Zeusz szülőföldje, Kréta 4.

A partszakaszok sokszínűsége mindvégig elbűvölt. Sokat és hosszan gyönyörködtünk benne, a szél dudált, fehér és szürke felhők költözőmadárként vonultak, néha a hullámok csapdostak, a horizont gömbre görbült a távolban...

A szakadék szélén

Egy távoli kőfejtő lépcsői

A sziget legmagasabb hegyére az Ida-hegyre (közel 2.500 m) nem mentünk fel, de 1.000 m körül jártunk. A csúcsok völgyei feletti termikkel ragadozómadarak kőröztek.

Ezen a magasságon más volt a növényzet is. Egy hanga szerű lilásan nyíló bokorra találtam.

Krétán is a kecske, esetleg a birka a leggyakoribb, legszívósabb (házi)állat, de erre elkerített részeken legelésztek. Míg Rodoszon szabadon, akár az út szélén, strandon is kéregettek a turistáktól.

 

 

A Mirabello-öböl mentén elsuhantunk a kr. előtt 1700-1400 között épült Gournia alapkövei mellett. Amikor Pacha Ammos kis településéhez értünk, érdekes napsugár játék volt látható a horizonton.

Gournia

  

Pacha Ammos házai

A településtől egy ugrásra közvetlenül a parton szintén egy templom állt. Zárva volt.

A parszakasz fekete köveit vad hullámok hangosan csapdosták. A majd kiszáradt mélyedésekben a tenger sója gyűlt össze. Nagyon tömény volt, megkóstoltuk.

 

Tengeri só

Sós vizet kedvelő virág

Rodosz, a napfény szigete 3.

Reggelente és esténként Zeusz aktívan részt vett a szálloda körüli programokban. Az animátorok után úgy szaladt, mint egy puli kutya. A virágos ágyásokban bújócskázott.

Zeusz készül a füleit hátracsapni

Rendszeres látogatók voltak a szálloda kerjében a szenderkék, akik a folyosó megvilágításait is virágnak nézve látogattak.

szenderke

Visszatérő vendég volt még egy nagy (kb 10 cm hosszú) sáska is.

A tengerparti étterem székjeire étkezéskor verébcsapatok érkeztek. Mindig volt aki etette őket. Sőt voltak, akik a tengerbe állva a halakat is etették.

A strand közelében egy pici szigetet kibérelt magának egy sirály rendszeresen sírni…

Úton-útfélen az öde köves talaján nem csak virágok élnek meg, hanem a kecskék is. Akár lehetne a sziget jelképállata a kecske, de nem (erről majd később még lesz szó), olykor még a strandokon is megjelennek. Óvatosak, lassan közelítenek emberhez, autóhoz.

Útikönyvem tájékoztatott, hogy a szigeten egyetlen édesvizi forrás található, az Epta Piges (hét forrás) Ide el kell látogatni, gondoltuk!

A keleti tengerpart felől a szárazföld belseje felé autózva elég lakatlan volt a környék. Imitt-amott egy ház(nyaraló?), helyi lakost nem láttunk errefelé csak néhány kósza turistát. Hegyre felvivő többnyire tűlevelű erdő közép-európai érzetet adott. Már a parkolóban megjelentek a pávák, akik több tucatjával élnek itt szabadon, de pompás tollazata egynek sem volt. Bizalmasan jöttek közel az autókhoz, turistákhoz ők is.

A folyóparton más szárnyasok is tollázkodtak, falusias jelleget kapott a patak környéke.

A hét forrás a kövek és a hatalmas öreg platánok gyökerei alatt gondosan megszámozva könnyen felfedezhető. Egy fiatal pár fiúja jóízűen ivott is egyik-másik forrásból. Jól esett volna, de mi nem kockáztattunk. (az Alpokban bátrabbak vagyunk) A patakparton egy teraszos étterem várja a megéhezőket.

További érdekesség egy 150 m hosszú alagút. A forrásokból összegyűlt víz patakká duzzad és ezen az alagúton át bokáig érő vízben (attól függ mekkora a vízállás) követhető gyalogosan a folyás iránya. Nem mentünk végig, cipőt kellett volna cserélni, a víz is elég hideg volt és az alagút sem volt hivogató.

Mi inkább a gyalogosösvényen követtük a patak másik ágát, aminek később igen örültem. Ősi erdőbe kerül az ide látogató, érdekes fák - főleg platán - érdekes formáikkal késztetnek gondolatokra. A talaj részben a sok aláhullott tűlevéltől kellemes puha.

A platán itt is jelzi, az ősz megérkezett...

kén

Egy csak itt honos édesvizi hallal, teknőssel, angolnával és rákokkal is találkozhattunk volna. Sajnos ezek közül egyet sem láttunk.