Rodosz, a napfény szigete 1.

Régi olvasóim tudják, hogy igen kedvelem a repülést. Egy nyaralás repülővel számomra mindig dupla öröm, maga a repülés élménye, felismerni, meghatározni odafentről valamit. A világ odafentről (is) egy csodás dolog, ennek az érzése számomra tele katarzissal.

Külön öröm, ha a repülési idő napfelkeltére vagy napnyugtára esik, játék a fényekkel.

Rodoszra, a napfény szigetére vitt a repülőnk és már akkor útra keltünk, amikor "ő" még szunyókált, ébredezett...

A felkelő nap fényében egy szemközti repülő vörös csíkot húz

A nap fénye megvilágítja a hófehér sűrű felhőket, olykor egy-egy hegy csúcsa átszúrja a felhőtakarót.

A felhők alá ereszkedés után az első görög szigetek, amelyeket felismertem:

 

Kampos és Pátmos szigetei

Kos

Kos reptere

Szállodák Kos tengerpartján

Egy török félsziget Kos közelében

Symi szigete

Panormitis öböl Symi szigetén

Rodosz kikötői

Rodosz óvárosa

Keleti tengerpart szállodákkal

Rodosz fővárosának neve megegyezik a sziget nevével, a sziget legészakibb csücskén található. Közelében a repülőtér, ami nem érte el az “érdemes lefotózni” kategóriát.

Rodosz

A napfény szigete címre tökéletesen rászolgál a sziget, az év 365 napján 300 napot sütkérezhetünk, tettük mi is, már elviselhető fokon (levegő 25-29 fok, tenger 23-24 fok).

A sziget a Dodekanészosz-szigetcsoport legnagyobb tagja, és a negyedik legnagyobb görög sziget. Rodosz neve az ógörög rózsa szóra vezethető vissza, valószínüleg a gránátalma virágáról kapta. A fát vagy bokrot gyakran láttuk mindenfelé. Október elején töltöttünk el ott 8 napot, amikorra már a gyümölcsök csüngtek a fákon a virágok helyett.

Úgy képzeltem, hogy virágokat úgy általában már nem igen fogok találni a szigeten, májusban biztos pompás arcát mutatja a környék. Valóban, az aljnövényzet kiégve várt, száraz virágok tömege a kövek között, mindenütt öde, mégis itt-ott felfedeztem egy-egy szépséget!

Fenyőfélék, tuják, virágzó tamariskák, olajfák, füge, datolya, citrom és mandarin mellett több helyen platánfákkal találkoztunk.

A hibiszkuszok, a leanderek, kefevirág és a sokszínű bougainvillea most is mindenfelé pompáztak még vagy ismét. Zöld fű, sétányvirágok kizárólag az öntözött szállodák területein voltak láthatók.

Szállodánk a déli parton Kiotari településén, közvetlenül a tengerparton fekszik. Tengerrenéző szobánkból éjjel a telihold, reggelente a vörösen felkelő nap üdvözölt.

A tengerpartról, a zöld mögött áll a szállodánk

A szállodának volt egy kandúrja, Zeusznak hívtam. Tudatában lehettett egyedi jó dolgának, mindenki csak neki kedveskedett, ha kedve támadt játszadozott, rohangálát, egyébként méltóságtejesen feküdt a virágok között.

Zeusz

Mint a gyermekkori napfelkelték…

... igen, ma is pont úgy néz ki, mint mikor még otthon éltem, a szülői házban. Ott a fák mögött, a Vértes hegyei mögül kel fel a nap.

Egyik kedvenc versem Bereczki Ferenctől jutott eszembe:

A régi tanya emlékére

A város felől lépkedtem a földanyán,

Mikor megpillantottam a régi tanyát.

Emlékeim a múlt emléke járta át.

Majd a ház előtt megláttam a régi körtefát.

Ágait bő termés húzta le a föld felé.

Nem volt ott gyermekhad, mely harapott belé...

Árván állt a tanya, tele méltósággal,

Dacolva a mai rossz világgal.

Ej! Ha ő most mesélni is tudna!

Hány gyermek szaladt ki a dűlőútra.

Számtalan szebbnél szebb emlékek.

Életek, sorsok, leányok, legények.

Télen nagyszülők a tűz körül,

Mely alatt kis cica jókat szenderül.

Régi szép emlékek, nagy beszélgetések.

Szomszédból is sokat itt estéztek.

Beszéltek múltról, és a máról,

Életről és az elmúlásról.

A petróleumlámpa fénye szépen pislogott.

Odakinn a Bodri nagyokat vakkantott.

De jó lenne még egyszer gyermeknek lenni!

Nagymama ölében házi cipót enni.

Jó lenne az iskolából oda hazamenni,

Nővéremmel az utat végigveszekedni.

Kicsiny jószágokat mind megetetni,

Nyári nagy melegben jó nagyot aludni.

Gondolatban én is ott vagyok veled.

Most látom csak, csillog a két szemed.

Tudom, míg élünk, feledni nem lehet,

Mert onnan indultál és kaptad az életet.

Ne menj el mellette csak úgy soha!

Lehet az élet bármilyen mostoha,

Legyen örök emlék e drága kis tanya.

                                         Bereczki Ferenc

Keleten a napfelkelte, nyugaton a telihold vigyorgott erre a különleges reggelre.

Aznap más csodával is megajándékozott a természet. A pára apró vízcseppjei megtelepedtek a szorgos pókok készítette több km hosszú pókhálókon. Olyan szorgalmasan dolgoztak az éjszaka, hogy minden bokrot, fát, sövényt dúsan beszőttek-átszőttek-összekötöztek. A rajtuk megcsillanó harmatcseppek pici gyönygygolyókként tündököltek a napfényben.

Az összeszőtt kert

A buxus megkötözve

vagy bekötözve

A cukorsüveg párolog a nap melegétől

Behálózva a cukorsüveg is

A zanót mint egy karácsonyfa feldíszítve

Anya gyönyörűséges őszi virágai

A szőlős hegyoldalunk, az ottani táj, a környezet is egykori emlékeim közé tartozik. Jó volt elraktározni, újra feltöltődni...