"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2014. június 27., péntek

Vannak napok...

amikor az apró pillanatok a fontosak, más nem létezik, csak én és ezek az apróságok, hisz én is egy apróság vagyok, eggyé leszünk.
Amelie világa után szabadon, Kavics világa...


A patakban kígyózó nagy víziboglárka, fátyolos lengése, lágy nőies mozgása, a vízből kikandikáló aprócska fehér virágai… biztonságot adó szőnyeg a patak sodrásában a kiskacsáknak.






Nagy víziboglárka





































Ránézek és mindig a magyar árvalányhaj jut eszembe







Pipulkának tartozom képekkel és magyarázattal. Még márciusban az apró pillanatok bejegyzésem alkalmával ígértem meg neki, hogy figyelemmel fogok egy növényt kísérni és tájékoztatom, hogy mi az, továbbá a “ringlispil” fákról is hozok lombos képeket.

Ami pár hónapja pirosan hajtott nem más mint rebarbara féle
Pipulka ringlispil fája lombosan egy platán féle

Aki még emlékszik az illatos tündérfámra, amit az idén fedeztem fel magamnak, nos “őt” is meglátogattam. Szépséges termései nőttek júniusra.

Illatos tündérfa termése
Kaszálták a parkban, a folyóparton a füvet, mennyei friss szénaillat terjengett mindenütt, gyorsan megmentettem pár szál rezgőt a vázámba száraz virágnak. Nem tudom mi a becsületes neve, gyerekkorom óta csak így ismerem, mert amikor már száraz, az apró szív alakú virágok csak úgy rezegnek.



REZGŐ NYÁR...