Egy csepp Andalúzia 1.

Andalúzia ízéről először igazán Coelho tollából ismertem meg egyet és mást. Ismerős volt addig a flamenco, az andalúz bor, lovak és a bikaviadalok. Amire itt leltem a néhány napon Andalúzia legnyugatibb csücskében ezeken túl, az egy olyan világ ajtaját nyitotta meg előttem, ami még igen sok látnivalót ígér és vonz.

Odáig nem csak km-eket, hanem az időben is utaztunk.

A francia Alpok havas csúcsai napsütésben

Szó szerint ugráltunk az időben, egész pontosan az időzónákban. Repülőnk a portugál Faro városába vitt bennünket. Portugáliában egy órával korábbi az idő Közép-Európához képest.

Faro városa, háttérben Ria Formosa lagúnák

Algavre partjai, Quarteria városa  

A reptér körüli lagúnák, folyók, árterek

Faro pici reptere

A reptérről kisbusszal mentünk át Andalúziába, ahol megegyezik az időzóna hazánkkal. Így történt, hogy ide-oda ugráltunk az időben.

Időzónák

Forrás

Portugáliát Andalúziától a Guadiana folyó választja el egymástól, mely az Ibériai-félsziget egyik leghosszabb folyója. Felette egy impozáns híd feszül, mely szállásunkhoz vezetett. 

Guadiana folyó és hídja

Andalúzia Spanyolország legdélebbi részén az Atlanti-óceán és az Alborán-tenger között, Gibraltár szomszédságában húzódik.

  

Forrás

Dominikai Köztársaság, a zöld sziget 1.

Különös izgalommal készültünk erre a kalandra, távol az otthonunktól, a szokásainktól, a mentalitástól. Mit kaphatunk, láthatunk, élhetünk meg az óceán túloldalán.

Münchenben borús időben startolt a repülőnk Puerto Plata repterére, ami a Dominikai Köztársaság északi oldalán található.

Magyarul szinte csak Dominikának emlegetik a Haitivel szomszédosan megosztó szigetet, pedig a karib szigetek között is található egy picike sziget (754 km2), mely a Dominika nevet viseli, egész pontosan Dominikai Közösség.

Forrás: Terkepek.net

Müncheni reptér

Átgurulva az autóút feletti hídon

Minden csak nézet kérdése...

München folyója, az Isar

A majd 10 órás repülőút egész végig szikrázóan napos volt, miután felemelkedtünk a felhők fölé. Az időeltolódás (5 óra +) odafelé is nekünk játszott, együtt repültünk a Nappal. 

Gyorsan és kellemesen telt az utazás, köszönet az Air Berlin légitársaságnak (Nem a reklám helye, de ami tetszik azt szívesen teszem közzé).

Kb. feleúton az Atlantik felett

Hevesen vert a szívem, amikor a sziget első partszakaszai felvillantak a süllyedési szakaszban. Az Atlantik csodás kék színe és a sziget zöldje. Az első, ami azonnal feltűnt, hogy minden zöld, most amikor ott épp tél van, ami 16 foknál sosem hidegebb.

Megérkeztünkkor felhős-napos idő fogadott, 26-27 fok meleggel. A legjobb átmenet a hűvös alpesi időből a trópusi télbe.

Puerto Plata reptere egy egy nyomvonalas kis repülőtér, fogadóépülete felújított tiszta. Az országnak kilenc nemzetközi repülőtere van a majd 50.000 km2-re és 10 millió lakosra nézve.

Magas páratartalom csapott meg a gépből kiszállva, szauna-effektus. Előtte esett, tócsák, nedves illat, ami még intenzívebbé tette a beszippantani valókat.

Puerto Plata

Míg a 45 perces buszozással elértük a szállodánkat csak ámuldoztam a dús növényzet gazdagságán! Már akkor sejtettem, hogy látnivalóban nem lesz hiány...

Müncheni pillanatok

Bármi okból Münchenbe megyek, el nem szalasztom, hogy a fényképezőgépet magammal vigyem. Hisz ott (is) mindig látok megörökíteni valót, mégha sietős is a dolgom. Persze nem nehéz, szeretem a város hangulatát, az ottani feelinget.

Mindig akad valami újdonság a változatlan több száz éves vagy a modern épületek között.

