Chiemsee vitorlás

Végre esett. Akkor is mentünk amikor esőre állt. Mégha szürke gomolygós-felhős is, gyönyörű.

“Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:

Egész világ nem a mi birtokunk;

Amennyit a szív felfoghat magába,

Sajátunknak csak annyit mondhatunk.” 

(Vörösmarty Mihály)

Mi ez, ha nem egy Chiemsee vitorlás? A kavicsok közti bogarászáskor találtam.

:-)

„Mindenhez van jogom,

Hát játszom,

Fentről gyereknek,

Lentről embernek látszom.” 

(Ratkó József)

“Figyeljünk oda, mit mond a gyermek, akit a lelkünkben őrzünk. Ne szégyenkezzünk miatta. Ne hagyjuk, hogy féljen attól, hogy egyedül marad, és nem hallgatjuk meg. Engedjük meg, hogy egy kicsit ő vegye a kezébe életünk irányítását. Ez a gyermek tudja, hogy minden nap más, mint a többi. Hadd érezze újból, hogy szeretjük. Tegyünk a kedvére - akkor is, ha ez azt jelenti, hogy olyasmit kell csinálnunk, amit nem szoktunk, és akkor is, ha ez mások szemében ostobaságnak tűnik. (...) Ha meghallgatjuk a lelkünkben lakozó gyermek szavát, újra csillogni fog a szemünk.”  (Paulo Coelho)

A szahara homokja

Amikor a szahara homokja megszínezi a naplementét... 

"A természet körforgásában nem létezik sem győzelem, sem vereség. Csak a mozgás létezik." Paulo Coelho

Mágikus nyár végi nap, az ember és egy vattacukorfa

Sétálgattunk a környékünkön, inspirálódtam, kedvenc helyem ez a domboldal, rálátással a hegyekre (ha nem lógnak a felhők a képbe), a folyóra (Inn), egy park, a folyóparton a művészi alkotások között bóklászás, és többek között ilyenekről beszélgettünk, filozofálgattunk...

„Mi a legviccesebb az emberben? (...)

Mindig fordítva gondolkodnak: gyorsan fel akarnak nőni, hogy aztán az elveszett gyermekkor után sóhajtozzanak. Feláldozzák az egészségüket, hogy pénzt keressenek, aztán meg odaadják minden pénzüket, hogy egészségesek legyenek. Annyira sóvárognak a jövő után, hogy nem törődnek a jelennel, így aztán sem a jelent, sem a jövőt nem élik meg. Úgy élnek, mintha soha nem halnának meg, és úgy halnak meg, mintha soha nem éltek volna.“

                                                                                                            Paulo Coelho

Minden adott volt: napfény, fény-árnyék, jó levegő, csend, színek, formák, illatok, kisugárzás. Feltöltődtem, elraktározom, jó lesz a télre.

Aztán egyszer csak egy illat vett körül, a vattacukor illatára emlékeztető intenzív aromás… Az illata egy fának, fantasztikus… egy újabb illat. Mindehez majdhogynem jelentéktelen “külsővel”. Mára már szakértőktől tudom, hogy a fát kislevelű kacsurafának (Cercidiphyllum japonicum) hívják. A német neve igen találó japán süteményfa vagy mézeskalácsfa...:-)

A vattacukorfa

A cél

“Kell, hogy legyen egy cél a fejedben: följutni a csúcsra. De ahogy haladsz fölfelé, egyre több dolgot láthatsz, és semmibe nem kerül néha megállni és élvezni a kilátást. Minden meghódított méterrel egyre messzebb látsz, és ezt ki kell használnod, hogy olyan dolgokat fedezhess föl, amiket addig nem vettél észre.”  

                                                                                                   Paulo Coelho

Naplemente Rosenheimben

A teliholdat megelőző este a városban naplementekor, a város folyóiról, a hidakról, színekről... Romantikus esti séta, romantikus megvilágításban, ezennel szavak nélkül...

Közeleg az este...

