"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kavics. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kavics. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 20., hétfő

5 év

Ma 5 éves a blogom, a Kavics. Mi és ki a Kavics? Kezdtem így a vendégírásomat.

Én, Te, mi mindannyian kavicsok vagyunk, utazó kavicsok. Ahogy az utazásaim is mind egy-egy kavics, melyek mint puzzle alkotják majd a teljes képet, mikor a hintaszékben hátra dőlve “lapozgatom” a bejegyzéseket a hozzájuk fűződő emlékekkel, történetekkel.
5 év megélt kirándulásai, utazásai mennyi szépség, érdekesség, olykor nüansznyi apróság, pillanatok, színek, formák, illatok gyűjteménye.
Hol is ünnepelhettem volna a legmegfelelőbben, mint a Kavics étteremben! Bizony, kis országunkban létezik egy ilyen hely, ahová az elmúlt hétvégén ellátogattunk.


A Velencei-tó környékén jártunk és a vacsorát ezen a különleges helyen költöttük el.
Mikor az utazás előtt bogarásztam az internetet és rábukkantam erre az étterem és wellness hotelre nem volt kérdéses, látnom kell ezt a helyet!

A kíváncsiságomat kellemes meglepetések sora követte. Udvarias és kedves fogadtatás, ugyanilyen kiszolgálás, finom ételek. Érdeklődésemre “ miért hívják kavicsnak az éttermet és szállodát?” Kaptam a tájékoztatást:



“bársonyosan sima, belesimul a tenyérbe, titokzatos, történetek, értékek, elvek, egyszerű és letisztult” - kulcsszavak, melyek hozzám is közel állnak. Egy hely, ahol most jártam először, de nem utoljára.
Fokozva az élményt bemutatták nekünk a hotel adta lehetőségeket és mindenféle előny nélkül ajánlhatom pihenésre vagy egy finom ebédre, azoknak akik erre járnak.

Tavaszkezdet is ma van, sőt ma az 5. blogszülinapra megérkezett 50. blogolvasóm is! :-) Kell ennél szebb ajándék? Kedves Timi, érezd jól magad nálam!



Régi olvasóimnak köszönöm a megtisztelő kitartásukat, új olvasóimnak az érdeklődést!
Tovább, az újabb 5 évre! :-)

2016. augusztus 10., szerda

A 48. szélességi körön



Utunk céljáról a következő bejegyzésben írok, ezt a kitérőt azonban kár lett volna kihagynom.
A köztes pihenő oka a Baumburg kolostor volt, melyet messziről a főútról a magasba tekintve lehet látni egy pici településen Altenmarkt an der Alz

Altenmarkt, az Alz és a Traun folyók találkozásánál fekszik. Az utóbbi számomra azért nevezetes és kedves, mert innen származik logóm különlegesen szép, jó 5 kg-os köve.
 


A kolostorhoz az út felfelé vezet. A település az 1800-as évekig a kereskedelmek közti vámellenőrzésekért volt felelős. Régi idők épületei övezik körül a két tornyú St. Margareth kolostort.

1735
Az egykori épületekben sörfőző és fogadó működik
Ahogy az udvarban nézelődtünk egy érdekes táblára lettem figyelmes...


Nagyon tetszett nekem ez a 48-as szélességi körön fekvő települések sora. Ezen a körön fekszik még tőlünk keletre pl. Bécs, Volgográd, Ulánbátor, nyugatra pedig Orléans és Seattle. Jó lenne, ha másutt is lehetne az adott szélességi körökről információs táblákat is látni.
Idehaza aztán jobban elmélyedtem a témában és keresgéltem, olvasgattam dolgokat. A különböző városokhoz belinkeltem egy-egy érdekes oldalt. Kedvem lenne csomagolni és egyiket a másik után meglátogatni.
Először azonban nézzünk körül az altenmarkti kolostor udvarában, majd a templomban.





St. Margareth Baumburg kolostor




Hiányzik a kopogtató
A bejárat az oldalsó ajtón történik, nehéz hatalmas zárral.


A cirádásabb zár az egykori főkapu ajtaján
A kovácsoltvas rács előtti falak meglehetősen bizarr képet nyújtottak. Az angyalok közt koponyák, csontvázak és egy szárnyas "kaszás" néz le.




