Erre a hegyre jár a környék minden tavasszal krókusz-nézőbe. Mi is, ha le nem késsük, mert akkor már a tavaszi enciánok várnak. Nem mintha az kevesebb élmény lenne!
Őszre is iktattunk be ide egy túrát, a még indiánnyáros novembert ezzel nyitottuk meg. Meg is kaptuk érte az ajándékunkat…
Ezennel egy másik úton csatlakoztunk a Fluderbach menti gyalogútra, kihagyva a vízesést, kihagyva a Duftbräu fogadót.
Talán még félúton sem jártunk, mikor egy széltől védett napos lankát lilásban pillantottunk meg. Őszi kikericsek, míg a szem ellátott.
Őszi kikericsek
A mintegy két órás gyaloglás felfelé az erdőn át mindig kellemes. Mégis szeretem és várom azt a pillanatot, amikor kiérünk az erdőből és megpillanthatom a napsütötte Heuberget.
A pillanat
Az egész délelőtt langyosra melegített köveken jól esett megpihenni. Van belőlük bőven.
"Mindig a fénybe nézz..." Ákos
Rövid időre akadt egy új társunk is.
Blöki :-)
A Daffnerwaldalm zsíroskenyere kifejezetten jól esett a napos házoldalban.
Visszafelé az alacsonyan járó nap hosszú árnyékokat vetett és bronzosabbnak tűntek a színek, mint előtte.
Van úgy, hogy másutt kötünk ki, mint az eredeti tervünk volt. Korábban ez számomra elképzelhetetlen volt. Mára megtanultam és élvezem a spontán adta lehetőségek új és érdekes oldalát nézni, értékelni, mert mindig magukban rejtik az újat, az ismeretlen varázsát.
Sachrang (738 m) településének szélén egy válaszút előtt Tirol Moosbauer vagy a Spitzsteinhaus felé.
Spitz - csúcs, Stein - kő, Haus - ház. Ízlelgettem a szót és elindultunk az irányba anélkül, hogy tudtuk volna mi vár ránk.
A Mitterleiten, mint egy tanösvény iskolások által készített festett kövek, információk kísérik a turistákat felfelé. Az út meglehetősen meredek, nagyon örültem a vándorbotoknak!
A legjobb ómen :-)
Ki lakik itt?
Elszórtan házak, almok, alig akad bárkinek is közvetlen szomszédja.
Az erdőn át vitt tovább az út, ami egyáltalán nem volt könnyű. Mondhatom a túra horror-szakasza. Az esőtől megázott sáron, mely gyakran a lehullott falevelektől takarva álcázta magát csúszkáltunk az igen meredek hegyoldalon. Kövek, gyökerek olykor olyan magasra kellett felhúzni magunkat, hogy áldás volt a túrabot. Őszi kűzdelem.
Lemaradtam
Visszapillantás
Ezek a látványok feledtetik a kűzdelmet
Talán ezek közül a fogadók közül néztük ki valamelyiket, de ilyen látvány után nem volt maradásunk, tovább kűzdöttünk az 1250 m felé.
Hisz már látszott a Spitzsteinhaus.
Encián csokor
Orvosi szemvidítófű
Szártalan bábakalács
Boróka
Egy bájos harangvirág
Spitzsteinhaus 1252 m
A látvány magáért beszélt itt is!
A "császár" Wilder Kaiser havas hegyei
Visszafelé a délutáni lemenő napfényben változtak a színek, árnyak.