomolygó felhők még csak a port sem verték el, kisütött a nap és indulhattunk is vissza ugyanazon az úton hazafelé.