Rég volt, hogy a salzkammerguti Wolfgangsee-nél jártunk, adventkor meg egyébként sem. A tó St. Gilgen városkája már az első alkalommal a szívembe lopta magát, a kedves emlék beégett. A 158-as út felől érkezve, rálátás a hegyekkel körülölelt tóra rengeteg fotóalbumban lapulhat.
 |
| Wolfgangsee |
 |
| St. Gilgen |
 |
| Háttérben a Schafberg |
 |
| Hotel Schafbergspitze |
 |
| Mozart édesanyjának szülőháza |
Negyedik advent volt, több látogatót vártam. Valami megváltozott és nem csak itt. A régi varázst nem adta nekem vissza a városka karácsonyi vására.
Viszont kaptam valami egész mást, szépségeset, különlegeset. A tóparti park és a sétány új alkotásokat kapott. De még milyet! Egyszerű és szép. Andreas Buisman gránit és bazalt kőszobrai díszítik (2017. év végéig) a települést.
 |
| Tükörsima felület |
Akit bővebben érdekel ennek a tiroli művésznek a munkássága a saját weboldalán egy videóban meg is szólal a vicces, kreatív művész, érdemes rákeresni.
A tóparti vendéglő falán gondolatok a forró teához “ Egy évben csak két nap van, amikor egyáltalán semmit sem lehet tenni: az egyik a tegnap, a másik a holnap. Tehát a ma az igazi nap szeretni, hinni, cselekedni és mindenek előtt élni.”
Bőven volt időnk átmenni a közeli Bad Ischl városkába, ahol sötétedésig nézelődtünk.
 |
| St. Nikolaus templom |
A település itt is csendes volt. Lovashintókba fogott lovak patkói kopogtak a kövön. A Lehár-tér előtti jégpályáról korizós gyerekek nevetése hallatszott. Olykor repült egy hógolyó is a semmibe, pedig hónak nyoma se, csak a jégpályán. Az üzletekben kedves eladók igen finom forralt borral kínálták a nézelődőket, vásárlókat.
A kézműves karácsonyi vásárt minden évben egy épületben tartják. Jól esett a hideg után picit odabenn átmelegedni.
A legjobban egy hatalmas farönkből faragott tiroli bőrnadrág finoman kidolgozott másolata tetszett.
A hegyek mögött eltűnő nap szürkületbe borította a belvárost, a Traun folyót. Csak egy távoli hegycsúcs fehér hóval borított oldala világított a napfényben.
 |
| Traun folyó |