Petúniák

Legyezővirágok és thunbergiák

“A naplemente is olyankor a legszebb, ha szabálytalan felhők borítják az eget, mert csak így mutatkozhat meg az a sok szín, amelyből az álmok és a versek születnek.” Paulo Coelho

Kráterhegyi kirándulás Aurach

Amikor legutóbb a Schliersee-nél jártunk felfigyeltem egy érdekes kráter formájú hegyre. Attól a perctől kezdve nem hagyott nyugodni a látvány, hamarosan visszatértünk oda. Meg kell mászni ezt a hegyet is...! :-)

A túraút, melyet választottunk a Benzingalmhoz (1.325 m), majd az Aiplspitzhez (1.759 m) vezet. Gyakorlott hegymászóknak ajánlott, meredek, kavicsos, csúszós útszakasz, tériszonyban szenvedők kerüljék!

A Glockenalm-Aurach és a Wölflhof fogadóktól startoltunk, gondoltuk jó lesz megfáradtan ide visszatérni egy kis harapnivalóra. 

Ha nem tudtuk volna, hogy mi a cél valószínűleg észre sem vettük volna e hegyeket. Érkezésünkkor ugyanis a hegyek felét és így az “én kráterhegyemet” is belepték a felhők. “Érdektelennek” :-S (ilyen persze nincs!) tűnt a táj... biztos esni is fog és nem tudok majd szép képeket csinálni. Azért a több mint egy évtizednyi alpesi tapasztalatom nyugtatott, itt óráról órára változhat az időjárás, talán még kisüt ma a nap...

Aznap a kráterhegynek nyoma sem volt...

Kép, amikor felfedeztem...

Oda vágyom fel!!!

Egy kis kápolnától indultunk be az erdő sűrűjébe, az egy személy szélességű meredek kapató szlalomozott a felhők felé. Kezdetben egy patak és annak csobogása kísért, majd csendesedett az erdő. 

Jól esett olykor megpihenni a flóra és fauna világát megfigyelni. Érdekes növényeket fedeztem fel ismét méterről méterre haladva.

Kosbor

Itt már a felhőkben jártunk :-)

A lelkét már átadta a teremtőnek, hamarosan a testét fogja visszaadni a természetnek...(K.L.)

Már 1000 m felett jártunk, amikor a sűrű erdőből kiérve egy tisztásra kerültünk, szintén tölcséres formájú volt. Szétszórtan kövek, a kráter alján valamikor egy pici hegyi tó lehetett, talán esős időben újra és újra. Itt már ismeretlen növényekre, virágokra is leltem.

Alpesi rózsa

Lenn a völgyekben, alacsonyabb méteren már május-júniusban elnyíltak az illatos vadrózsák. 1.000 m felett még most júliusban pompáznak igazán. Nagyon szeretem a rózsaféléket, de egy illatos rózsa sem léphet nyomába a vadrózsa illatának...

Megérkeztünk az 1.300 m magasságba a Benzingalmhoz, a kráter aljához. Innen a kilátás a környező falvakra egy különös érzés volt. A széles kráter alján a magasban porszemnek éreztem magam, megnőtt a tér, vele együtt az erő...

Benzingalm 1.325 m

A kráter aljáról a lelátás a falvakra

Mi a felhőkben, odalenn viszont sütött a nap

“Csak az tud megmászni egy hegyet, aki megadja a testének azt a figyelmet, amit megérdemel. Annyi idő áll rendelkezésedre, amit az élet megenged, menj hát, és ne követeld azt, amit nem kaphatsz meg. Ha túl gyorsan mész, elfáradsz és félúton feladod. Ha túl lassan mész, rád esteledhet és eltévedsz. Élvezd a tájat, a források vizét és a gyümölcsöket, mert a természet nagylelkű, de haladj tovább.” Paulo Coelho

Ahogy annak lennie kellett, mire visszaértünk a hegyről elvonultak a felhők és kisütött a nap.

Megéhezve tértünk be a Wölflhof vendéglőbe.

Fárasztó kirándulás volt aznap, de nagyon kellemesen éreztük utána magunkat. A tiszta levegő ereje helyettesíthetetlen! Az estét megkoronázva több év után újra szentjánosbogarat láttunk előttünk repkedni a sötétben.

“Az Isten küld, testvéreim, tinéktek,

hogy sugarai eleven tüzét,

amik Arcáról a szívembe égtek,

sugározzam csendesen szerteszét

a testvéreknek, kik az éjben járnak.

Az Isten küldött szentjánosbogárnak." Sík Sándor