"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: encián. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: encián. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. július 1., szombat

A mi hegyünk újra itthon

Az óceán partjáról visszatérve hűen a mi hegyünkre siettünk. (Fotók május 25.) 
Meg kellett néznem a fenyőfámat és rajta az erdei szamóca tövet. Már hiányoztak, már megszokássá vált, beleivódik az életünkbe a környék, az út, az ott élő növények, mint a víz, amit naponta magunkhoz veszünk.
Az idei májusi túrát sem hagyhattuk ki! Ezennel a középállomástól (920 m) - aháva gyalog mentünk fel, de lehet oda is felliftezni - a kabinos felvonóval felmentünk Samerberg csúcsára a Hochries-re 1.568 m magasra.




A fám a szamócabokorral
Mécsvirágok
A felvonó szerencsemalacai :-)

Míg a felvonónál várakoztunk páran egy fiatal párra lettem figyelmes. Magyarul beszélgettek és tanakodtak, hogy lehet e jegyet venni, mikor lehet felmenni. Megszólítottam őket és beszélgettünk. Itt élnek és dolgoznak egy jó másfél órára tőlünk. Aznap reggel gondolkodtak, hogy a Chiemsee-hez vagy a hegyekbe menjenek e. Győzőtt a magasság! Együtt mentünk a Hochries-re fel.





Balra a Siemsee, jobbra a Chiemsee látható
Siemsee
Odafenn szeles, hűvös idő fogadott bennünket. Mégis a látvány, a nyíló virágok szelidítettek a hangulaton. Azért egy idő után jól esett a csúcson álló hütte belsejében átmelegedni és egy kicsit az épület múltjában elmerülni.


A háttérben a Kampenwand csúcsa
Tavaszi enciánok


Alpesi harangrojt
Az első hütte - félúton, nem a csúcsra - már az 1.900-as évek elején megépült. A hegy tetejére a síelőknek 1.914-ben viszontagságok és nehézségek árán került egy egyszerű faház. 30 hordár kűzdötte fel egy nyár alatt az építkezéshez szükséges alapanyagokat.


Az első kép 1914 tele, a második a közelmúlt

Egy ideig elnéztük a siklóernyősöket is akik a csúcskeresztnél ugranak alá, de a csípős hideg nem marasztalt bennünket.









Visszaérve a 900 m-re kirándultunk még egyet a zergeboglárok között.




Európai zergeboglárok
Zergeboglár mécsesvirágok közt


Jó (volt) az itthon érezése a távol után.

2017. május 5., péntek

A hó előtt 1.120 m-en, Wuhrstein Alm

A Geigelstein már egy régi ismerősünk, különböző oldaláról is megközelítettük. Átnéztem az ide tartózó régebbi bejegyzéseket és igen meglepődtem.



Az első bejegyzésem ugyan 2012-ben volt, de az első túra és annak fotói(nem túl jók) azt a völgyet is mutatták, ahol az elmúlt hétvégén jártunk. ÉS nem emlékeztem rá… párom mondta, hogy mi már jártunk itt, de számomra semmi sem volt ismerős. Teljes túra-blackout. Egyébként egy fa, egy patak, egy völgy mindig beugrik, ha már jártam ott. Mire is jó még, hogy vezetem ezt a blogot!

Ettenhausen és Schleching az osztrák bajor határ közelében fekvő kis települések. Az itteni Geigelstein felvonó előtti parkolóból (620 m) indult a túránk barátainkkal. Cél a Wuhrstein Alm (1.120 m), ami kora tavasszal is nyitva van.

Ettenhausen egy kis fazsindelyes kápolnája
A Lochbach patak mellett haladtunk - mely a Tiroler Achen folyó egy tápláló patakja - felfelé és ez az egyetlen kezdeti pont volt csak ismerős, hogy itt jártunk már, aztán a fonál megszakadt.



kén




Az első pillangók is megjelentek május elsejére.


Bókoló fogasír
Csoportosulás

Az erdőben egy mátyásmadárra lettünk figyelmesek. A. azonnal fényképezőgépet ragadott, neki sokkal jobb fotót sikerült lőnie, mint nekem. Azért még felismerhető.
Mátyásmadár


Az első hütte, de még nem a miénk

Fenyőtemető és fenyőiskola

Tiroler Achen folyó
Lemaradtam a csapattól
Elérhettük az 1.000 m-t, nyíltak a tavaszi enciánok.

Tavaszi enciánok

Visszapillantás
A teljes út egyformán meredek, fokozott lassúsággal lehet haladni, bár egyre feljebb jutva a kilátás mindig megálljt parancsol. Egy gyönyörű völgy tárul elént a cél közelében!


Balra fent a célunk

Virágos zöld legelők, fehér és szürke hegyoldalak a festőket ihlető képe az Alpoknak. A legelő felett remegett a levegő, a havas oldalak párásan olvadtak.






A mostani kép, ami elárulta az egykori fotót (sajnos Google nem jeleníti már meg)

Ezen a magasságon megszólalt a kakukk is. Noha elég messze tőlünk, de a hangjáról és széttárt faroktollazatáról is némiképp azonosítható.











Érdekes formációk a hegygerincen
A. szerint Csontváry:Magányos cédrus-a



A kilátás





Webkamerájuk is van

Kaspressknödel levessel frissítettünk. Egy érdekes - számomra finom - és laktató “szegényember étele” a hegyekben is, de bajor, osztrák részen mindenütt megtalálható az étlapon. Egy gombóc, mely megmaradt zsemle vagy perec, érett sajt és fűszerek segítségével készül. Laposra formálják a gombócokat, kisütik. Tálalják hús mellé, mártással, savanyú káposztával, de leves feltétele is lehet. Belépve a hüttébe éreztem az illatokból, hogy itt ez az étel is készül, a sajt illata ärulkodik.

A Wuhrstein Alm 80 főig szállást is tud biztosítani, rendezvényeket is bonyolít. Weboldalukon még több szép képet is találunk az egyéb információk mellett. (wuhrsteinalm.de)

Sűrű szürke felhők gyülekeztek indultunk lefelé és szerencsésen le is értünk mielőtt az eső eleredt. Este még benéztem az alm webkamerájára és meglepődve láttam, hogy mindent hó borított.