"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: farkasboroszlán. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: farkasboroszlán. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 2., vasárnap

Krókusznyílásra II.

A búcsújáró templom után folytatva utunkat a zúzalékos széles úton egyre több kirándulóval kerékpárossal, futóval találkoztunk. Van, aki egy kis három kerekű járművel felfut, felkocog - huh, örülök, ha gyalog felmegyek - majd ezzel a járgánnyal legurul. De milyen sebességgel!


Ahogy haladtunk felfelé, úgy változott a növényzet, a nyíló virágok.

Fehér acsalapu
Martilapu
Farkasboroszlán
Bókoló fogasír


Az avarban hangos motoszkálással előbújva egy álmos erdei pocok nézett farkasszemet velünk.


A túra ezen része árnyas erdőn,- mely nagy része fenyőerdő - vezet. Közel sem olyan látványos, mint amikor a vízesés mellett haladunk. Arról nem beszélve, hogy az északi oldala lehet a hegynek, mert kevés napsütés éri. Viszont a szűrt napfény a magas fenyők között varázslatos tud lenni!



“... hol a fák az égig érnek ott megérint a fény…” Koltai Gergely: Kell még egy szó


Érdekes volt visszanézni a korábbi évekből a krókuszvadászati túráinkat.

Négy évvel ezelőtt hideg, havas időben jártunk a hegyen, elhúzódott a tél. Három évvel ezelőtt még bőven találtunk havat, mely lenyomta az akkori kis krókuszfejeket, viszont már nyíltak a tavaszi enciánok. Tavaly bő volt a termés, de felhős volt az idő.

Már nagyon vártam, hogy felérjünk az 1050 m-re. Egy kis hófolt az árnyas részen jelezte, nincs messze a cél. A kanyar után elénk tárultak a napsütéses lankák a virágzó krókuszfejekkel.









Rengetegen voltak aznap odafönn. Akik nem a hütték padjain pihentek, azok kerestek maguknak egy követ, szikladarabot - melyeket a nap kellemes langyosra felmelegített - és onnan élvezték a látványt vagy fotóztak. Óvatosan, hogy a virágokban ne tegyenek kárt.


Bóklászásom közepette ezennel egy sárga krókuszt is találtam a lila és fehér virágtengerben. Bevallom, azt hittem sárga színű nincs a vad virágok közt.




A Daffnerwald Alm frissítője után még egy kicsit süttetük magunkat a virágok közt. A puha fűre kellemes volt leheveredni, ott nem fújt úgy a hideg szél, a nap melege jobban átjárt bennünket.


Wasserwand 1.367 m
A Wasserwand (1.367 m) hegy mögött terül el Heuberg (1.338 m) hegye, mely e szögből nem látható.



2017. március 14., kedd

A semmi zöldjének közepén

Már többször jártunk a Seiseralm-nál, de még csak érintőleg írtam róla a Chiemsee körtúra bejegyzésnél. Az elmúlt hétvégén egy új úton közelítettük meg a kimagasló pontot (714 m), ahonnan szép kilátás nyílik a bajor tengerre.


Irány a Seiseralm

Új útvonalon egy túra, ami mindig az újdonság erejével csábít, vajon mit kapunk ez alkalommal.

Ragyogó napsütésben, felhőtlen kék éggel, de csípős széllel indultunk el Rottau/Adersberg egy parkolójából. Néhol házak a csobogó patakok mentén.







Zöld illat terjengett a levegőben, mindenütt tavaszi virágok nyíltak. A patakparton, erdők alján szőnyegként borították be a tavaszi tőzikék, erdei kankalinok és a számomra legbájosabb tavaszi virág az apró lila májvirágok a talajt. Egész domboldalak lilásba öltöztek!




Tavaszi tőzike



Erdei kankalin
Farkasboroszlán
Krókusz

Barka
Májvirágok






Májvirág és szellőrózsa kombó

Csörgedező patak mentén haladtunk, melyet a zöldülő mező kötött össze a hegyoldallal. A mezőkön foltokban állt a víz, az olvadó hólé gyűlt össze az erekben, patakokban. Az átázott föld üregjein csorgott, buzogott ki a víz, mint megannyi megnyitott vízcsap. Üdítő látvány és hang egyben!








Elszórtan házak, gazdaságok, pisztrángnevelde és kis kápolna az itt élőknek.











Pihenő a kirándulóknak


Olykor felbukkant a láthatáron a közeli Chiemsee, hideg szele arcunkba mart.


Az útszéleken még álltak a narancs-fekete faoszlopok. Télen, ha behavazik jelzik merre kanyarog az út, nyárra begyűjtik őket.


Egyszer csak a zöld semmi közepén egy kör alakú fazsindelyes toronyra lettünk figyelmesek. Először azt gondoltuk magántulajdon. Ezt kideríteni közelebb mentünk és olvashattuk, hogy egy mini víztorony magaslik ott, szép panorámával a környékre.







A víztornyot egy a környéken született mérnök és politikus állítatta 1954-ben.


Természetesen felmásztam a torony oldali lépcsőjén a kilátásért. A szél majdnem lefújt olyan erős volt odafent.



Eltávolodva


Válaszúthoz érkeztünk. A rövidebb út vitt volna a Seiseralmhoz, a másik út kerülővel az erdőn át a Wolfsschlucht mentén szintén az almhoz. Farkas-szurdok, jól hangzik, biztos érdekesebb, mint a rövidebb út. Elindultunk felfelé az erdőn át.



Alattunk a szakadék

Az erdőalji avarban sárgán vírítottak a martilapuk és kevésbé feltűnő rokonaik, a fehér acsalapuk.

Martilapu
Fehér acsalapu
Függőhídhoz érkeztünk, majd hirtelen emelkedett a gyalogút, kövekkel, gyökerekkel megspékelve.




A Bad Reichenhalltól Rosenheimig haladó egykori sóvezetékek erre futnak. Néhol látni is lehet belőlük. Erről a témáról már egy szép őszi kirándulás során írtam.



Itt következett a túra horror része. Jó kis meredek, magas fokú lépcsőzés!


A fokok után az erdő fái között a Chiemsee ismét felbukkant, majd hamarosan a Seiseralm piros teteje.


Herren és Fraueninsel

Seiseralm
Chiemsee
A fogadó teltházas volt a napos időben. Egy frissítő után a másik, rövidebb úton mentünk vissza.

Összenőtt fák


Fehér májvirágok
Bernau és temploma St. Laurentius


Jó, hogy itt vagy tavasz!
MerkenMerken