"Vágyaid olyanok, mint egy felbukkanó madárraj a házad felett. Elsuhannak. De ha fészket vernek az ereszed alatt, ott élnek, s ezért már te felelsz. Befogadtad őket!" Müller Péter

2014. október 28., kedd

Rodosz, a napfény szigete 4.

Első autós utunk a sziget legészakibb csúcsán elterülő fővárosába Rodoszra vitt. Oszmán neve Rodos, olasz neve Rodi nem véletlen maradt fenn a mai napig is a köznyelvben. A több évszázados török uralom, az olasz fennhatóság a fasizmus alatt mind formálta a város képét, nyomai a mai napig láthatók. 1948 óta a sziget ismét Görögországhoz tartozik és 40 évre rá 1988-ban lett a főváros óvárosa az UNESCO világörökség része.
A tengerparti város három nagy kikötővel büszkélkedhet. (Érdemes egy napot csak a kikötőkben eltölteni!) Kisebb-nagyobb hajók, luxusyachtok, óriás többemeletes óceánjárók mellett hadihajókat is megcsodálhatunk, van sok szép kavics is és más érdekesség...

Rodosz Emborio-kikötője


St. Nicholas világítótorony az Emborio-kitötőben

A világítótorony három szélmalommal

Motívum, ami gyakran visszaköszön

Emborio-kikötő
  


 

A Holland America Line - ahogy a nevében is benne van - egy holland-amerikai luxushajó társaság, amelyet dubrovniki kirándulásunk alkalmával ismerhettem meg először két igen kedves holland házaspár által. (15 féle hajótípussal négy kategóriába sorolva járják a világ tengereit, óceánjait)

Holland America Line egy hajója
 
Szinte már homokos az Akandia-kikötő partja


Egy hadihajó
A Mandráki öböl kikötőjét már Krisztus előtt 400-ban kiépítették és a mondák szerint itt állt a “Rodoszi kolosszus” egy 32 m magas bronzszobor, az ókor egyik csodája a hét közül. Sajnos a szobornak nyoma sincs, viszont a város címerállata egy szarvas pár „Elafos és Elafina“ hűen őrzik a kikötőt a mai napig is. Gyakran látni itt a padokon horgászó helyieket.


Elafos és Elafina


Így nézhetett ki a kolosszus
Fotó innen


Posta


Kormányzói hivatal





Kormányzói hivatal


Yachtklub

Murat Reis dzsámi

Kaszinó

Aquarium, ami nem bizonyult megnézésre érdemesnek

Felértünk a hal formájú sziget legészakibb csúcsára, ahol mindig nagy szél fúj az Égei-tenger felől. Csodás kavicsos strand, napozók és egy horgászt figyeltünk, aki egymás után kapkodta ki a halakat.
 

 

Odaát Törökörszág




Illatos plumériák

Fikuszmatuzsálemek

szökőkút


A tenger áttetsző színe sarkall egy üvegfenekű hajós kirándulásra a kikötők öbleiben. Talán fél órás volt az út, először követlenül a part mentén, majd később igen gyorsan a vizet tépve bement velünk a hajó a tengerre. Remélve, hogy láthatunk a 9 m mélységig valami igen érdekeset.

Hajók a Mandráki kikötőben
 
Indulás

Az üvegaljzat






Amikor fel kellett menni mindenkinek a fedélzetre, leülni és jól megkapaszkodni, akkor felkapcsolt a kapitány turbóra és szeltük a hullámokat az Égei-tengeren. Élvezet volt! (A török partok csak 10 km-re vannak, akár át is ugorhattunk volna...)
 
gyorsulunk


Apró halakon, egy nagyobb halon, némi tengeri uborkán, tengeri sünön és kőgolyókon túl igen sok szemetet, dobozos italok flakonjait, horgászhálót láttunk. (Felnőttjegy 5,- Euro 2014)

Az óvárost körülölelő erődítmény falai mellett autóút vezet, de gyalogosan is körbe lehet járni. Több kapu (11) enged be ma már keresztülszelni a város utcáit, amelyek nem olyan keskenyek és sikátorosak, ahogy vártam.





Az óvárost körülölelő védőfal melletti árokban ott hevernek a régről használatos kőgolyók, a falakon egykori címerek.











A belváros sok utcácskája, tere kaviccsal van kirakva, ahogy azt már Olaszországban, Máltán, Boszniában megszerettem. Itt mívesebbnél mívesebb alkotásokkal találkoztam, a sziget több településén jellegzetes. Többnyire fekete-fehér, de olykor vörös kövek díszitik a talajt a lábunk alatt.




A legszebbeket Lindos városkában találtam (erről később). Érdekelne, hogy hogy készült ez annak idején, hogy kezdtek neki, milyen séma alapján dolgoztak, mi motiválta őket a mintára.