A repülőtér Terminal 2-es fedett aulájában mindenképp. Most épp kezdő szörfösök probálhatták ki magukat a mesterséges hullámok között/felett. Igazi nyaralási hangulatot varázsolt ezzel a Lufthansa az idelátogatnak. A karibi ézés jól megfért a sörkert mellett. :-D

Az aulában a reptér névadójának - Franz Josef Strauß - születésenek évfordulójára egy kiállítást rendeztek egy német karikaturista vicces képeiből.

Franz Josef Strauß

Az elmaradhatatlan Marienplatz, ahol mindig annyi a turista, a nézelődő.

A városháza, háttérben a Miasszonyunk temploma

A neogótikus stílusban készült épület annyi figyelemre méltó apró részlettel rendelkezik, hogy arról sok-sok bejegyzést lehetne írni...

 

Mária oszlop a tér közepén

A belváros változatosságáról az utcai művészek is gondoskodnak.

Akit most lencsevégre kaptam egy ötletes vízrendszerrel dolgozott. Igen nagy sikerrel, tömeg állta körbe és ha egész nap úgy ment mint azalatt a pár perc alatt amit láttam, jó kis órabérrel térhetet haza. Szemesnek/ötletesnek áll a világ.

Hirmer divatház, nyaranta muskátlival gazdagon

München - sör

Az elmúlt hétvégét München közelében barátoknál töltöttük. Új helyre költöztek, háztűznézőbe-falunézőbe mentünk hozzájuk. Nagyszoknyás felhők az égen, sík alföldi táj, pitypangos mezők fogadtak bennünket.

München külterületein sok a repcemező - gyakran fotóztam már odafentről, ha repülőről volt szerencsém a tájat megcsodálni - itt még csak most kezdenek a sárga virágfejek bontakozni. Annál inkább virítanak a pitypangok és beindultak a tulipánok is. A gyümölcsfák fehér és rózsaszín díszbe öltöztek, gyönyörű a táj.

Egy dombon álló sörkertben kötöttünk ki és rengeteg repülőt láttunk igyekezni a közeli müncheni reptérre.

Kilátás a sörkertből 1.

Kilátás a sörkertből 2.

Repülők érkeznek a müncheni reptérre

Háztűznéző-sörkert után a sör nyomát követve célba vettük a müncheni tavaszi sörfesztivált, ahol idén is rengeteg külföldi volt a városban.

Ez alkalommal nem voltunk olyan szemfülesek, mint tavaly, hogy időben a sörsátor előtt vártuk volna a bebocsátást. Mire mentünk mindkét sörsátor előtt akkora tömeg várt, hogy lemondtunk a bejutásról.

Várakozók a Hippordom sátra előtt

Bejártuk a búcsú területét, az óriáskerék kimaradt. Hűvös volt és szemerkélt az eső. Ettünk finom kürtöskalácsot, lángosos sátrat is találtunk. Barátnőm felhívására láttam, hogy kínálnak édes nutellás lángost is az általunk megszokott sós változatok mellett. Kedvelem az új és különleges ízeket, de lángosban nekem csak a magyaros sós ízek jöhetnek számításba. :-)

Másnap, ha már ilyen közel jártunk a müncheni reptérhez, nem hagyhattuk ki a nézelődést a hatalmas gépmadarak között.

München repülőtere

Franz Josef Strauß

Terminal 1 és 2 a legújabb Audi Q7-es kiállítással

Rajtunk kívül még igen sokan hódolnak ennek a hobbinak. Érdeklődők, szülők gyerekeikkel, fotósok hatalmas objektívekkel mind ott csüngtek a szöges drót mögött és figyelték a startoló repülőket. Mint egy busz vagy vonat állomáson, öt percenként indultak, dübörögtek a kerozingépek a pályákon. Egyik a másik után gurult be a startpozícióra és emelkedtek a magasba. Nagy izgatottság fog el a látványtól és szállnék azonnal egy gépbe, alig várom már a következő lehetőséget. Újabb légitársaságok gépeit fedeztem fel és volt olyan kedves pilóta is, aki a start előtt letekerte az ablakot, és integetett a bámészkodóknak.

Bámészkodók

Az autóút feletti hídon gurulnak át a gépek

A hegyeink vártak haza...