"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pára. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: pára. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. február 3., péntek

Jön, jön…

Jön a tavasz, nincs már kétségem felőle!
Végre a régi, melegen arcomat sütő nap tolta szét a felhőket reggel. Még nagyon párás volt, mikor elindultam, de minden sugárzó jónak ígérkezett.



Az árnyékban még lógnak a jégcsapok, de napjaik megszámlálva. Csöpög, kopog az eresz mindenütt. Izgatottan csivitelnek a madarak - ők előbb értesülnek - az éjszakai munkás is dolgozott a folyóparton...




A hegyekből összegyűlt hólétől és a sok esőtől a Mangfall folyó is megdagadt. A nap egyre melegebben sütött, kékült az ég, a madarak egyre hangosabban kiáltották “jön a tavasz!”


A patakparton eltűnő hó alól a föld is fellélegzett, elengedte, kiizzadta páráját.




Feltöltődve álltam a párában, mint egy szaunában - ezt földanya adta, - szippantottam magamba a nedves földillatú levegőt, arcomat melegítette a nap. Ébredés - újjászületés a téli napok után.







„Az emberek többsége az újjászületés fogalmát csak a tényleges halállal tudja összekapcsolni, holott egy emberi élet során többször is újjá kell születni a fejlődés érdekében.“ Boldizsár Ildikó

2014. május 20., kedd

Párás tavaszi reggeleken

Mindig érdemes korán kelni, de ha a tavaszi felszálló köd reggelén tesszük, akkor már duplán megéri. Egy varázslatos reggel fényeihez varázslatos zenét ajánlok Yann Tiersentől az Amelie csodálatos élete című filmből. A sokat vitatott és ugyanakkor sokat imádott film egyik betétdala nagy zenekari változata a kedvencem.
Mint Amelie saját teremtett világa olyan volt nekem ez a reggel...



“Az élet nem más, mint egy előadás végtelen próbája, ami soha nem játszódik le.”



“A boldogság mint a Tour de France, sokáig várunk rá, aztán elrohan mellettünk.”



"Ha te nem volnál, érzéseim csak a régmúlt érzések árnyképei volnának."







“Furcsa az élet. Amíg kicsik vagyunk nagyon lassan telik minden majd hirtelen 50 évesek leszünk… és mindaz, ami a gyermekkorunkból marad elfér egy dobozkában, megrozsdásodva és összezsugorodva.”






Szállt a pára, mint a füst, mire hazaértem a hajamba, ruházatomba beleivódtak a páracseppek… hazavittem a harmatillatot.