"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2013. május 25., szombat

A boldogság

Élt valahol egy házaspár nagy boldogságban. Szerették egymást, osztoztak örömben és bánatban, munkában és szórakozásban, hétköznap és ünnepnap. Ebben a boldogságban teltek az évek míg...
egy napon azt olvasták egy nagyon régi könyvből, hogy van egy hely a világon, ahol az ég a földdel összeér, ott lakik a boldogság. A házaspár eldöntötte, hogy felkeresik ezt a helyet és addig nem térnek vissza, amíg meg nem találják azt.
Minden szűkölködést felvállalva vándoroltak a világban. Olvasták, hogy azon a helyen kell lenni egy ajtónak, amin csak kopogtatni kell, belépni és ott találják magukat az örök boldogságban.
Hosszú bolyongás után végül rátalált a házaspár, arra amit keresett... bekopogtattak és remegő szívvel várták, amint az ajtó kinyílt.
Beléptek és nagyon elcsodálkoztak!
Ugyanis ott álltak a saját lakásukban. Minden úgy volt, ahogy ők otthagyták.
Nem, nem egészen! Ott volt egy újabb ajtó, ami kintre vezetett és nyitva állt...

Ekkor értették meg: hogy a hely, ahol az ég a földdel összeér, - ahol a boldogság lakozik -, az a Földünk, ahol élünk. Ott van, ahol épp élünk, nekünk csak az ajtót kell kinyitni!
(ismeretlen szerző)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése