"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hunyor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hunyor. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. február 22., hétfő

Tavaszt locsog a Chiemsee

Találtunk egy szakaszt a Chiemsee partján, amit eddig még nem fedeztünk fel. Természetesebb, csendesebb kevesebb emberi beavatkozással. Több a nádas, vizenyős, kevesebb a beépített rész.


Kampenwand 1.669 m
Wendelstein 1.838 m
Rimsting települése
Noha viharos szél fújt aznap, de a főnnek köszönhetően 15-16 fokot mutatott a hőmérő.
Megérkeztek a vadludak is, nagy vizimadár sereglet lepte el a partszakaszt. Vadkacsák, vadludak, szárcsák a partokon, vizen, sirályok és vércsék a levegőben.





Közeledésünket gyanakodva figyelte, majd odébbállt, de el nem repült. Fáradtnak és éhesnek tűntek. Van nekik zöld legelnivaló bőven. 
Hihetetlen, hogy micsoda ösztönnel szelik a vadlúdcsapatok a kilómétereket évente. Belső iránytűjükkel pontos érkezéssel a tavaszra. Olvastam, hogy a V alakú repülés “célja” az aerodinamika kihasználása. A formáció csúcsán a vezető az egyetlen, aki ezt nem tudja kihasználni, és ezért váltják egymást, hogy mindenki egyenlő arányban legyen leterhelve illetve kapjon erőre.
Bármerre nézek részletesebben az állatvilágban körül, mindig csak egy “eredmény” jön ki számomra... mégpedig, hogy csak tanulhatunk/tanulhatnánk tőlük.


 



Hallgassátok csak mit locsog a tó a nagy szélben...


Szárcsák igyekeztek felém, míg a tó dalát hallgattam. A szélben keletkezett hullámok ide-oda dobálták őket, beringatóztak a nádasba.

Csónak parkoló



Kivágott fák friss, még élénk színei tarkították az avart. De már ébredeznek a méhek is és táplálékukat egy fehér hunyor adta.

Hunyor

Kankalin

Nyílik a som virága
A nagy szél csavart egyet a felhőkön és kivillant a kék ég is, a napfény is átsejlett.


Beszabályozva
Ugye milyen ötletes? :-)

2016. február 16., kedd

A pihenés havában

A természet kalenáriuma (Dr. Xántus János) szerint január 21-től február 20-ig tart a pihenés hava. Ilyenkor látszólag élettelen az erdő, kihalt a mező. De nem most, talán 1958-ban még lehet, hogy így volt. Változik a változás is.
A nyírfák virágai nyiladoznak, sárgulnak-zöldülnek a fűzérek a fákon.

Nyírfa barkák

Az Inn folyó mentén jártunk a kavicsosban, a vizenyős nádasban. Persze válogattam némi követ és lépten nyomon fedeztük fel az ébredező tavaszt.

Inn


A kavicsok közt egy szintén szívós növény a martilapu sárgra virágai színesítik a még olykor szürke tájat.


Martilapu

  



Zsilipek a folyón, háttérben a Wendelstein havas csúcsai
Tavaszi tőzike telepekre találtunk a nedves bokrok alján. Zöld pöttyös kicsi harangjaik február elején ellentmondanak a pihenés havának. Március-áprilisra lennének programozva.

Tavaszi tőzikék


Más is mozgolódik, dolgozik itt a környéken. Alakítja a tájat ösztönei, élete szerint. A hódok.



Akár művészi is lehetne
 

A megrágott fákat aztán az emberek kivágják. Melyekből egyiket-másikat már bedrótoztak. Azt nem értem miért nem korábban, ha megvédeni szeretnék. Mit érnek azok a fák, amiket megrágtak majd megcsonkoltak..? döm-dödöm...


Az európai hódokról azt olvastam nem építenek hódvárakat és gátakat is csak ritkán emelnek. Nos, azt hiszem ezek a bajor hódok ezt nem tudják. Itt ugyanis gátakat is csinálnak. Jó pár évvel ezelőtti visszatelepítésük oly sikeres lett, hogy most már fokozottan figyelni kell a fadöntögetőkre. Ezek a 20-30 kg-os bundások pontosan tudják, hogy melyik fát melyik irányba kell dönteniük. Nem rég láttam egy filmet e rágcsálókról, ahol mutatták meddig rág el egy fatörzset, majd azt lábaival nekidőlve a kívánt irányba dönt ki. Fantasztikus! De jó lenne egyszer ezt élőben is megfigyelni.

A séta végére egy sötét színű hunyor-család tette fel a pontot. :-)


Hunyor