"Mindig emlékezz rá, hogy a boldogság nem úticél, hanem az utazás maga"

2015. október 26., hétfő

Zeusz szülőföldje, Kréta 4.

A partszakaszok sokszínűsége mindvégig elbűvölt. Sokat és hosszan gyönyörködtünk benne, a szél dudált, fehér és szürke felhők költözőmadárként vonultak, néha a hullámok csapdostak, a horizont gömbre görbült a távolban...







A szakadék szélén

Egy távoli kőfejtő lépcsői

A sziget legmagasabb hegyére az Ida-hegyre (közel 2.500 m) nem mentünk fel, de 1.000 m körül jártunk. A csúcsok völgyei feletti termikkel ragadozómadarak kőröztek.
Ezen a magasságon más volt a növényzet is. Egy hanga szerű lilásan nyíló bokorra találtam.
Krétán is a kecske, esetleg a birka a leggyakoribb, legszívósabb (házi)állat, de erre elkerített részeken legelésztek. Míg Rodoszon szabadon, akár az út szélén, strandon is kéregettek a turistáktól.


 

 

A Mirabello-öböl mentén elsuhantunk a kr. előtt 1700-1400 között épült Gournia alapkövei mellett. Amikor Pacha Ammos kis településéhez értünk, érdekes napsugár játék volt látható a horizonton.

Gournia
  
Pacha Ammos házai

A településtől egy ugrásra közvetlenül a parton szintén egy templom állt. Zárva volt.


A parszakasz fekete köveit vad hullámok hangosan csapdosták. A majd kiszáradt mélyedésekben a tenger sója gyűlt össze. Nagyon tömény volt, megkóstoltuk.

 


Tengeri só

Sós vizet kedvelő virág