Garda-tó kabócákkal

Vannak helyek, melyek visszahívnak, melyek mindig más arcukat mutatják a sokból és talán úgy érezzük szeretnénk majd mindet megismerni…

A Garda-tó nekem eddig a jázmin illatát jelentette. Persze ez csak azért alakulhatott ki, mert szinte mindig jázmin nyíláskor jártunk ott. 

Legutóbb július elején úgy alakult, hogy hat napot ott tölthettünk, ami első alkalom nekünk nyári főszezonban. (A nyári főszezont idehaza a hegyeinkben, tavainknál és folyóinknál szoktuk tölteni.)

Átérve a Brenner-hágón a szőlős hegyoldalakkal, a várromokkal a tipikus dél-tiroli táj köszöntött. Amikor egy frissítőre megálltunk egy étteremnél, kiszállva az autóból harsona kabóca-koncertbe csöppentünk. Ilyen hangosnak még a görög szigeteken sem ismertem meg őket.

A szőlőtőkéket már letisztogatták

Az első kép, amikor a hegyeken átszlalomozunk és odafentről meglátjuk a tavat, az üdvözöl bennünket, megérkeztél - mondja. Benvenuto!

Vártam a jázminillatú szellőt, ami nyár elején belengi Malcesine utcáit, ahogy emlékezetembe íródott, de nem igen találtam már. Egy-két utolsó kis virág jelezte, az ő idejük lejárt. Helyüket átvette azonban a levendula.

Csillagjázmin

Levendula

A kapri virága

A kabócák mindenütt jelen voltak és mégsem láttam őket sehol. Kerestem fákon, bokrokon, csak a hangjukat hallottam, látni egy sem engedte magát egész idő alatt. 

Az első út hová máshová, mint a tópartra vezetett, mely napszaktól és fénytől mindig más színét mutatja, ahol annyi szép kavics van, ahol olyan jó kiülni és a hullámverést hallgatni.

Új szállásunk recepcióján ez a dekoráció fogadott. Lehet tudtak valamit...

Szállásunk házőrzője

Pillanatok a város mozzanataiból... Korábbi részletesebb bejegyzések a városról, a Garda-tóról itt olvashatók.

Palazzo dei Capitani

Malcesine vára

Dolce Vita - olasz zenész

Goethe itt járt, én is

Folyt. köv.

München zöld szíve megdobban 4.

“Tó legyél, ne pedig pohár”

Csodás lehet a rózsa-kapu virágpompában - jutott eszembe, amikor áthaladtam alatta. A boltíves váz egy művészi alkotás a sok közül, ami a park építésére készült és olykor mintegy használati tárgy épül be a zöldövezet hétköznapjába.

A híd, ami egy felüljáró a több sávos Garmischer Straße felett ível át. Némiképp beültették zölddel a hidat, de az autók, a város zaja megtöri a park csendjét. 

"Bántja lelkem a nagy város durva zaja" Ady Endre

Szerencsére a szemnek is nyugtató zöld folytatódott és a park nyugalma befelé haladva, a hatalmas tölgyek újra elnyeltek. Egyre többen érkeztek, leterítették plédjeiket, kifeküdtek, szülők hozták gyerekeiket a játszóterekre, padokat idősek foglaltak el.

 

 

Illatos jázmin

A görög fűszerkert egy része

A tikkasztó melegben jól esett a biotóp kispatakja mellett az árnyékban haladni, a vízben magam felfrissíteni. Irány a sörkert!

A szomszédom nagyon szomjas volt

Némi felfrissülés után elértem a Moll-tavat (Mollsee), melynek nyugalma még áthatóbb volt, mint a nyugati oldal tava.

Mollsee

Behálózva

Azonosulás

A tó egy érdekessége és szépsége egy nem hazai növény a mocsárciprus. Szépséges törzse, puha levelei ennek a fenyőfélének gyönyörködtettek.

Mocsárciprus

A tavat egy híd osztja meg, a túloldalon a modellhajósoké a világ.

A túloldalon legelésző kanadai ludakat hirtelen valaki megzavarta.

Pánik a tó partján :-)

Visszasétálva a vízparton az ökológiai mező mellett haladtam. Érintetlenül növekszik/él ott minden. Majd a vízijátszótéren hűtöttem le magam. Jó volt a hideg vízbe lógatni a lábam. Egy nagypapa is ezt tette az unokájával, közben terelgették a víz folyását.

Öko mező, biotóp

A kiépített erecskének vannak gátjai, zsilipjei, sőt dugója, amikkel a gyerkőcök irányíthatják a víz mozgását. Egyszerű és mégis fantáziadúsan nevelő!

Színes kirándulásom egy még színesebb textilművész guatemalai kiállításával fejeződött be.

“Tó legyél, ne pedig pohár”