Kavicsos, árnyas utcák


 

Az utcák színesek az üzletek, boltok, tavernák, kávézók kínálatától. Mindenki árul valamit. A turisták invitálását csak itt a fővárosban tapasztaltuk. Udvariasan szólítanak le, ajánlják a betérést és azt is megköszönik, ha válaszolunk és nem-et mondunk. Az üzleteknél - ellenben Törökországgal - nem szólítanak le, hogy vásároljál ezt-azt, nem akart senki semmit ránk tukmálni, ami enged a bámészkodásra. Érdekes, mert elég török maradt itt a régi időkből. (Úgy tűnik ez nem is török, hanem inkább arab szokás? Egyiptomban is jellemző volt.) 
Minden kapható nyilvánosan, ami nem erdeti, pl. Dior, Boss parfüm 2,50 Euro-ért, Ralph Lauren poló, cipő  20,00 Euro-ért… stb. :-(
Már az időszámításunk előtt virágzott a rodoszi kerámia és arany kézművesség. Ennek nyomai még most is láthatóak. Nagyon szép görögös motívumokkal ellátott amfórák, kerámia tányérok, színes kerámia termékek vehetők szuvenírként lépten nyomon. Talán nincs is utca a fővárosban, ahol ne lenne egy ékszerbolt, szebbnél szebb arany és ezüst ékszereknél. Az erős orosz turizmusnak/igénynek köszönhetően itt is - ahogy más görög szigeteken is - sok szörme és bőr üzlet található. Messziről elkerültük ezeket az árudákat, nincs egy cent sem amivel támogatnánk a szörmeárusítást.





Tengeri szivacsok minden mennyiségben



A művész utcákban nagyon jó portrékat készítenek személyről, fényképről. Egymás után ülnek a rajzolók és várják a turistákat.

Művész sétány platánfákkal

:-)

Hogy kerül a tök a platánra..?

A macska az autó tetejére..?

Egy szomorú papagáj a kalitkába..?


A gyakori frissítőket ajánló betérőket mi is gyakran látogattuk. Egy pohár frissen facsart narancslé 2,50 - 6,00 Euroba kerül, attól függően hol járunk a szigeten. Egy alkalommal muszakát ebédeltünk salátával a fővárosban, másszor pedig gyrost szalmakrumplival és pitával, salátával, amit finom rodoszi/görög borokkal vagy sörrel lehet leöblíteni. Több épület tetejét használják ki egy taverna vagy kávézó kialakítására, így szép a kilátás is. Az árak elfogadhatóak( 10,- Eu alatt), bár kétségtelen, hogy a főváros a legdrágább. Kisebb településeken jóval olcsóbban lehet fogyasztani. Minden ízlett, amit ettünk és frissen volt készítve. Ahol a muszakát ettük a pincér mikor megtudta, hogy magyar vagyok magyarul köszönt. Egyébként sehol nem hallottam magyar szót, nem találkoztunk ez idő alatt magyar turistával.

Hangulatos udvara egy tavernának







Néha a veszély odaföntről leselkedik ránk :-)

Rodosz "rózsájának" termése, a gránátalma




Ebéd a tetők felett, héttérben egy fehér török dzsámi

Szintén egy étterem a török negyedben, háttérben az óratorony

Szulejmán dzsámi



Az egyetlen pontos óra közterületen amit láttam :-)



Egy belvárosi hotel zöld/virágos bejárata

Narancs, pálma és hajnalka


Szulejmán dzsámi

A kerámia hagyománya visszaköszön a házfalak számtábláiról is, mind más, színes. A szállodánkban a szobák is kerámiaszámozást kaptak. Vannak üzletek, ahol meg is lehet venni a különböző színes mozaikszámokat.




A fővárosban sok a kóbor macska, kutya. Jámbor állatok, többnyire aludtak egy árnyas helyen, bizonyára jól vannak tartva, mind jó bőrben voltak. A macskák pofácskája sokkal markánsabb, mint felénk, tigrises vadóc külsőt mutattak.







A belvárosban, de az óvároson kívül egy fontos csomópontja ma is az egykori agóra központ, mely az olaszok által lett átépítve orientálisra. Számos kávézó, étterem, üzlet várja az ide látogatókat







A városi erőd




A Nagymesterek Palotája felé

A palota előtti gótikus bejárat



Nagymesterek Palotájának bejárata


A máltaiak által épített palota

A palota belső udvara




A homokkőfalak kincsei
Egyik kapun ki a másikon be, egyik bástyán ki a másokon be...
A tengerbe nyúló félszigeten követve a város kőfalát elérjük a Naillac tornyot, ahonnan szép kilátás nyílik a kikötőkre. Itt tömörültek afrikai nők és férfiak, akik több mint tolakodóan kéregettek, leszólítottak. (Óvatosnak kell lenni!)

Naillac torony felé




A város kőfala a Naillac toronytól


Naillac torony




Lesben állva egy kócsag