"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csipkebogyó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csipkebogyó. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 14., hétfő

Novemberi kikericsek Heuberg felé

Erre a hegyre jár a környék minden tavasszal krókusz-nézőbe. Mi is, ha le nem késsük, mert akkor már a tavaszi enciánok várnak. Nem mintha az kevesebb élmény lenne!
Az ideit sikerült elkapnunk tavasszal. :-)

Őszre is iktattunk be ide egy túrát, a még indiánnyáros novembert ezzel nyitottuk meg. Meg is kaptuk érte az ajándékunkat…
Ezennel egy másik úton csatlakoztunk a Fluderbach menti gyalogútra, kihagyva a vízesést, kihagyva a Duftbräu fogadót.










Talán még félúton sem jártunk, mikor egy széltől védett napos lankát lilásban pillantottunk meg. Őszi kikericsek, míg a szem ellátott.
Őszi kikericsek


A mintegy két órás gyaloglás felfelé az erdőn át mindig kellemes. Mégis szeretem és várom azt a pillanatot, amikor kiérünk az erdőből és megpillanthatom a napsütötte Heuberget

A pillanat

Az egész délelőtt langyosra melegített köveken jól esett megpihenni. Van belőlük bőven.


"Mindig a fénybe nézz..." Ákos


 



Rövid időre akadt egy új társunk is.

Blöki :-)
A Daffnerwaldalm zsíroskenyere kifejezetten jól esett a napos házoldalban. 
Visszafelé az alacsonyan járó nap hosszú árnyékokat vetett és bronzosabbnak tűntek a színek, mint előtte.



 

2016. november 9., szerda

Arany oktober 4. 1252 m Spitzsteinhaus

Van úgy, hogy másutt kötünk ki, mint az eredeti tervünk volt. Korábban ez számomra elképzelhetetlen volt. Mára megtanultam és élvezem a spontán adta lehetőségek új és érdekes oldalát nézni, értékelni, mert mindig magukban rejtik az újat, az ismeretlen varázsát.


Sachrang (738 m) településének szélén egy válaszút előtt Tirol Moosbauer vagy a Spitzsteinhaus felé.  
Spitz - csúcs, Stein - kő, Haus - ház. Ízlelgettem a szót és elindultunk az irányba anélkül, hogy tudtuk volna mi vár ránk.


A Mitterleiten, mint egy tanösvény iskolások által készített festett kövek, információk kísérik a turistákat felfelé. Az út meglehetősen meredek, nagyon örültem a vándorbotoknak!

A legjobb ómen :-)





Ki lakik itt?



Elszórtan házak, almok, alig akad bárkinek is közvetlen szomszédja.


 



Az erdőn át vitt tovább az út, ami egyáltalán nem volt könnyű. Mondhatom a túra horror-szakasza. Az esőtől megázott sáron, mely gyakran a lehullott falevelektől takarva álcázta magát csúszkáltunk az igen meredek hegyoldalon. Kövek, gyökerek olykor olyan magasra kellett felhúzni magunkat, hogy áldás volt a túrabot. Őszi kűzdelem.



Lemaradtam
Visszapillantás

Ezek a látványok feledtetik a kűzdelmet 

Talán ezek közül a fogadók közül néztük ki valamelyiket, de ilyen látvány után nem volt maradásunk, tovább kűzdöttünk az 1250 m felé.
 

Hisz már látszott a Spitzsteinhaus.


Encián csokor
Orvosi szemvidítófű
Szártalan bábakalács
Boróka
 
Egy bájos harangvirág
Spitzsteinhaus 1252 m

A látvány magáért beszélt itt is!






A "császár" Wilder Kaiser havas hegyei

Visszafelé a délutáni lemenő napfényben változtak a színek, árnyak.





Innen már nincs messze a csúcs