Talán St. Margareth karján a kolostorral
   

Belül sajnos zárt díszes rács feszült. Egyedül voltam, így nyugodtan volt időm picit szétnézni. 
Az 1100-as években alapította egy grófi pár a kolostori apátságot. A templom 1156-ban készült el és mint sok más egyházi épületet, ezt is a korok viszontagságai után az 1600-as években építették a gótikus és a barokk jegyeknek megfelelően újjá, ekkor kapta jellegzetes hagymakupoláit is. Legutolsó alakítások 1755-ben történtek, azóta rokokó freskók és stukkók díszítik. Ma a melléképületek magán tulajdonban vannak, ahogy a mellette működő sörfőzde is.





E röpke kitérő után legközelebb a kirándulásunk céljáról lesz szó.

2015. november 15., vasárnap

Bronzos fák a napsütésben

A múltkor már az általunk bejárt hegyek túloldaiat vettük célba. Ezen a kifejezetten meleg novemberi napon a Wendelstein déli oldalát - túloldalát - céloztuk meg a szerpentines utakon. A hegy lábánal húzódó falucska Bayrischzell volt a kiindulópont.


Szerpentin és hajtűkanyar
A település egy közeli tisztásán siklóernyősök gyakorlatoztak. Színes ovális ernyőikbe bele-belekapott a meleg levegő. Hosszasan figyeltük őket.




A Wendelstein fürdött a napfényben, indultunk, hogy mi is kaphassunk az életet adó energiából.

Wendelstein 1.838 m
A falucska házai között kacskaringózott fel az út, sok szépséget látva. Egy vízesést is ígértek a jelzőtáblák.



Másokat is inspirál a sok kavics :-)
A községháza bejárata
Követtük a hótaposó jelzést az információs táblákkal ellátott különbző állomásokon keresztül a 20-22 fokos melegben. Nem csak szép, de hasznos információkat ismerhetnek meg az erre járó "kis és nagy" turisták. Biológia-, földrajzóra a természetben mozgással egybekötve. Több gyerekes családdal találkoztunk útközben.




A csörgős avaron át hamar elértük a kis vízesést. Egy ház tövében most szelíden zúdult alá, smaradzöld színe gyönyörűen csillogot a napfényben. A szakadék felett keskeny híd ível át. Hihetetlen, hogy ennyire közel építettek egy házat a vízeséshez! Az egykori vizimolnár háza volt, mára úgy tűnik pihenésre használt vendégház.


Hahó!


A függőhídról letekintve




Az egykori vizimalom


Gyantakönny

Elértük a túra azon részét, ami a halott fák erdején vezetett át. Információs tábla az ifjú turistáknak, a természet erdeinek körforgásáról. 
Édeskés fenyőillat keringett a napsütötte hegyoldalon, a horvát tengerpart illatára emlékeztetett a sok vörösfenyőtől.





Harkályok nyomai

Halott fa matuzsálem
Kilátó
Bayrischzell
Az út szimbóluma a "Männlein"


Boróka

Elértünk egy hegyoldalt, ahol az aljnövényzet lépcsőzetesen megrogyottan terült a sziklákra, mint egy szőnyeg. Nagyon különleges.




Alattunk a patakban megcsillanó napfény
Peterbauer-Alm

Az esőjelző szártalan bábakalács virult, itt most csak napsütés várható! Az encián-család egy rózsaszínesebb tagja is örvendezett a melegnek. Jelek, hogy már 1.000 m magasságban járhatunk.

Szártalan bábakalács
Halvány lila encián fajta

Köves patakon keltünk át
Az erdőből kiérve egy zöld legelőn találtuk magunkat
Vár a Siglhof fogadó
Ott tornyosult előttünk a Wendelstein az 1.838 m magasságával, rajta az obszervatórium és az időjárásjelentő állomás.



Wendelstein 1.838 m
 


Minden és mindenki élvezte a napsütést. Nem emlékszem, hogy novemberben 1000 m magasságban ilyen meleg lett volna korábban. Rövidujjúban szaladgáltak a gyerekek, a fogadó teraszain és kertjében, teltház volt.

 
Siglhof fogadó és panzió 1902-től



Variációk egy témára
Búcsúpillanat