A mi hegyünk újra itthon

Az óceán partjáról visszatérve hűen a mi hegyünkre siettünk. (Fotók május 25.) 

Meg kellett néznem a fenyőfámat és rajta az erdei szamóca tövet. Már hiányoztak, már megszokássá vált, beleivódik az életünkbe a környék, az út, az ott élő növények, mint a víz, amit naponta magunkhoz veszünk.

Az idei májusi túrát sem hagyhattuk ki! Ezennel a középállomástól (920 m) - aháva gyalog mentünk fel, de lehet oda is felliftezni - a kabinos felvonóval felmentünk Samerberg csúcsára a Hochries-re 1.568 m magasra.

A fám a szamócabokorral

Mécsvirágok

A felvonó szerencsemalacai :-)

Míg a felvonónál várakoztunk páran egy fiatal párra lettem figyelmes. Magyarul beszélgettek és tanakodtak, hogy lehet e jegyet venni, mikor lehet felmenni. Megszólítottam őket és beszélgettünk. Itt élnek és dolgoznak egy jó másfél órára tőlünk. Aznap reggel gondolkodtak, hogy a Chiemsee-hez vagy a hegyekbe menjenek e. Győzőtt a magasság! Együtt mentünk a Hochries-re fel.

Balra a Siemsee, jobbra a Chiemsee látható

Siemsee

Odafenn szeles, hűvös idő fogadott bennünket. Mégis a látvány, a nyíló virágok szelidítettek a hangulaton. Azért egy idő után jól esett a csúcson álló hütte belsejében átmelegedni és egy kicsit az épület múltjában elmerülni.

A háttérben a Kampenwand csúcsa

Tavaszi enciánok

Alpesi harangrojt

Az első hütte - félúton, nem a csúcsra - már az 1.900-as évek elején megépült. A hegy tetejére a síelőknek 1.914-ben viszontagságok és nehézségek árán került egy egyszerű faház. 30 hordár kűzdötte fel egy nyár alatt az építkezéshez szükséges alapanyagokat.

Az első kép 1914 tele, a második a közelmúlt

Egy ideig elnéztük a siklóernyősöket is akik a csúcskeresztnél ugranak alá, de a csípős hideg nem marasztalt bennünket.

Visszaérve a 900 m-re kirándultunk még egyet a zergeboglárok között.

Európai zergeboglárok

Zergeboglár mécsesvirágok közt

Jó (volt) az itthon érezése a távol után.

Arany október 5. Samerberg a mi hegyünk :-)

Hűségesen az arany októbert “a mi hegyünkkel” búcsúztattuk. Hétköznap, csendben, szinte magunkban jártunk ott. Nem sok dolgot találok szebbnek, megnyugtatóbbnak, telibbnek, az ilyen napoknál.

A városban esett, a hegy aljában már csak szemerkélt az eső, reméltük felfelé haladva elkúsznak a felhők felettünk. Az esőcseppek között sercegve peregtek az elsárgult falevelek is. Utolsó leheletüket az aszfaltra, a fűbe engedve bevégeztettek.

Mégis - vagy épp ebben - az elmúlásban is fellelhetők a természet művészetei.

Egyszerűen csodálatos!

Lenn a városban esett az eső

Természetes, hogy a már évek óta figyelemmel kísért Y fenyőm hajlatában megnéztem a kis szamócatövet. Már igen csak megerősödött és még szép zöld volt!

Betértünk a Käse Alm fogadóba. Mi voltunk az egyetlen vendégek.

Szervusz október! Jövőre találkozunk!

1568 m-en, ahol az erdei turbánliliomok élnek

Barátaink egy hétvégét nálunk töltöttek a szándékkal, hogy velünk kirándulnak. Kérésükre ne túl nehéz utat válasszunk, a döntés a “mi hegyünk-re” esett. Közép állomásáig gyalog fel, a felvonóval tovább az 1500 m-ig és onnan gyalog le. Négyen voltunk és hű kutyájuk Fussel (Fuzel) is velünk tartott.

Fussel

Az “öreg úr” a finomabbnál finomabb és ismeretlen illatoktól izgatottan szaladgált előttünk, mögöttünk.

Koncentráció

Kiválasztott fámon élő erdei szamócák már leértek, szépen megerősödött, bebokrosodott. Évek óta figyelem, ahogy egy fenyőfa törzsén él és virul ez az epercsalád.

Épp virágzásba indult a mérgező maszlagos nadragulya (Bella Donna). Kedves kis harang formájú virágai később a halálosan mérgező fekete bogyókat nevelik ki.

Maszlagos nadragulya

Még zöld bogyói

Miután felértünk a felvonó középállomásáig, jegyet váltottunk (csak felfelé, felnőtt 11,- Eu 2016.) és indultunk a többi siklóernyőssel és azok felszerelésével felfelé... 

A felvonóból a Käser Alm

Inn folyó

Siemsee tó

Hochrieshütte

Hochries 1.568 m

Élveztük a kilátást, a siklóernyősök ugrásait, de meglehetősen hűvös volt e magasságban és jól esett a Hochrieshütte melege.

"Így ízlenek a hegyek" :-)

Energiával tankolva indultunk le az 1500 m-ről, ahol az Alpok rododendronja, az alpesi rózsák épp teljes pompában virágoztak.

Alpesi rózsa

A virágok színeiben a rózsaszín és lillás színek uralkodtak, csak elvétve egy-egy sárga folt.

Úgy tűnik nekem, hogy az idén igen-igen sok a kosbor. Bármerre jártunk a bajor Alpokban tömegével virítottak a lankákon, olykor hosszú 10-15 cm-es virágzattal, csodaszép rajzolattal az egyes virágcsészéken.

Kosboros

  

Kosbor

Varjúköröm

Törpe harangvirágok

Réti füzény

Nyári orgona

Első pillanatban megörültem mikor egy fekete szalamandrát fedeztem fel egy kövön, de hamar kiderült, hogy sajnos nem élt. Aztán még hármat szintúgy majd kiszáradt állapotban. Nem tudom mi történhetett ezekkel a még nem teljesen kifejlett példányokkal.

 

Almok, hütték amerre a szem ellát

Jó két éve, hogy a hegy lábától egyhuzamban megmásztuk a majd 1.600 m-t. Ezennel “csak” a lefelemenet volt a terv. Szememmel pásztáztam a meredeket, mert tudtam, hogy az erdei turbánliliom nyílásának épp itt az ideje..

 

Sokára, de megláttuk az elsőt, majd a másodikat és még többet! Teljes volt az örömöm!

 

Erdei turbánliliomok

Magunk mögött hagyva a csúcs.

Már jól látszik a középállomás és a Käser Alm. 

Már közeledtünk a középállomás felé, amikor egy napos, szélcsendes helyen nagy surrogásra figyeltem fel. Egy szivárványos szárnyú szitakötő szállt le mellettem egy fűszálra. Csodálom ezeket a repülő akrobatákat, volt vagy 12-15 cm szárnyainak fesztávolsága.

Szorgos feketerigó teli csőrrel pihent meg egy sziklán.

Az előző napi esőzésektől az útszéleken pocsolyák csillogtak. A legelésző gulya ebből is ontotta a szomját.

Kellemesen elfáradtunk!